Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Abszurd alak kritika

Woody moralizál

Abszurd alak cover photo

Érdekesnek tűnő felütéssel és említésre méltó színészi alakítással kezdődik az Abszurd alak (Irrational Man), amely Woody Allen 45. nagyjátékfilmje. Ha a Gladiátor velejéig romlott, taszítóan vonzó Commodus-a jut eszünkbe Joaquin Phoenixről („Engedd, hogy nagylelkű legyek!”), akkor bizony tátva marad a szánk, amikor meglátjuk. Itt ugyanis egy potrohos-pocakos filozófia professzort alakít, Abe Lucast, aki alig bír lélegezni az egzisztenciális válságtól (meg az ezzel járó depressziótól, alkoholizmustól, kapuzárási pániktól, potencia problémáktól). Abe tehát látványosan el van cseszve, mint később kiderül, főként magánéleti problémái vezettek ehhez az állapothoz. A gödör mélyéről egyedül egyik tanítványa próbálja kirángatni, Jill Pollard, akit az ellenállhatatlanul bájos és tehetséges Emma Stone alakít. Jórészt az ő kettejük erkölcsfilozófiai eszmefuttatásai alkotják a film gerincét, és adják a legszórakoztatóbb és tartalmasabb pillanatokat a nézőknek.

Abszurd alak jelenetfotóSok mindent ki lehetett volna hozni ebből az alapfelállásból. A történet belső narrációi is elég jól indulnak. A mítoszképzés miatt (Abe Lucas ugyanis egy élő legenda, háborús hős, karitatív jótevő, sziporkázó elme, aki érdekes és eredeti tanulmányokat írt) nem csak a tanári kar és kisvárosi egyetem diákjai várják messiásként a professzort, hanem maga a néző is. És akkor megjelenik a csődtömeg, Phoenix zseniálisan kiábrándító alakításában. Életének totális kollapszusát egyetlen tömör mondatban képes summázni: „Elfelejtettem, miért érdemes élni.” Pompás és millió lehetőséget nyújtó mondat. Woody el is kezdi lefejtegetni az alapdilemmáról a rétegeket. Még pont elegendő (és kellő) mennyiségű szemelvényeket kapunk a filozófia doyenjeitől. Még élvezzük a kissé elcsépelt szituációt, miszerint idős férfi összejön a fiatal nővel, mert ez valahogy az ödipuszi felhangok mellett is működik a rendezőnél. Még megkapjuk a drámai csúcspontot is, amikor egy szélsőséges ötlet, elhatározás majd megvalósítás kizökkenti emberünket a passzív letargiából.

Abszurd alak jelenetfotó 2És akkor hirtelen, mintegy villámcsapásszerűen vége szakad a filmnek. De olyan váratlanul, hogy az embernek sem köpni, sem nyelni nincs ideje, és ha valami abszurd (vagy inkább groteszk?), akkor az a történet utolsó jelenete, a lezárása vagy megoldása. Bármi más jobb és több lett volna, de legalábbis informatívabb, és többet elárult volna a mélyebb rendezői mondanivalóról és állásfoglalásról – már ha volt olyan. Így sajnos meg kell állapítani, hogy a Mester abban zseni, hogy bár semmi újat nem mutat, mégis fenntartja a figyelmet. A moralizáló párbeszédek ugyanis kétségkívül érdekesek, a három fő színész alakítását és dialógusait (az önmagából kifordult és életbe visszatérő Abe Lucas, az őt megváltó és favorizáló naiv diáklány, Jill Pollard, és a boldogtalan házasságban élő enyhén drogos kémia tanárnő, Rita /Parker Posey/ közös jelenetei önmagukban megérnek egy filmet) pedig még elnéztük és hallgattuk volna egy órán át. Ám ami a tartalmat illeti, Dosztojevszkij és Nietzsche óta nem nagyon lehet újat mondani az egzisztencializmusról, bűnről és bűnhődésről. A film szórakoztató, de inkább csak az ironizálás üres szintjén. Jó lenne, ha újkori moralitás drámának készült volna, ám ehelyett csak egy szimpla fekete komédia lett belőle. Joaquin Phoenix rajongóknak csemege, Woody fanoknak kötelező – a többiek csak akkor nézzék meg, ha nagyon filozofikus hangulatba kerülnek.

Szerintem: 

Szerző: Marity Mira

Hazai bemutató: 2015. szeptember 17.

Forrás és fotó: Freeman Film




Olvasd el ezeket is!

1 Comment on Abszurd alak kritika

  1. nagyon várós Phoenix miatt. Oscarra nem sok esélye van nyilván, de Golden Globe szóba jöhet, mint legjobb vígjáték-musical színész?

A te véleményed is számít!

%d blogger ezt szereti: