Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Vissza a jövőbe kritika

Ahová megyünk, ott nincs szükségünk utakra

Vissza a jövőbe facebook cover
Tegyük fel magunknak a kérdést – és őszintén válaszoljunk is rá – ha megtehetnénk, hogy átlépjük az idő korlátait tetszőleges irányban, vajon megtennénk – e? Lenne elég bátorságunk, kíváncsiságunk hozzá? Sokszor halljuk a mondást, egy életünk van – nos, bizonyára mindenki talál benne egy-két olyan momentumot, melyet ha akkor megtett, vagy éppenséggel nem tett volna meg, bizonyára az egész élete másképp alakul. Az emberi természet kíváncsi, kísérletező, és általában az optimumra törekszik. Talán ezért is olyan keresettek az időutazás témájával kapcsolatos filmek, melyeket akár tekinthetünk a végtelent nem ismerő elme imaginatív vízióinak, egyfajta valóság köntösbe burkolt, inkább fantasztikus, mint tudományos krónikáknak. Elsődleges céljuk a szórakoztatás, a játékos elme szárnyalásának biztosított tág, folyamatosan bővülő alternatív térben.

Vissza a jövőbe jelenetfotóRobert Zemeckis rendező (Forrest GumpSzámkivetett, KapcsolatKötéltánc) nevével fémjelzett alkotás sikere kiállta az idő próbáját, melynek eredményeképpen idén újra visszautazhatunk a jövőbe, hogy találkozzunk azokkal a legendás karakterekkel, akiknek köszönhetően pontosan 30 évvel ezelőtt nagyszerű kalandokat élhettünk át, ha csak képletesen is. A Vissza a jövőbe trilógia első, 1985-ös sci-fi komédiájában Marty Mcfly (Michael J. Fox) és barát-mentora, a őrült hajú és még őrültebb tekintetű doki, Christopher Lloyd izgalmas és mulatságos kalandokba bonyolódnak, miután kiderül, hogy a doki által feltalált plutónium meghajtású időgép üzemanyaga igencsak kétes forrásból származik. Az események 1985, október 25-én éjjel 1 óra 18 perckor indulnak be a Twin Pines Mall parkolójában, ahol Marty kénytelen beszállni a DeLorian-ba, hogy visszatérjen a múltba, és megmentse barátját.

Az utazás azonban nem éppen számításai szerint alakul, mivel a tervezett pár perces időelőny helyett 1955-ben landol. Az émelyítően szirupos hangulatú kisvárosban, Hill Valley-ben, ahol még az ominózus óratorony is működik, ő maga még csak gondolatban sem született meg. El kell tehát érnie a lehetetlent, össze kell hoznia a múltban tejfeles szájú leendő apját (Chrispin Glover) az iránta mit sem érdeklődő leendő anyjával, akit Lea Thomson alakít, hogy elkerülje az ‘időparadoxon’ létrejöttét, melynek végzetes következménye lenne a jövőre nézve. Küldetését nehezíti a gonosz jampisuttyó Biff, aki – mint kiderül – már jóval a múltban elkezdte szívni Marty apjának vérét és bizony ő is szemet vetett a csinos Lorraine-re, Marty leendő anyucijára. Ő viszont mit sem sejtve saját jövőből érkezett fia iránt kezd megmagyarázhatatlanul vonzódni, ám ez az “kis” ízléstelen tréfa eltörpül a film által felvetett “mélyre szántó” problémák mellett, mint hogy sikerül – e plutóniumot szerezni 1955-ben, vagy meg lehet – e menteni a dokit.

A film sikeréhez nagyban hozzájárult Fox és Lloyd kettőse, akik a vásznon valóban ideális összhangban, tökéletes szinergiában alkottak nagyszerű párost. Duójuk létrejötte még inkább sorsszerűnek és felemelőnek tűnik azoknak az érdekes tényeknek a tükrében, hogy Marty szerepére felmerült a karate kölyök Ralph Macchio neve is, Brown doki karakterének megformálására pedig olyan színészek is jelöltek voltak, mint a Jurassic Parkból (is) ismert Jeff Goldblum, John Lithgow, és Dudley Moore. A trilógia első része a többi epizódhoz hasonlóan bővelkedik a furcsa, figyelemfelkeltő, vagy éppen innovatív ötletekben, mint például a “fluxus kondenzátor”, mely az időutazást lehetővé tevő hangzatos nevű ketyere. A film készítőinek kreatív agymenése azonban csak a következő részekben fog majd igazán kiteljesedni, melyben a légdeszkától kezdve a repülő cipőn át a holografikus élményreklámokig minden megtalálható.

Vissza a jövőbe jelenetfotó 3Napjainkban az USA határain belül és azokon túl is örömünnepeket, jubileumi vetítéseket rendeznek a szereplők és a film készítőinek tiszteletére, akik showról showra járják Amerikát, és tréfás jelenetekben, interjúk végeláthatatlan sorában mesélik el, mi is történt velük az elmúlt harminc év során. A főszereplő Michael J. Fox-ról sajnos sokat hallottunk betegsége kapcsán is, melyet azonban hál’ Istennek elhalványít hatalmas akaratereje és kiváló, több ízben is elismert színészi (és jellembeli) nagysága. A hivatalos évfordulós dátum, 2015, október 21-e óta a magyar sci-fi rajongók is újra élhetik a Vissza a jövőbe nyújtotta mozi élményt, melyet a 30 éves jubileum kapcsán a hazai mozik is újból műsorra tűztek. Az ünnepélyes reissue több szempontból is kihagyhatatlan, nem csak azért mert sokunk számára felhőtlen gyermekkori emlékeinket idézi, hanem azért is, mert a képzeletbeli időutazást újranézve valóban átléphetjük az idő korlátait, és a kényelmes mozi székben ülve egészen 30 évet utazhatunk vissza az időben. Az így szerzett régi-új élményeink bizonyára sokunkban felidézik majd a nyolcvanas évek apokalipszis mentes, vagány optimista-idealizmusát, mely arra tanította a rajta felnőtt generációkat, hogy minden lehetséges, a jó győzedelmeskedik és az álmok azért vannak, hogy megvalósítsuk őket. A filmhez minden kedves régi és új nézőnek kívánok szórakoztató nosztalgikus kikapcsolódást, inspirálódást és végül, de nem utolsósorban, kellemes időutazást!

Szerintem: 

Szerző: Kolozsvári Flóra

Hazai bemutató: 2015. október 15.

Forrás és fotó: Pannonia Entertainment

Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!