Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Az ételművész kritika

Csillagok vonzásában

Az ételművész facebook cover
Írásban, élőszóban, gondolatban – akárhogy is, nehéz megszólaltatni az elmét egy ilyen film után, hiszen folyamatosan csak kattog és kattog, próbál minél többet tartósan bevésni és magáévá tenni,  hogy megőrizze “fenntartója” számára azokat az élményeket és tanulságokat, melyeket mozizás közben volt szerencséje átélni és tanulni. Ez a jófajta kattogás – a legjobb fajta – melyért érdemes beülni a moziba és átadni magunkat annak a folyamatnak, melyben az események tökéletlenül tökéletes láncolata, a szereplőgárda megkérdőjelezhetetlenül profi, hiteles és mesterien rendezett játéka pontosan azt az értékes, harmonikus egészet nyújtja, melyet átélni vágyunk, lehetőleg akár többször is.

Az ételművész jelenetfotóEgy jó film olyan, mint az élet. Nem csupán azért, mert van eleje és vége, sokkal inkább azért, ami a kettő között történik, az élet sava borsa; rendszerint elképesztő amplitúdóval bíró hullámvölgyek és fantasztikus, szárnyaló magasságok megtapasztalása, átélése, melynek során talán a legfontosabb tanulság, hogy e két kategória nem létezhet egymás nélkül. A film rendezője John Wells, aki producerként és rendezőként is bizonyított már, többek között olyan filmes alkotásokkal, mint az 1998-ban indult, több mint 10 évet megélt Vészhelyzet sorozat, a Shameless – Szégyentelenek, vagy Az elnök emberei. A főszereplő a többszörösen Oscar díjra jelölt Bradley Cooper (Ünneprontók ünnepe, Amerikai mesterlövész, Másnaposok 1-2, Amerikai botrány, Napos oldal), akinek vakítóan kék szeme és az általa sűrűn megformált, kissé romlott, mégis sármos karakter mára a védjegyévé vált. Figyelemre méltó és összességében nyílegyenesen felfelé ívelő pályát tudhat maga mögött, melyet sokszor elképesztően éles drámai szerepváltások tesznek érdekessé. Játéka ebben a filmben több mint meggyőző – profi, mélyen átélt mestermunka, ám nem szabad megfeledkezni arról, hogy a további szereplőgárda szerény tökéletességgel és elementáris erővel támogatja őt és a filmet bravúrosan elegáns kiteljesedésében.

Az ételművészA szereposztás a lényeges és a csekély szerepek tekintetében is nagyon erőteljes; többek közt feltűnik a vásznon a színészóriás Emma Thomson (Igazából szerelem – Love actually, Büszkeség és balítélet, Banks úr megmentése), egy rendkívül hálás, testhezálló szerepben, melyben nem csak terápiás tanácsokat osztogat és drogtesztet végez a Cooper által megformált ex-drogfüggő séfen. Olyan mély igazságokat is megoszt, mint hogy az a tény, hogy szükségünk van másokra, nem hogy gyengeség, sőt, erőt rejt magában – amolyan ‘food for thought’ szereplő, aki gazdagabbá teszi, elmélyíti a film mondanivalóját. Feltűnik még a filmben Uma Thurman (Ponyvaregény, Kill Bill, Producerek), illetve a nagyszerű Omar Sy is, akit rengetegen szívünkbe zártunk többek között az Életrevalókban nyújtott eredetien lezser és meggyőző alakításáért. A sor itt még korántsem áll meg; a főbb szerepekben tündököl még Sienna Miller, Matthew Rhys és Daniel Brülh (Hajsza a győzelemért, Hölgy aranyban)  akinek a lényéből egyszerre áradó nemes elegancia és már-már ártatlanságba hajló moralitás rendkívül jól illik az általa megformált pedáns, ízig-vérig becsületes főpincér karakterhez, aki reménytelenül vonzódik Jones-hoz, és aki bár jóllehet nem olyan erőteljesen maszkulin és szívrabló tekintetű mint a Jones-t alakító Cooper, mégis, színészi játékának ereje talán pont a sebezhetőségében, érzékenységében rejlik, mely a film egyik legfőbb hozzáadott értékévé teszi.

Az ételművész jelenetfotó 3A film nagyvonalúan átugorja azt, hogy valójában pontosan mi is történt Párizsban, egy két konkrét részletből és Jones múltbeli társainak fékevesztett haragjából azonban hamar kiderül, Jones-nak van miért vezekelnie. In medias res, Jones már kiégett, ám felfelé törekvő séfként indít a vásznon, aki bár mindent elveszített, ezért kizárólag saját magát hibáztatja és bünteti, többek közt olyan vicces és kevésbé mulatságos módokon is, mint például az osztrigapucolás. Még sem adja fel, embereket toboroz nagyszabású tervének megvalósításához, mely a harmadik Michelin csillag megszerzése. Sikerül megnyernie néhány volt kollégát és új tehetségeket is tervéhez, és az új étteremről még a Times magazin is elismerően nyilatkozik. Azonban Jones-nak ez sem elég, hiszen a nagyság pont abban rejlik, hogy az ember nem elégszik meg a középszerrel, hanem csak és kizárólag a legjobbra, a tökéletesre törekszik, és ezt várja el kollégáitól is.

Az ételművész jelenetfotó 4Ám mielőtt a konyhai vasszigor és agresszió végleg üvöltő Ogrét varázsolna Jones-ból, a Sienna által alakított Helene kislánya belőle is elővarázsolja a gyengédséget egy megható jelenetben, melynek láttán azon morfondírozik az ember, hogy néha mindenkinek le kéne ülni egy asztalhoz tortát majszolni egy kisgyerekkel, ugyanis az ő lényükből áradó ártatlanság és szeretetéhség egyfajta megváltás a háborgó lelkek számára, akik könnyen elfelejtik, mi is az igazán fontos az életben. A film minden bizonnyal tartogat még néhány meglepetést, és bővelkedik a légfagyasztó erejű jelenetekben, egyet azonban – a számomra legkedvesebbet – ki kell hogy emeljek a többi közül, melynek átütő ereje szíven találja az embert. Ebben a jelenetben a Matthew Rhys által alakított séf,(Jones legfőbb nemezise), és Jones között kerül sor egy olyan interakcióra, melynek során a Rhys által megrázó őszinteséggel alakított karakter jellemének sziklaszilárd, már-már irrealisztikus nagysága még a kibékíthetetlent is képes elsöpörni, és ennek köszönhetően mind a főszereplő életében, mind pedig a filmben elementáris fordulatot idéz elő.

Az, hogy végül sikerül -e megszereznie Jones-nak a Michelin csillagot vagy sem, maradjon titok, ám a filmet végignézve egyértelművé válik a néző számára, hogy itt sokkal többről van szó, mint a csillag nyújtotta dicsőségről. Ez a történet megihlet, megérint, megmozgat, mélybe taszít és felemel minket, és mindeközben úgy érezhetjük, hogy az üzenet, melyet számunkra tartogat, mélyebb tartalommal bír. A legjobb amit tehetünk tehát, csupán annyi, hogy saját csillagunk kergetése közben néha megállunk pár röpke pillanatra és eltűnődünk azon, hogy mi a dolgok valódi, mélyebb értelme a mi – és nem mások – számára, és közben időről időre beülünk a moziba egy-egy hasonlóan tartalmas filmre, melynek pozitív élményét – mint általában minden jó dologét az életben – csak fokozhatjuk azáltal, ha másokkal is megosztjuk.

Szerintem: 

Szerző: Kolozsvári Flóra

Hazai bemutató: 2015. október 22.

Forrás és fotó: Forum Hungary

Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!