Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Bíborhegy kritika

Óvakodj a Bíborhegytől!

Bíborhegy cover photo
A gótikus horror a XX. század első felében élte fénykorát, mi több, majdnem minden nagy klasszikus (Frankenstein, Drakula, Dr. Jekyll és Mr. Hyde stb.) ennek szellemében készült. Aztán az inváziós sci-fik és a grindhouse beköszöntésével valahogy háttérbe szorultak, de mindig feltűnt egy-egy, a régi időket idéző darab, többnyire remake formájában. Ahogyan ezt erősíti a legutóbbi Farkasember és a Fekete ruhás nő is. Ennek a tekintélyes múltnak köszönhető az a tény is, hogy nehéz ebben a műfajban újat mutatni.

Ha azonban a rendező az a Guillermo del Toro, akinek többek között A faun labirintusát és a Hellboy filmeket köszönhetjük, akkor számíthatunk valami újdonságra, kreativitásra és fantáziára. Ezeket úgy-ahogy meg is kapjuk, ámbár a Tűzgyűrű után ismételten csalódnom kellett egyik kedvenc rendezőmben.

Bíborhegy jelenetfotóDel Toro ugyanis nem hiába hivatkozik mindenhol művére „romantikus dark fantasyként”, mintsem horrorként, mert utóbbinak egyszerűen túl meseszerű lenne. Férfiként nincs bajom a romantikával, ha az hiteles és a központi elemet a szerelem kibontakozása adja, nem pedig magának a szerelemnek a hangoztatása. Már pedig itt ez történik: a két főhős Edith (Mia Wasikowska) és Thomas (Tom Hiddleston) első látásra egymásba szeret, szó szerint. Erre alapozva pedig a rendező feláldoz mindent – legfőképpen a narratívát -, csak hogy a szereplők nyugodtan eljuthassanak a végkifejletig. Mert hiába építi fel hozzáértő műgonddal a szoros apa-lánya kapcsolatot, ha előbbinek a halála utóbbit egy kis pityergésen kívül másra nem készteti. Abban sem gátolja meg, hogy se perc alatt eladja a teljes családi vagyont, csak hogy a távoli Angliába költözhessen a férfihoz, akit alig pár napja ismert meg.

Bíborhegy jelenetfotó 2Jó, ismerjük el, hogy e nélkül valószínűleg egy sokkal hosszabb és unalmasabb filmet kaptunk volna, mivel a lényeg abban az ódon kastélyban van, ahová a szerelmesek költöznek. Ami természetesen kísértetjárta. Azonban még a kísérteteknél is hátborzongatóbb Tom nővére, Lucille, akit Jessica Chastain olyan hátborzongatóan jól alakít, amire A segítség óta nem láttam példát. Valahogy így képzelném el a felnőtt Wednesday Addamst, ha paranoid skizofrén lenne. Minden jelenetet ural és jobban a frászt hozza az emberre, mint akármelyik digitális kísértet. Amelyek bár jól néznek ki, csak éppen magamutogatáson kívül nem csinálnak semmit. Persze, ha előttem táncolna egy, akkor a világból is kirohannék. Csak éppen nem hiába szokás hangoztatni azt, hogy az ismeretlennél nincs félelmetesebb. Kiváltképp, ha jelen esetben nem volt nagy fejtörő kitalálni, hogy kiknek a szellemeit láthatjuk. Így nem képesek azt a hatást elérni, ami vélhetően a készítők szándéka volt.

Bíborhegy jelenetfotó 3Amire nagy szükség lett volna, mert maga a történet, minden fordulatával együtt is szánalmasan unalmas. A forgatókönyv innen-onnan összeollózott fércmű, megfejelve öklömnyi nagyságú lyukakkal. A film végére több kérdés merült fel bennem, mint a Prometheus megtekintése után, ami azért ismerjük el, nagy szó. Ezeket egy külön cikkben tudnám taglalni, mert igazából semminek sincs értelme. Még a történet saját belső logikájában is vannak valóságos tigrisbukfencek.

A végeredmény egy nagy lufi. Kívülről szép, csillogó, amire jó ránézni, belül viszont üres. Mert elismerem, a látvány valóban elképesztően gyönyörű. A több szintes, ütött-kopott kastély szinte lélegzik. A vörös agyagos talaj is jó ötlet volt a vérvörös festés miatt. Ráadásul a rendező se hazudtolta meg magát, mert néhol kifejezetten brutális képsorokat volt képes vászonra vinni. Aki emlékszik A faun labirintusának ominózus borosüveges jelenetére, az számítson egy hasonlóra, nem véletlen az a 18-as karika! Még a zenét is sikerült jól eltalálni. Igazából technikailag majd hogy nem tökély, csak éppen nekem ez így ebben a formában kevés. Nem tudott magával ragadni a botrányosan felületes szkript miatt. Legalább unalmasnak nem lehet nevezni, de most tényleg ennek kellene örülnöm? Egy próbát azért megérhet, viszont senki se számítson csodára vagy megváltásra. Én még továbbra is várok egy „igazi” del Toro filmre. Legalább az irány már jó.

Szerintem: 

Szerző: Kis Szabolcs

Hazai bemutató: 2015. október 15.

Forrás és fotó: UIP-Duna Film




Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!