Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Aferim! Kritika

Aferim! jelenetfotó
Radu Jude
filmje, az Aferim! minden bizonnyal már azzal kiváltotta a művészfilmek kedvelőinek az érdeklődést, hogy a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Arany Medve díjra jelölték. A rangos elismerést végül Jafar Panahi Taxi Teherán című alkotása kapta, és a román rendező kénytelen volt beérni a legjobb rendező díjával. Az alkotás, aminek elkészültét gondos történelmi és irodalmi kutatómunka előzte meg, egy olyan kérdésről szól, amiről nálunk egyáltalán (de állítólag Romániában sem nagyon) nem lehet hallani: a tőlünk keletre lévő országban még a XIX. században is létező cigány rabszolgaságról. A film elsősorban nem is egy konkrét népcsoport, konkrét helyen és időben történt szenvedéseiről és megpróbáltatásairól szól. A középpontjában inkább egy bizonyos, időtől és helytől független emberi gondolkodásmód áll.

Aferim! jelenetfotó 2Az alkotás története nagyon egyszerű. Costandin, a helyi rendfenntartó (Teodor Corban) és fia, Ionita (Mihai Comanoiu) azt a feladatot kapják egy bojártól, hogy keressék meg és hozzák vissza a szökött cigány rabszolgát, Carafint (Cuzin Toma). Apa és fia elindulnak, megtalálják a férfit, és visszaviszik. Közben kiderül, hogy Carafin a bojár feleségének a szeretője volt, lelepleződtek, és a férfi most a büntetés elől menekül. A film szereplői együtt vágtatnak a lovon a fekete-fehérben is gyönyörűen fényképezett dobrudzsai tájakon. A vidék vad, de az emberek között játszódó jelentek során se érzi a néző, hogy civilizált helyen van. A fogadóban nyüzsögnek s tetvek és a patkányok, de az itt (és a falvakban, vagy kolostorokban) feltűnő mellékszereplőket inkább neveznénk humanoidoknak, nem emberi érzéssekkel rendelkező, emberi lényeknek.

A két központi szereplő apa és fia. Costandin, az idősebb az elmúlást jelképezi, súlyos beteg, folyamatosan köhög (pontosan nem derül ki mi a baja) és sántít. De nemcsak a teste, a lelke sem egészséges. Időnként elérzékenyül, sírva szomorú dalokat énekel, a néző úgy érzi egész életét síratja. A fiú viszont csak most lép ki az életbe, az apa egyengeti az útját, hogy bekerülhessen a hadseregbe. Katonának lenni egy óhajtott és kívánt életpálya a szemükben. A mozi 108 perce alatt az apa gyakorlatilag végig oktatja fiát az életről, arról mi a jó és mi a rossz. A gond csak az, hogy szavai és tettei között irgalmatlanul mély szakadék tátong. Becsületről papol, közben kenőpénzek osztogatásával jut előbbre, gyáván otthagyja a megtámadott hintó sebesültjét, mert fél, hogy a rablók visszajönnek, és az általuk szintén elfogott cigány kisfiút inkább eladja, mintsem visszaszolgáltassa gazdájának. Így aztán lesz pénzük, amit a vásárban, meg egy kocsmai prostituáltnál elkölthetnek.

Aferim! jelenetfotó 2A fogadóban játszódó résznél van egy jelenet, ami jól példázza a Costandint jellemző erkölcsi nihilt. Befizeti fiát egy örömlányhoz egy körre, aztán ő is elmegy a nővel. Az aktus után hevesen vakargatja a …hm…az ágyékát, és megjegyzi: „Elkaphattam valamit mert állandóan viszket.” A nézőben a következő kérdések merülnek fel: Hal elkapott valamit, akkor miért nem gondolt arra, hogy ezt továbbadja a nőnek? Miért nem gondol arra, hogy a nőn keresztül ezt továbbadhatja más férfiaknak? Miért nem gondolt arra, hogy nem kellene a fiát szabályszerűen belenyomni a nő karjaiba, hiszen elkaphat valamit? Azt meg már csak kisbetűvel teszem hozzá, hogy kissé perverz azzal az emberrel szeretkezni, akivel nemrég még a saját gyerekem szeretkezett. A tiszteletről és tartásról is ejt nagy szavakat, lelkesen hajbókol a pópa és a török elöljáró előtt is, de a hátuk mögött kigúnyolja őket. Az emberségről és a jóságról ejtett szavak pedig végképp nem illenek a szájába.

Pedig Costandin alapvetően nem gonosz, vagy kegyetlen. Néhány gesztusa arra utal, hogy nem leli örömét abban, ha egy másik embert bánthat. Sőt, még a nagyhatalmú bojárnál is megpróbálja megvédeni Carafint, mondván hogy alapvetően az erkölcstelen és csábító feleség bűne volt a házasságtörés. Az igazán nagy baj vele az, hogy érzéketlen a másik ember szenvedése iránt és elfogadja a fennálló rendet, egy pillanatig sem kérdőjeleződik meg benne, hogy másképp is lehetne. Amikor azzal bíztatja Carafint, hogy ne féljen, a bojár nem fogja megölni, csak kalodába zárja pár napra, (azt meg ki lehet bírni, nem nagy ügy) úgy tűnik, komolyan nyugtatásnak szánja.

Aferim! jelenetfotó 3A fiúban,  Ionitában sokkal több az emberség. Ő segítene a rablók által megtámadott utasokon és van egy pont, amikor Carafint is hagyná szökni. Ám az apa mindig leinti és megmagyarázza, hogy ez miért lenne rossz. (A „Bűnösök közt cinkos, aki néma.” népi bölcsességtől kezdve, a szociálpszichológia „hiányzó hős tragédiájának” fogalmáig már sokan leírták Costandin viselkedését.) A szocializáció működik, a fiúban is kihuny a másokon segíteni akarás. Az előzetesben mutatott Hamlet jelenet jól példázza Costandin lényét. Kezébe veszi a koponyát, ami nem egy ember, hanem egy állat maradványa. Nekikezd egy elmélkedésnek, de egyetlen röpke mondatra futja tőle, aztán elhajítja a csontot. A dán királyfi hosszú fejtegetése a lét nagy kérdéseiről nem az ő világa. Tőle csak arra telik, hogy kvázi a paródiáját adja elő a híres monológnak.

Az is kérdés, hogy az áldozatok (a filmben a cigányság) hogyan viseli helyzetét. Az Aferim! rabszolgái beletörődtek helyzetükbe, alázatosak, és ami a legtragikusabb, egymással sem szolidárisak. A néző csak és kizárólag a helyzetük okán érez együtt velük, de akkor a végtelenségig, a rabszolgák életének mindennapjait jelentő borzalmas kínzások alaposan kiverik a biztosítékot. A bojár feleségével sem azért azonosul a néző, mert bármit is tenne, amivel megszerettetné magát. Csak maga a helyzet végtelenül igazságtalan, hogy a bojár (aki a jelek szerint szintén szeretőt tart), durván megveri és egy szűk szobában bezárva tartja az asszony a „lebukás” után.  (Talán nem is baj, hogy a néző az áldozatokkal sem tud azonosulni. Hiszen örök igazság, hogy a megkülönböztetett, deprivált helyzetben lévő embereket nem azért kell segíteni, mert ők feltétlenül jó és szeretetre méltó emberek. Hanem azért, mert egy társadalom nem lehet úgy berendezkedve, hogy valakit a származása, vallása, politikai meggyőződése, nemi identitása, életkora vagy akár a testsúlya – lista végtelenségig bővíthető- miatt hátrányos megkülönböztetés ér.) A mozit nézve egy percig sem jut eszünkbe, hogy a rendező ítélkezni akarna. Ezt inkább a nézőre bízza. Ő szinte rejtve, a címbe mondja el, mélyen ironikus formában, a véleményét. Az Aferim! A régies románban használt, török eredetű kifejezés annyit tesz: „Bravó!”.

Szerintem: 

Szerző: Rácz Sarolta

A Mozinet Filmnapok keretében már megnézheted a filmet:

Október 8. 18:30 Művész mozi
Október 10. 16:00 Uránia Nemzeti Filmszínház

Hazai bemutató: 2015. október 22.

Forrás és fotó: Mozinet




Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!