Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Vámpír a díványon kritika

Vámpír a dívánoyn cover
Kedvenc Rex felügyelőnk egykori társa Tobias Moretti, ezúttal a rendőr jelvényt lecserélve vámpírnak állt. És milyen jól tette. A Vámpír a díványon ugyanis egy szórakoztató, sötét humorú szatíra, mi az utóbbi évek vámpírfilmjei után külön felüdülés, még hibái ellenére is.

A film főszereplője Géza von Közsnöm gróf (Tobias Moretti), aki az 1930-as években, Bécsben tengeti halhatatlan napjait, utált feleségével Elsával (Jeanette Hain). A gróf azonban depressziós, úgy érzi már mindent látott és nejét, aki az idegeire megy, szívesen látná holtan – méghozzá véglegesen. Letargikus állapotában, úgy érzi, már csak egy szakember segíthet rajta, ezért felkeresi Sigmund Freudot egy önreflexív terápiára, persze szigorúan csak este 8 után. Mindeközben Elsa is komoly lelki problémával küzd, nem képes ugyanis feldolgozni, hogy évszázadok óta nem láthatja önarcképét – lévén, hogy vámpír – olyannyira, hogy már nem is emlékszik hogyan néz ki valójában. Ezt a belső frusztráltságot pedig pszichopata hajlamain keresztül igyekszik levezetni.

Vámpír a díványon jelenetfotóKettejük egyetlen csatlósa Ignaz (Anatole Taubman) az ügyefogyott, de szerelemre áhítozó inas, aki nem hogy segítené urát, hanem inkább keresztbe tesz neki. Ezzel párhuzamosan megismerkedünk a Freudnak dolgozó ifjú festővel, Viktorral (Dominic Oley) és kedvesével Lucyval (Cornelia Ivancan). Kettejük szerelmi civódásának eredményeként a Lucyról készült Portré Freudnál köt ki, ahol a gróf megpillantva régi szerelmének, Nadilának a reinkarnációjára ismer benne. Így Géza von Közsnöm elhatározza, hogy megszerzi magának lányt, hogy feltámassza benne Nadila szellemét. A gróf azért, hogy feleségét félre állítsa, elküldi Viktorhoz, aki egy állítólagos új technika segítségével biztosan tökéletes portrét készít majd róla. A bonyodalmak pedig itt kezdődnek.

Vámpír a díványon jelenetfotó 2Az író – rendező David Rühm, bár humoros oldalról közelíti meg a vámpír lét problémáit, valóban olyan elgondolkodtató kérdéseket vet fel, hogy megéri-e örökké élni, és hogy milyen belső törést okoz az, ha nem láthatjuk önmagunkat. Persze ne várjunk mély filozofálgatást, hiszen a film egyáltalán nem tör ilyen babérokra. Ezen kívül a párkapcsolatok nehézségeibe is bepillantást nyerünk a megfáradt házasok és a másikról idealizált képet kergető friss szerelmeseken keresztül.

A karaktereket hitelesen formázzák meg a színészek, Tobias Moretti bánatos kutyaképe remekül tükrözi a depresszív vámpírt, ugyanakkor nem ez lesz élete alakítása. Sajnos azonban a gróf karaktere sokszor túl puhányra sikeredett, kiveszett belőle minden félelmetes jellemvonás.

Összességében a film nem akar többnek látszani, mint ami valójában: komikus horror, néhány csavarral. Így egy percig sem veszi komolyan magát, és nekünk is így kell hozzáállnunk. Ugyanakkor néha túlzásokba esik, és némely jelenet inkább kínossá válik, mintsem humorossá. A történetben is vannak kevésbé tetsző megoldások, bennem legfőképp a lezárás hagyott némi hiányt. Ajánlanám azoknak, akiknek tetszik a sötét humor, szeretik a vámpírtörténeteket, esetleg e kettő kombinációját.

Szerintem: 

Szerző: Posta Alexandra

A filmet megnézhetitek a Szemrevaló Filmfesztivál keretében október 2-án, ahol találkozhattok a rendezővel is.

Forrás és fotó: Szemrevaló Filmfesztivál. IMDb



Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!