Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Szex, szerelem, terápia kritika

Szex, szerelem, terápia kritika
A franciákon valahogy nem fog az idő. Őrület, de tény, hogy a film két főszereplője mennyire jól tartja magát! Sophie Marceau (Házibuli 1-2, Eszelős szerelem, A világ nem elég) 48 éves, de gyakorlatilag 15 évet simán letagadhatna. Patrick Bruel (Ne vedd el tőlem a napot, Sabrina, Kutyába se veszlek, Paris Manhattan) 56 (!) éves, de legalább 20-at letagadhatna, ráadásul egy igazi lovag, mivel 1996-ban a Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendje lovagi címmel jutalmazták munkásságát. Egy szó, mint száz, egyszerűen észbontóan jól néznek ki a filmvásznon együtt, és megvan köztük az a kis bizsergés, ami vonzóvá, megkapóvá teszi a párosukat a filmvásznon. Nem is először játszanak együtt: a Kutyába se veszlek c. vígjátékban már alakítottak szerelmespárt.

Szex, szerelem, terápia kritikaEbben a filmben sincs ez másképp, a két színész között izzik a levegő, forrnak az indulatok, és mindeközben mi nézők rendkívül jókat derülhetünk a humortól és érzékiségtől túlfűtött jeleneteken. Bár a beteljesülés számtalan akadályba ütközik, kezdve azzal, hogy Lambert (Bruel) épp kilábalni próbál szexfüggőségéből, mikor találkozik a csábító és ledér Judith-tal (Marceau). Judith éppen munkát keres, és így botlik a párterapeuta asszisztensi állást kínáló Lambert-be, aki azonnal látja mekkora kihívást jelent majd egy ilyen gyönyörű nővel együtt dolgozni, ám ennek ellenére, vagy talán pont ezért is nem tud ellenállni, és felveszi a nőt. Meglepő módon a nulla szakmai tapasztalattal rendelkező Judith rendkívül gyorsan alkalmazkodik új munkakörnyezetéhez, és Lambert legnagyobb meglepetésére könnyedén megtalálja a közös hangot a civakodó párocskákkal, melyek közül a meleg párt alakító színészpáros túlhevített, párharcát ki kell emelni, mert annak ellenére, hogy csak néhány pillanat volt az övék a filmben, nagyon feldobták az összhangulatot.

Szex, szerelem, terápia kritikaEz remek példa arra, hogy mennyire fontos a kiválóan megválasztott mellékszereplők alakítása egy film aggregált impaktfaktorának szempontjából. Mindazonáltal ha már a mellékszereplőkről tettem említést, ki kell emelni a Lambert édesanyját alakító, az idén 70 éves Sylvie Vartan-t (A fekete angyal, Saint Tropez-ban történt), akit többen énekes-táncos munkásságáról ismerhetnek, melynek kapcsán szerzett népszerűsége alapján a sajtó a 80-as években Cher-hez és Liza Minelli-hez hasonlította, és akit a Francia Köztársaság Becsületrendjének tisztjével is kitüntettek. Őt is, és a másik fontos karaktert, a Judith nagybátyját alakító André Wilms-t (Az élet egy hosszú, nyugodt folyó, Europa Europa, Americano) is valamiféle rejtélyes titok lengi körül, melynek részletdúsabb kifejtését kerüli a rendező, nehogy nehezebb, kevésbé emészthető témával mélyítse az amúgy légiesen könnyednek szánt hangvételt. A film eredeti címe ‘Tu veux… ou tu veux pas? ‘, melynek fordítása valahogy így hangzik: ‘Akarsz engem… vagy sem?’, és ez hűen tükrözi a film csekélyke mondanivalójának lényegét. A főszereplők folyamatosan próbálják megfejteni, hogy vajon a másik jelenti-e számunkra a boldogságot, és amennyiben igen,  vajon megérdemlik-e azt?

Vannak, akik a cigit nem tudják letenni, Lambert a nőkkel van így, de mindent elkövet, hogy leküzdje függőségét, miközben Judith folyamatosan ostromolja csábító és ledér nőiességével, és ez rendkívül vicces helyzeteket szül. Míg Lambert inkább oltani próbálja a tüzet, Judith épp ellenkezőleg, folyamatosan szítja azt, hiszen a szexualitás számára lételem. A férfi önszántából fogadott szex-absztinenciája egyben kihívást is jelent a főhősnő számára, még hozzá olyan mértékű kihívást, amely arra készteti, hogy felülbírálja eddigi kicsapongó szerelmi helyett inkább csak szexuálisnak titulálható előéletét, és mindez ad egy kis kellemes érzelmi töltést is a filmnek. A folyamatos visszautasítások egyfelől változásra sarkallják, mindamellett egyfajta melankóliába sodorják Judith-ot, aki a film vége felé közeledve egy érdekes absztrakt vízió kellős közepén találja magát, melynek köszönhetően kiszakadhatunk a már-már irritálóvá váló erotizálva humorizáló hangulatból, és ki tudja, még valami egészen kellemes végkifejlet is kerekedhet a történetből, amennyiben hiszünk a fogtündérben, aki ezúttal a párna alá rejtett dollár helyett talán egy jóleső mosolyt csempész majd az arcunkra. Az enyémre sikerült.

Szerintem: 

Szerző: Kolozsvári Flóra

Hazai bemutató: 2015. június 18.

Forrás és fotó: MTVA

Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!