Kapcsolat

Neked ajánljuk!

A keresés kritika

A keresés jelenetfotó 2
Lehetőségem szerint igyekszem mindig minél kevesebb prekoncepcióval beülni egy filmre, így most is csak annyi információval voltam felszerelkezve, hogy ez egy háborús dráma, amit az Oscar-díjas Michel Hazanavicius rendezett. Ennél fogva csak annyi elvárásom volt, hogy ne legyen annyira unalmas és mű, mint az agyondicsért Némafilmes. A kívánságom igazából teljesült is, de bár pontosabban kívántam volna!

Ugyanis A keresés nem más, mint egy borzasztóan manipulatív és hazug propagandafilm. Csak persze szépen, gyermekkönnyek közé csomagolva, hogy elterelje a néző figyelmét a konkrét háború mibenlétéről, és inkább egy gyermek sorsára figyeljen. Ami természetesen tragikus és ebből nem is szeretnék gúnyt űzni. Igen, a háborúknak mindig vannak civil áldozatai és rengeteg árván maradt gyermeket hagynak maguk Ha pedig egy film ilyen árvának a boldogulását teszi központi elemmé, akkor abból egy megható, tanulságokkal teli dráma lehet. Ez már 1948-ban sikerült az azonos című The Search-csel, amit még az Akadémia is honorált. Ennek az aktualizált feldolgozására vállalkozott Hazanivicius – kár volt.

A keresés jelenetfotó 4A helyszín az 1999-es Csecsenföld, ahol éppen dúl az oroszokkal fellángolt háború. A kilencéves Hadzsi szüleit lelövik, neki viszont sikerül elmenekülnie és magával vinnie csecsemő kisöccsét. Ő nem tudja, de a nővére nem halt meg szüleivel együtt, aki persze elment testvéreit megkeresni. Harmadik cselekményszálként pedig látszólag mindezektől függetlenül láthatjuk egy hétköznapi, tizenkilenc éves orosz srác, Kolja történetét, aki börtön helyett inkább a katonaságot választja.

A legnagyobb baj A kereséssel az, hogy az egész csecsen háborút elképesztően egyoldalúan állítja be. Akinek fogalma sincs a világ eme szegletéről, az azt hiheti, hogy Csecsenföld egy szuverén jogállam, amit a mohó oroszok egyik napról a másikra csak úgy lerohantak, pusztán területszerzésből. Nem szeretnék történelemórát tartani ezzel kapcsolatban (de tudom ajánlani a Konteóblog ide vágó cikkét), de néhány tényt azért hagy emeljek ki. Az 1994-ben kitört háborút lezáró békét a csecsenek úgy erőszakolták ki, hogy elfoglaltak egy polgári kórházat, a személyzettel és a betegekkel együtt. Akár hogy is szépítgetjük, ez terrorizmus. 1999-ben (még a harcok fellángolása előtt) három helyszínen, négy robbantásos merénylet rázza meg Oroszországot, amelyeknek rengeteg civil és katona lesz az áldozata. Bár az elkövetők kiléte a mai napig nem túl egyértelmű, egyelőre el kell fogadnunk a hivatalos álláspontot, hogy csecsen terroristák voltak a tettesek. Erre volt a válaszlépés a terület bombázása és megszállása. Félreértés ne essék, eszembe sincs védeni az oroszokat. Mert tény, hogy az ellenakciókban sosem finomkodtak és előszeretettel vegzáltak civileket is. Na de könyörgöm, ne állítsuk már be a csecseneket úgy, mintha mindegyik egy valóságos szent lenne! Mert a film komolyan ezt csinálja, Spielberget megszégyenítő módon.

A keresés jelenetfotó 5Ennél fogva az oroszok – akik szinte csak fegyveres erők képében vannak jelen – mind szemetek. Kolja ugyan eleinte nem az, még lelkiismerete is van, csak hát a rendszer végül őt is bedarálja. Igazi, Harmadik Birodalmat megidéző démonizálást láthat a kedves néző.

Ennek ellenére mégis azt kell, hogy mondjam, Kolja története a legérdekesebb és mondhatni a leghitelesebb. Ha az alkotók csak erre az egy karakterre koncentrálva hoztak volna össze egy filmet, akkor lehet, hogy most valami zseniális dologról írnék. Mert ez az igazi dráma, amiben láthatjuk, hogy az ártatlan lélek miként alakul át a túlélés érdekében. Ez lehetett volna Kelet-Európa Acéllövedéke. A kiképzés és a tábori élet, pont olyan, mint amilyennek a különböző neten fellelhető orosz videókon látni: nyers és kegyetlen. Nagy kár, hogy még ez sem sikerült tökéletesre. Nem találni magyarázatot arra például, hogy hősünk miért örül annak, hogy végre mehet a frontra harcolni? Hiszen eddig az volt a feladata, hogy jegyzőkönyvezze a holtakat, ergo nap, mint nap szembesülhetett azzal, hogy a katonák háborúban bizony könnyen halnak. Mégis valósággal szárnyal, amikor megkapja a kivezénylési parancsot!

Hazaniviciusnak azonban fontosabb volt, hogy megbélyegezze az oroszokat, nyilvánvalóan a Krím-félsziget miatt. Jó, de akkor legyen tökösebb és forgasson filmet inkább arról! Mondja ki! Mutasson rá! Ne emeljen hazug burkolatot! Ahogyan az is célja lehetett, hogy a muzulmánokat mosdassa, mert persze e nélkül még a végén mindenki azt hinné, hogy a világ összes iszlám hívője potenciális terrorista… Ahogyan ugye minden japán perverz és minden belga pedofil.

A keresés jelenetfotó 9Azonban Franciaország, a rendező hazája maga a tehetetlen szent. Komolyan. Az Európai Bizottság alkalmazottját alakító Oscar-díjra jelölt Bérénice Bejo (A némafilmes, Lovagregény) testesíti meg mind az Uniót, mind Franciaországot. Vagyis jóságos, optimista, de tehetetlen, mert jaj, az ENSZ az ilyen esetekben mindig széttárja a kezét (mondjuk ez igaz is). De ő magához veszi a kis Hadzsit és jól bánik vele! Akihez persze igazi francia módjára kizárólag franciául szól. Mert miért is kéne őnagyságának alkalmazkodnia? Tanulja meg csak a büdös kölök az ő drága anyanyelvét, ha kell a segítség! Nagyon-nagyon idegesítő, hogy szerencsétlennek folyamatosan úgy magyaráz, mintha az tudna érdemben válaszolni.

Azt azért el kell ismernem, hogy amikor Bejo karaktere megpróbálja rajzolásra késztetni Hadzsit, az a film legerősebb pontja. Kifejezetten szívfacsaró, még nekem is bepárásodott tőle a szemem. És ez dühítő, mert újfent rávilágít arra, hogy nem valami fércműről beszélünk. Nem, egy nagyon is ügyesen megkomponált, profi propagandafilmről van szó. Vagyis kivitelezésében is minőségi munka. A helyszíneket és a korábrázolást remekül megoldották, szabályosan érezni a poszt-szocializmus szürkeségét és a háború mindenre kiterjedő nyomasztását.

Nincs kétségem afelől, hogy az Akadémia tagjai be fogják nyelni a filmet, hiszen minden igényüket kielégíti. Nem fognak a tényeknek, a történelmi háttérnek utánanézni, mert miért is tennék? Mi több, még én is azt mondom, hogy a Hadzsit alakító Abdul Khalim Mamutsiev meg is érdemelne egy jelölést, mert neki tényleg elhittem, hogy egy traumát átélt, szerencsétlen sorsú kisfiú. (Aki egyébként kísértetiesen hasonlít ’48-as elődjére, nem tudom, hogy ez mennyire volt tudatos castingkor.)

Ettől függetlenül a végeredmény társadalmi szempontból kifejezetten káros, gyűlöletkeltő. Fogyasztása csakis saját felelősségre!

Szerintem: 

Szerző: Kis Szabolcs

Hazai bemutató: 2015. november 12.

Forrás és fotó: Vertigo Média

Nézd meg a film teljes adatlapját a Magyar Film Adatbázis oldalán!




Olvasd el ezeket is!

3 Comments on A keresés kritika

  1. Mindigpia // 02/23/2016 at 05:45 //

    Atakadar: Hányinger keltő a provokáló személyeskedésed. Ennek okán is nem a film, hanem a te hozzászólásod „van tele a hétköznapi (verbális) terror tűéles, finom bemutatásával, fátyol finom jelképével, az arctalan, önjelölt ítész hétfő délutáni pszichoterrorjának belélegezhető ábrázolásával,” stb. Egyébként: „A helyszíneket és a korábrázolást remekül megoldották, szabályosan érezni a poszt-szocializmus szürkeségét és a háború mindenre kiterjedő nyomasztását.” Nem zavar, hogy a filmről tulajdonképpen részben ugyanazt írja, amit te?

  2. Illés Heni // 11/17/2015 at 14:32 //

    Kedves Atakadar!

    Örülünk, hogy tetszett Neked a film, de sajnos mi ezt nem mondhatjuk el magunkról, a kritikában meg is lett indokolva, hogy miért. Kérlek máskor mellőzd a személyeskedést, mert attól, hogy valakivel nem egyezik a véleményed,nem biztos, hogy egy “felszínes ostoba barom”.

    Ha írsz nekünk egy pozitív kritikát a filmről, szívesen megjelentetjük, mint olvasói véleményt. Az alábbi címre küldheted: movieaddicts@movieaddicts.hu

    MoviaAddicts Csapata

  3. Ha valaki ilyen felszínes, ostoba barom az írjon inkább kritikát a Rocky 17-ről azt talán még megérti és át tudja adni az üzenetét. A film tele van a hétköznapi terror tűéles, finom bemutatásával, fátyol finom jelképekkel, a posztkommunista diktatórikus államok hétfő délutáni fasizmusának belélegezhető ábrázolásával, szívszorító személyes drámákkal és a háború agybarobbanó brutalitásával. Ha ezt valaki nem érti, az nézzen akciófilmeket, de könyörögve kérem NE ÍRJON ILYEN FELHÁBORÍTÓAN BUTA KRITIKÁKAT! Nézzétek meg (kiv. ha a kedvenc filmetek a Rambó 3), de vigyetek zsepit!

A te véleményed is számít!

%d blogger ezt szereti: