Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Macbeth kritika

Legjobb szubjektív Macbeth

Macbeth jelenetfotó 2
O, full of Scorpions is my Mind…”

Különösen nehéz nekem most a Justin Kurzel féle Macbethről írni, mert csordultig vagyok prekoncepciókkal és személyes élményekkel. Szerencse (?), hogy a kritika és recenzió szubjektív műfaj, és itt talán elnézhető némi személyeskedés. Pár napja érkeztem vissza Skóciából, ahol minden a Macbethről szólt. A lélegzetelállítóan lenyűgöző eredeti forgatási helyszíneket – a skót Felföldet és Skye szigetét – többször megjártam, és a táj lélekbe tépő rettenete és vadregényes szépsége a zsigereimbe ette magát, szabadulni tőle lehetetlen.

Továbbá két éve pont ilyentájt láttam az Urániában a „Brit színházi klasszikusok” közvetítése programsorozatban a Kenneth Branagh féle Macbeth-et. A színpad egy templom hosszú főhajója volt, a padlóra szórt sár, vér és mocskos víz felcsapódott a közönség első soraira a csatajeleneteknél. Akkor és ott mérget mertem volna venni rá, hogy nem születik már jobb Macbeth adaptáció. De a sors kegyes, a művészi kreativitás végtelen, Shakespeare meg megunhatatlan. Így itt és most esküszöm, hogy nem lesz jobb feldolgozás az elborult elméjű véres skót királyról, mint a jelenlegi (ne legyen igazam, azzal is csak mi járnánk jól).

Macbeth jelenetfotó 2Shakespeare nagytragédiái és királydrámái közül ezt tartják a legpszichotikusabb és leggazdagabb fantáziájú darabnak. Pontosan ezt a két jellemzőt domborítja ki plasztikus tökéletességgel az ausztrál rendező, Justin Kurzel. A sztori sokak számára ismerős még a középiskolából. A Duncan király mellett harcoló Macbeth klán vezér azt a próféciát kapja három boszorkánytól, hogy egy napon ő lesz a király. Hű barátjának, Banquo hadvezérnek azt jósolják a vészlények, hogy utódai királyok lesznek. A jóslat első fele beteljesül, mert Duncan thánná /báró vagy gróf/ emeli Macbethet, akinek elméjét lassan kezdi elborítani a nagyravágyás. Felesége, Lady Macbeth átbillenti férjét a vívódás erkölcsi gátjain. Tulajdonképpen kettejük féktelen és véres ambíciónak ámokfutása a történet. A címszereplő Michael Fassbender karizmatikus átlényegülése átütő erejű kettősséget produkál. A negatív karakterfejlődést precíziós pontossággal fejti ki, ugyanolyan intenzitással képes brutális és érzékeny lenni, vészjóslóan higgadt és robbanásig feszült. Teljes beleéléssel lavírozik az elbizakodottság és lelkiismeret furdalás, őrület és rettegés, kétségek és belenyugvás fázisai között. Macbethje olyan, amilyennek Shakespeare megálmodta.

Macbeth jelenetfotóA film talán egyetlen és csekély hiányossága az, hogy nem kap elég teret Lady Macbeth jelleme. Nincs kifejtve kellőképpen a film második felében az a királyéval ellentétesen paralel pszichológiai folyamat, ami benne zajlik, így kevésbé tudunk azonosulni motivációival és ambícióival is. Csodálatos lehetőség lett volna nyomatékosítani azt az átbillenést, amikor látván ura gáttalan tébolyát és gyilkolását, az ő elméje a kristálytiszta kegyetlen logikus gondolkodástól belehanyatlik az apatikus észvesztésbe. Marion Cotillard őrülési jelenete itt inkább szépségesen szomorú és némiképp disztingvált, mintegy belenyugvó folyamat, semmint az elméje utolsó ép morzsáit elvesztő asszony vibráló kétségbeesése.

A Macbeth európai színészeket igényel, egész egyszerűen ez a mi kultúrkörünkből származó ősi történet. Így olyan fajsúlyos brit színészeket kíván, akik Shakespeare színpadán szocializálódtak. Olyanokat, akik karakterükben és nyelvezetükben hitelessé teszik az előadást. Ilyen David Thewlis Duncan-je, vagy még inkább Sean Harris Macduff-ja, aki minden eddiginél jobb, erősebb, gyászolóbb és gyötrődőbb figurát jelentet meg az elborult elméjű skót király ellenpólusaként.

Macbeth jelenetfotóA rendező bevallottan tisztelgett több nagy előd előtt, így a legszembetűnőbb hatásoktól nem lehet eltekinteni. Az utolsó nagyszabású záró képsor egyértelműen és vállaltan Kurosawa Akira előtti főhajtás, a Ran című eposz vizuálisan erős pillanatait felidézve. A retinánkba égnek azok a jelenetek, melyeken vérgőzös párától vonaglik minden, a pernyék vörös hópiheként kavarognak a képeken, és az egésznek a dinamikája Macbeth totális őrületének képszerűségét valósítja meg, főleg a mesteri fényképezés révén. A lenyűgöző és tökéletes operatőri megoldásokat Adam Arpakawnak köszönhetjük, általa válik a képi világ nem csak kiegészítőjévé, hanem egyenrangú társává a narratívának. Az erdő megindulásának innovatív megközelítése pedig olyan megoldás a rendező részéről, mely átértelmezi a végső csatajelenetet, és a mű drámai csúcspontjává, egyben grandiózus apokaliptikus szcénává emeli, melyet nagyon sokáig nem fogunk feledni.

Macbeth jelenetfotó 2Persze, az ausztrál rendező munkája nem fog majd Oscart kapni. Finoman szólva is rétegfilm, és jellegénél fogva is igényli az intellektuális nézőt. S noha ez a verzió méltán megállná a helyét egy GOT epizódban is, az alapmű és nyelvezet elriasztja majd a könnyed szórakozásra vágyókat. Holott művészi megvalósításban ez a legpopulárisabb adaptáció, olyan magával ragadó filmes világot teremt, amely bedelejezi a nézőt magába. Teremti ezt olyan komplex alkotói megoldásokkal és eszközökkel, melyek együttesen garantálják a teljes azonosulás élményét. Az eredeti helyszín és a telitalálat zene teljessé teszik a katarzist. Quiraing mocsarai és Black Cuillin zord hegyei impozáns díszletet teremtenek, a Swans Lunacy-jét hallva pedig megmámorosodik az ember elméje. Kurzel brutálisan vad és ambíciózus újraértelmezése alapján a skót thán drámája egy epikus tablóvá növi ki magát a vásznon. Olyan mértékű autenticitást garantál, amely atmoszféráján át nézőként lehetetlen érzelmileg kívülállónak maradni, rendezőként meg felülmúlni mindezt. Innentől kezdve ez a Macbeth lett az etalon.

Szerintem: 

Szerző: Marity Mira

Hazai bemutató: 2015. október 29.

Forrás és fotó: Mozinet




Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!