Kapcsolat

Neked ajánljuk!

1001 gramm kritika

1001 gramm jelenetfotó
Minden ember számára időnként (tudatosan, vagy tudattalanul) felmerül a kérdés, hogy mi legyen az igazodási pont, amihez az életét alakítja. Egyáltalán szükségesek-e az ilyen igazodási pontok? És tudnak-e egymás mellett élni különböző nyelvű és kultúrájú emberek, ha nincs meg a közös nevező, a mindenki által elfogadott csatlakozási pont? Kell valami, ami megadja a mértéket. E nélkül nem lehet eligazodni az élet útvesztőjében, de nem mindegy, hogy mi is ez a mérték, és mennyire görcsösen ragaszkodunk hozzá.

Marie (Ane Dahl Torp) a Norvég Mértékügyi Hivatal munkatársa, komoly nemzetközi konferenciákra járó, a saját területén elismert természettudományokkal foglakozó szakember. Külseje megfelel a helyzetéhez köthető sztereotípiáknak. Hiába szép arcú, fiatal nő, mégsem kellemes rá nézni, a vonásai merevek és szigorúak. A munkahelyén precíz és pontos méréseket végez, a ridegen csillogó súlyokat pakolja rá a sok-sok tizedesjegyig, nagy pontossággal mérő analitikai mérlegekre. Otthona is letisztult, a bútorok egyszerűek, szabályosak, görbe vonalat nem látunk sehol sem. Nincs egy földre esett ruhadarab, egy előlhagyott mosatlan edény, vagy egy a fotelban felejtett könyv a házban. Ennek az oka az is, hogy Marie és barátja nemrég szakítottak, a férfi pedig módszeresen viszi el a saját dolgait, de sok esetben közös tárgyakat is elhord. (A film egyik kulcsmondata az, hogy „a legnehezebb teher, ha nincs mit cipelned” – ezt a fájdalmat érzi Marie is, amikor látja, hogy volt szerelme egykori közös otthonukban alig hagy valamit). A magány fájdalmára emlékeztet a dupla ágy, amiben a nő már csak egyedül fekszik. A film visszatérő képe az, hogy Marie hol, otthon, hol másutt dupla ágyban alszik, de az ágynak csak az egyik fele van megvetve, a másik bántóan üres.
1001 gramm jelenetfotó 3
De létezik egy másik közeg is, ahol Marie szintén otthon van. A fiatal nő gyakran meglátogatja apját (Stein Winge), aki egy vidéki farmon él. Itt minden színes, minden élettel teli. Az alkohol problémákkal küszködő apára pedig van, hogy csak a szénapadláson heverve lehet rátalálni. Ott szeret feküdni mámorosan, hiszen annak idején a feleségével pihentek meg sokszor a szénán. Marie saját racionális és kiszámítható világából időnként ellátogat egy másik, irracionális és kiszámíthatatlan világba.

A film története szerint Marie-t éri az a megtiszteltetés, hogy a Párizsban tartandó nemzetközi kiló szemináriumon Norvégiát képviselje. Hősnőnk elindul Franciaországba, és viszi magával a norvég nemzeti kilót, azt a súlymértéket, ami hitelesnek van elfogadva Norvégiában, amihez minden mást mérnek és viszonyítanak a fjordok hazájában. A nemzetközi konferencia a filmnek a viccesebb és egyben leginkább elgondolkoztató része. A világ minden tájáról összegyűlnek a szakemberek, mindenki hozza magával a nemzeti kilót, amit féltő gonddal őrizget egész idő alatt. A tudományos találkozó csúcspontjaként pedig megtekintik a szuperbiztos páncélszekrény mélyén őrzött „őskilót”, minden más kiló mértékét és alapját. A becses ereklyét húsz éve nem érte fény, nehogy súlya megváltozzon. A tudós társadalom szerencsés kiválasztottjai az esemény súlyának megfelelően lélegzet visszafojtva vetnek egy futó pillantást a szinte kegytárgyként tisztelt etalonra. (Persze közben azért látszólag unatkoznak, és időnként el-elbóbiskolnak a kiló kiszámításának legmodernebb és legszakszerűbb módjairól tartott szakmai előadásokon). A mozinéző jót nevet, de azért egy-egy pillanatra felvillan benne, hogy nem viselkedünk-e mi is hasonlóan az életben. Régen elfogadott szabályokat tekintünk megkérdőjelezhetetlen etalonnak, görcsösen ragaszkodunk hozzájuk, de a szabály mögött lévő értelem nem mindig látjuk. (Van olyan eset, amikor azért, mert talán már nem is létezik.)
1001 gramm jelenetfotó 2
A konferenciának köszönhetően ismerkedik meg Marie Pi-vel, a francia fizikussal (Laurent Stocker). A férfi neve nem véletlen, a mindennapi életben 3,14-ként használt pi olyan végtelen tizedestört, amiben nincs periodikus ismétlődés, vagyis irracionális szám is. Pi se minden megszokott szabályhoz ragaszkodva éli életét. Nem foglalkoztatja, hogy ő komoly tudósember, ha kedve tartja, akkor beáll virágot ültetni a munkahelye kertjében. Szabadidejét pedig szívesen tölti Párizson kívül, ahol madárdalokról készít hangfelvételt. Az ő hatására (is) vetődik fel Marie-ban a kérdés, hogy kezdjen-e új életet. A kérdésre a választ a számára mindig is viszonyítási pontnak számító apjától kapja meg 1022, majd 1001 gramm formájában. (A kettő különbsége ugye 21 gramm! Itt az „1001 gramm” nyíltan utal Alejandro Gonzalez Inarritu filmjére, a „21 grammra”)

Bent Hamer filmjét azok fogják szeretni, akik nem feltétlenül ragaszkodnak az állandó akcióhoz a mozivásznon. Az 1001 gramm története lassan halad előre, sokszor kicsit vontatottnak és nyomasztónak tűnik, de a gazdag mondanivaló és a remek humor bőven ellensúlyozza a film esetleges hibáit.

Szerintem: 

Szerző: Rácz Sarolta

Forrás és fotó: Vertig Média Kft.

Hazai bemutató: 2015. augusztus 13.

Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!