Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Mélyütés kritika

Fear No Man

Mályütés cover photo
Jake Gyllenhaal
 az egyik legsokoldalúbb és legzseniálisabb színész ma Hollywoodban. Szinte bármit el tud játszani, képes egy kétdimenziós papírvékony karaktert úgy megtölteni élettel, vibrálással, energiával, hogy a szava eláll a mozinézőnek. Ennél a filmnél is ez történt: egy klisékkel tűzdelt, teljesen átlagos történetből Gyllenhaal alakítása miatt egy egészen jó kis alkotás kerekedett. Természetesen a nagyszerű mellékszereplők (Forest Withaker, Oona Laurence) is sokat dobtak a sportdrámán, akik tökéletesen kiegészítették a főszereplő játékát.

Mélyütés jelenetfotóAmi egy kicsit fájó a Mélyütéssel kapcsolatban (a címén kívül), hogy sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle, ha csak egy kicsivel jobb a forgatókönyv. A történet teljesen kiszámítható: végignézzük egy verhetetlen, tehetséges bokszoló mélyrepülését, majd újbóli felemelkedését. Tudom, ez nem hangzik valami biztatóan és túl érdekesen, de mégis azt mondom, hogy érdemes megnézni ezt a filmet. Vannak benne nagyon jól eltalált jelenetek és párbeszédek, gyönyörű „beszédes” képek, amik többet mondanak el, minden szónál.

A külföldi kritikákban sokan hasonlítják Gyllenhaal játékát de Niroéhoz, az általa megformált karaktert pedig a Dühöngő bika Jake La Mottájához. Ami részben helytálló, mert a sportdráma főszerepéhez Gyllenhaal is elképesztő átalakuláson ment keresztül, rengeteget edzett, hogy megfelelő formába kerüljön, és mindent beleadott, hogy kihozza magából az „állatot”. Másrészről viszont Billy Hope karaktere sokkal szerethetőbb, és jobban együtt tudunk vele érezni, mint a de Niro által megformált börtönviselt, erőszakos bunyóséval. Természetesen de Niro átütő alakítását nem tudja felülmúlni, de mindenképpen egy új mérföldkő Gyllenhaal színészi pályáján.

Mélyütés jelenetfotóA Mélyütést egy különös kettőség jellemzi, mind a hangulat, mind pedig a film tempóját illetően. Az eleje és a vége, teljesen elüt attól a lassan épülő drámától, ami az alkotás úgymond velejét képezi. A zene is teljesen más: az első- és az utolsó jelenetekben Eminem ütős, és „agresszív” zenéjét halljuk, míg a többi részt James Horner gyönyörű és egyben fájdalmas dallamai festik alá. A Southpaw első fél órája gyakorlatilag a főhős Billy Hope vadságát, fékezhetetlenségét és a benne rejlő dühöt mutatja be, ami szinte szétfeszíti. A bokszoló élvezi, ha legyőz valakit, de azt sem bánja, ha durván megütik, mert úgy érzi megérdemli ezeket a pofonokat. Hope előtörténete nincs kifejtve, csak annyit tudunk meg róla, hogy árvaházban nőtt fel és kemény fizikai „munka” árán küzdötte fel magát a csúcsra ahol most tart. Erről a magaslatról zuhan a mélybe, és válik „más” emberré, akit már nem csak ütnek, hanem megtanul védekezni is. Igazából ezt a drámai vonulatot kellett volna jobban kiemelni a filmben, de sajnos annyira lassan csordogálnak az események, hogy a végét kicsit összecsapták és már jött is a happy end.

Mélyütés jelenetfotó 2A másik dolog, ami engem személy szerint nagyon zavar az a magyar cím, aminek még véletlenül sincs köze a film történetéhez, mondanivalójához. Az angol cím a Southpaw azt jelenti balkezes, ami sokkal jobban visszaadja az alkotás velejét. Kicsit utánanéztem: a bokszolók között a balkezes ellenfél szinte legyőzhetetlennek számít, valamint pszichológiai kutatások szerint a balkezes emberek agresszívabbak, mint jobbkezes társaik. A Mélyütés főhősére mindkét állítás teljes mértékben igaz, és ezek okozzák a vesztét. Talán még az is jobb lett volna, ha az lesz a címe, hogy Balhorog, mert annak is több köze van a filmhez, mint ennek a címnek.

Na de kanyarodjunk vissza Jake Gyllenhal-hoz, aki szinte lubickol ebben a szerepben, és bár a 2016-os várhatóan nagyon erős Oscar mezőnybe valószínűleg nem fog bekerülni (talán a Golden Globe hoz jelölést neki), de minden kétséget kizáróan az idei évben eddig ő nyújtotta az egyik legerősebb színészi alakítást. Ez persze nem nagy újdonság, mivel Gyllenhal szinte mindenben remekel, de ebben a filmben pillanatok alatt képes átváltozni dühös izomkolosszusból egy meggyötört emberi ronccsá, aki porrá zúzta idilli életének a legutolsó morzsáját is. Hope karakterét akkora átéléssel formálja meg, hogy emiatt képes volt a járását, arcának mimikáját, testtartását is megváltoztatni, ahogy nézzük eszünkbe sem jut, hogy szintén ő volt a Brokeback Mountain vagy a Donnie Darko címszereplője is. Mintha egy teljesen más színészt látnánk, mondhatni teljesen átlényegült, és ez a fantasztikus metamorfózis elfeledteti velünk a film összes hibáját, és elégedetten állunk fel a moziszékünkből.

Szerintem: 

Szerző: Illés Heni

Hazai bemutató: 2015. október 15.

Forrás és fotó: Forum Hungary

Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!