Kapcsolat

Neked ajánljuk!

A sötétség serege kritika

Ash vs Evil Dead-re várva

A sötétség serege kritika
A Gonosz halott-trilógia záróakkordja, ami szemben az első két résszel végre szoros kontinuitást mutat előzményével. Mondhatni a Gonosz halott 2 azért is vált kvázi az első feldolgozásává, hogy ez a mű megszülethessen. Mert sok harmadik résszel ellentétben ez nem hogy a leggyengébb lenne a trilógiából, hanem pont, hogy a legjobban sikerült!

Ehhez azonban szükség volt egy gyökeres műfajváltozásra, ugyanis ezúttal már végképp egy horror-vígjátékról beszélhetünk. Ez viszont csak az előnyére vált a filmnek, hiszen így az alkotók teljesen szabadjára engedhették a fantáziájukat, és szerencsénkre így is tettek.

A sötétség serege kritikaAsh (természetesen ezúttal is Bruce Campbell) a sötét középkorban találja magát és nem éppen a legkedvesebb fogadtatásban részesül. Végül csak sikerül elérnie, hogy a királyság népe ne ellenségként, hanem egyenesen megjövendölt jótevőként tekintsen rá. Noha az ő motivációi sokkal inkább a hazajutás körül forognak, amihez kell a már jól ismert könyv, a Necromonicon. Ám ezúttal nem csak a sötét árnyakkal (és saját negatív énjével) kell megküzdenie, hanem a holtak seregével is.

A történet már önmagában is hordozza a humor lehetőségét, hiszen egy XX. századbeli egyszerű fickó vadászpuskával és láncfűrésszel elég nevetségesen hathat a páncélba bújt lovagok között. Raimi azonban nem érte be ennyivel és ahol csak lehetett, bátran nyúlt abszurd gegek alkalmazásához. A csúcspontot ilyen tekintetben a temetős jelenet adja, ami már-már a rajzfilmek poénforrásait lovagolja meg a földből kinyúló csontvázkezekkel. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez mind jól áll a filmnek!

A sötétség serege kritikaA közel másfél órás játékidő alatt egy pillanatig sem lehet unatkozni, végig pörög a cselekmény, egyszer sem ül le. Szívet melengetőek a visszatérő elemek az előző filmekből, mint a kiláncolás-feldarabolás-eltemetés hármas jelenetsor, ugyanazokkal a korábban is láthatott beállításokkal. Ash pedig tökösebb, mint valaha. Úgy szórja a válogatott egysorosakat, mint ha géppuskából lőnék. Ugyanakkor megmaradt cinikusnak és önzőnek is, azaz a heroizálásával csínján bántak.

A kivitelezésen látszik, hogy ezúttal már tisztességesnek mondható összeggel tudtak gazdálkodni. Az aláfestő zenéket jól eltalálták. A végső csatajelenet pedig elképesztően látványos és hangulatos, melyben egyaránt használtak kaszkadőröket és stop motion technikával mozgatott csontvázharcosokat is. De a teljesen játékidőn meglátszik a gondosan összerakott díszletek, melyek nem egyszer hűek maradtak az elődökhöz hátborzongatás terén.

Engedtessék meg nekem, hogy olyan merész kijelentésre ragadtassam magam, hogy A sötétség serege tökéletes filmélményt képes nyújtani. Megunhatatlan, minőségi szórakoztatást tud nyújtani az arra érdemes nézőnek.

Szerintem: 

Szerző: Kis Szabolcs

Forrás és fotó: IMDb

Olvasd el ezeket is!

1 Comment on A sötétség serege kritika

  1. Ehhez nem lehet hozzáfűzni semmit, nagyon szépen megfogalmaztad. Első osztályú szórakozás. Hail to the king, baby!

A te véleményed is számít!

%d blogger ezt szereti: