Kapcsolat

Neked ajánljuk!

A tengernél kritika

Színház a vásznon

A tengernél kritika
A Tengernél bizonyos szempontból egy zseniális film, mivel úgy képes fenntartani a néző figyelmét, hogy gyakorlatilag semmi nem történik a vásznon, másrészről viszont egy végtelenül lassú folyású alkotás, ami sokszor csak abból áll, hogy a szereplők könnyes szemmel merengve néznek a távolba. Az előzetes elég trükkös, mivel az alapján azt gondolhatnánk, hogy ez egy olyan alkotás lesz, mint A szabadság útjai, ahol a szereplők hangot adnak fájdalmaiknak, kétségeiknek, törnek-zúznak, kiabálnak, és így adják ki a bennük dúló érzelmeket. A By the Sea ehhez képest csendes, visszafogott módon mutatja be két ember tragédiáját.

A tengernél kritikaA Tengernél sokkal inkább hasonlít egy színházi műre, mint egy mozifilmre. Az egész alkotás dramaturgiája, a színészek játéka sokkal jobban megállta volna a helyét egy színpadon, mint a mozivásznon. Gyakorlatilag egy szobában játszódik az egész történet, ami valljuk be nem túl izgalmas, persze vannak külső helyszínek is, de valahogy mégis úgy érzi az ember, amikor nézi, hogy túl minimalista. Természetesen vannak filmek, amik annak ellenére, hogy egy helyszínen játszódnak tökéletesen jól működnek (Az öldöklés istene, 12 dühös ember, Dogville) , de ennél az alkotásnál valahogy ez nem sikerült.

A történetbe in medias res csöppennünk bele, látunk egy házaspárt, akik eltávolodtak egymástól, szinte egymáshoz sem érnek, beszélni is annyit beszélnek egymással amennyit minimálisan szükséges. Egy-egy pillantásból, elejtett félmondatokból derül ki, hogy valami nagyon-nagy probléma van közöttük, igazából úgy nézzük végig kettőjük évődését, mint egy kívülálló. Halványlila gőzünk sincs róla, hogy mi ez a nagy tragédia, ami miatt a férj Roland (Brad Pitt) alkoholista, Vannessa a feleség (Angelina Jolie) pedig súlyos depressziós lett. Őszintén szólva fura volt úgy végignéznem a filmet, hogy csak az utolsó 10 percben kapok választ, a miértre. Mondhatnám azt, hogy ez egy ügyes írói-rendezői húzás volt, de sajnos nem. Engem személy szerint zavart, hogy csak azt látom, hogy a fájdalomtól már szinte vonaglanak, de nem tudom miért.

A tengernél kritikaAngelina Jolie már az előkészületeknél sem rejtette véka alá, hogy ez egy szerzői alkotás lesz. A gond csak az, hogy túl kevés a rendezői tapasztalata, és kicsit túlvállalta magát azzal, hogy a direktoráláson kívül, ő a forgatókönyvíró és a női főszereplő is. Kellett volna még pár filmet rendeznie, mielőtt ehhez a nagyon nehéz forgatókönyvhöz nyúl. Maga a történetmesélés módja tulajdonképpen nem rossz, a hangulat is kellően nyomasztó, de a katarzis mégis elmarad. Egyszerűen nincs drámai csúcspontja a filmnek, ami egy hiányérzetet kelt a nézőben. Hiába hozza minden színész a maximumot, valahogy mégsem érezzük emberközelinek, húsbavágónak a „történéseket”, nem tudunk azonosulni egyik szereplővel sem.

A tengernél kritikaA sok negatívum mellett, azért van néhány erénye is a filmnek, az egyik ilyen a nagyon jól eltalált dialógusok. A szereplők ritkán szólalnak meg, de ha mondanak valamit az tényleg odavág. A másik momentum, ami kicsit „feldobja” a filmet, az a fanyar, keserű, néhol bizarr humor, ami néha bekúszik egy-egy jelenetbe. A harmadik dolog, ami megmenti az alkotást, a totális érdektelenségtől az a színészek alakítása. Külön kiemelném a mellékszereplők közül Mélanie Laurent-et, aki szinte kisujjából rázza ki az általa megformált Lea karakterét, annyira ösztönös és természetes a játéka, hogy az összes szereplő közül, ő az egyetlen, akit valamilyen szinten közel érzünk magunkhoz. Természetesen a Pitt házaspár teljesítményére sem lehet panasz, de nekik ez igazából rutinfeladat volt, mivel két kiváló színészről beszélünk.

A Tengernél legnagyobb hibája, hogy nem sikerült megteremtenie azt a bensőséges hangulatot, amit ez a történet megkívánt volna. Jolie próbálkozása viszont becsülendő, hiszen több szempontból is nagyon nehéz dolga volt a film elkészítése során. Viszont ezek az okok (kifogások), sem mentik meg alkotását a középszerűségtől, talán jobb lett volna, ha azt az utat követi, amin a Rendíthetetlennel elindult.

 Szerintem: 

Szerző: Illés Heni

Hazai bemutató: 2015. november 12.

Forrás és fotó: UIP-Duna Film

Nézd meg a film teljes adatlapját a Magyar Film Adatbázis oldalán! 




Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!