Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Szégyentelenek kritika

A gyermeki ártatlanság a múlté

szégyentelenek 1
Mindenek előtt le kell szögeznünk egy dolgot. A Szégyentelenek című film nem való mindenkinek. Persze ezt sok mozira el lehet mondani, de Larry Clark alkotására ez fokozottan igaz, a rendező naturalizmusa tipikusan olyan dolog, amit egész egyszerűen nem mindenki gyomra vesz be. Miről van szó? Ha két ember őszintén szereti egymást, a köztük történő szexualitás csodálatos. Valljuk be, a testiség úgy is lehet csodálatos, ha nincs szerelem, csak őszinte vágy. De ha ez a vágy csak az egyik félben él, és hatalmi helyzete felhasználásával tudja a másik felet aktusra kényszeríteni, akkor a nemiség viszolyogtatóvá válik. A hatalmi helyzet nem feltétlenül jelent fizikai erőszakot. A pénz, vagy társadalmi státusz (például idősebb rokon) is lehetőséget lehet a szex megszerzésére. Ha valaki képtelen végignézni a moziban egy olyan aktust igencsak naturális bemutatást, ahol az egyik fél szemmel láthatólag undorral fogadja a másik érintését, az semmiképpen ne vegyen jegyet a Szégyentelenekre. (Arról nem is beszélve, hogy a filmben egy-két jelenet egy pornófilmben is megállná a helyét, konkrétan mindent, de mindent látunk.)

szégyentelenek jelenetfotó 2
A rendező jó tíz évvel ezelőtt már nagy viharokat kavart filmes berkekben a Ken Parkkal a két film történetében sok párhuzam fedezhető fel. Mindkettő főszereplői tinédzserek (ráadásul „deszkás” tinédzserek) és mindkét filmben nagy szerepet kap a szexualitás. A Szégyentelenek főszereplője két tizenéves fiú, Math (Lukas Ionesco) és JP (Hugo Behar-Thinieres). A két barátnak van egy közös titka: az interneten keresztül megismert idősebb, homoszexuális férfiaknak árulják magukat. A két fiú jelleme és kapcsolat a film talán leghangsúlyosabb témája. Egyéniségük között hatalmas különbségek vannak. Math cselekedeteinek mozgatórugója a pénz, e miatt tulajdonképpen nap, mint nap erőszakot tesz saját magán. „Ügyfeleitől” undorodik, mégsem hagyja abba az „üzletet”, pedig rendezett anyagi körülmények között él, mégis inkább tönkreteszi saját magát, csakhogy minden áldott nap vehessen magának valami márkás ruhadarabot. Math egyre kiégettebb lesz, egyre kevésbé nyitott az értékes emberi kapcsolatokra. Beszédes, hogy (tizenéves fiúkra általában nem jellemzően) potencia problémái vannak, a rendező így (is) kifejezi, hogy a kamaszfiú képtelen az intim emberi együttlétre, az intim kapcsolatokra. A filmben van egy jelenet, ami mindent elmond Math-ról. A fiú a mocskos utcán ül, körülötte szemét és lepattant alakok, üres szemekkel néz maga elé, de a rajta lévő ruhán jól olvashatóan ott a „Supreme” felirat. (És az is beszédes, hogy éjszakánként nem álmodik.)

Szégyentelenek jelenetfotóJP-t viszont valami teljesen más miatt prostituálódott. Míg Mathet pénz vette rá a munkára, a valóban meleg JP-t barátja iránti szerelme vitte rá erre az útra, hiszen mindenben követni akarja a másikat. Math a saját érzelmeiről nem vesz tudomást, csak az anyagiakat hajtja. Közben JP barátja helyett is érez, és a film végén tulajdonképpen ő vállalja át azt a cselekedetet, amit Math tett volna meg, ha utat tudna engedni saját érzelmeinek.

Amikor gyerekek (mert egy tizenéves sok tekintetben még gyerek) ennyire minden naivitás nélkül, ennyire anyagiasan (és ezzel önsorsrontóan) cselekszenek, akkor mindig az a következő kérdés, hogy milyen a felnőtt világ, ami körülveszi őket. A Math, JP és barátaik egyértelműen úgynevezett rendezett életet élnek, családjuk van és iskolába járnak. A film első felében, dacára az iskolában és a szereplők otthonában felvett jeleneteknek, felnőtteket sehol sem látunk. Mintha nem is léteznének, jelen sem lennének a szereplők életében. Amikor feltűnnek, akkor pedig igencsak ziláltnak tűnnek ezek a családok. JP apja nem gyereke vér szerinti anyjával él együtt, és a kamaszfiú gyűlöli mostohaanyját. (Lehet, hogy csak én nem figyeltem, de nem derül ki miért, pedig az egyik utolsó jelent miatt ez fontos lenne a nézőnek.) Math anyja a film végén „kerül elő”, „jól időzítve”, hiszen az anyát megismerve, a fiáról is sok mindent megtudunk, és sok mindent másként látunk.

szégyentelenek jelenetfotó 3A felnőttek tehát nincsenek, vagy alig vannak jelen. A „nagyok” tisztelete pedig végképp hiányzik, a főszereplők maximum egy-egy sértő és tiszteletlen mondattal nyilatkoznak a felettük lévő generációról. A felnőttek által magukra hagyott gyerekek megteremtik saját értéküket és kultúrájukat, aminek középpontjában a szex, a kábítószer és a pénz áll. Egyik szereplő ki is mondja, mindenki annyit ér, amennyi pénze van. (Hogy az anyagiak nem hoznak boldogságot, az más kérdés.) A kamaszkori „mindent próbáljunk ki” mentalitás önmagában tulajdonképpen nem tragédia, a filmben szereplő baráti kör életében igazából a másik ember iránti érzéketlenség a félelmetes. Az egyik lány simán elárulja JP szüleinek, hogy a fiú mit „dolgozik”, nem törődve azzal, hogy (állítólagos) barátja számára ez mivel jár. Az erőszakos Pacman ökölcsapásokkal szerzi meg a pénzt a másiktól, ha úgy tartja kedve. A film legelején és a végén van egy-egy jelenet, amikben tulajdonképpen ugyanaz történik. Egy öntudatlan, vagyis kiszolgáltatott ember fekszik a földön, a társaság pedig segítség helyett a saját szórakoztatására használja a védekezésre képtelen illetőt. Sokat elmond ez a szereplők jelleméről. E közben a filmben sokszor mutatnak angyalokat. Hol régi házak faragott díszei, hol játékok, de mindig arra emlékeztetnek, hogy az az angyali, gyermeki ártatlansága múlté.

A film visszatérő motívuma, hogy az egyik fiatal a telefonjával kamerázza a többieket. Sokszor olyankor is mutatják, amikor a valóságban nincs, nem lehet ott. Pédául amikor Math az „ügyfeleivel” van, rendszeresen megjelenik és veszi fel az eseményeket. A velünk történtektől általában nem készül rögzített felvétel, de agyunk és lelkünk megőrzi őket. Amikor Math olyan formában kerül testi viszonyba valakivel, amivel saját lelkét és személyiségét mérgezi, az nem válik semmisé, megőrződik és kifejti pusztító hatását.

A film eredeti címe „The Smell of Us”, kifejezőbb, mint a magyar fordítás. Az alkotásban a szereplők gyakran szagolgatják egymást, illetve a másik illatára tesznek megjegyzést, következtetnek belőle a másik jellemére. Valóban az emberi test természetes illata valami olyan, ami nagyon hozzánk tartozik, nagyon „belőlünk fakad”, és egész biztosan képes elementáris érzelmi hatást kiváltani a másikból, legyen az undor, vagy vágyakozás. Maga a szaglás is nagyon ősi és állatisan módja a tájékozódásnak, az információ megszerzésének. Ez a majdnemhogy állati szintén való létezés a világban, jellemzi a szereplőket, és adja életük tragédiáját.

Szerintem: 

Szerző: Rácz Sarolta

Hazai bemutató: 2015. szeptember 10.

Forrás és fotó: ADS Service




Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!