Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Agymanók kritika

Agymanók cover
Az a generáció, aki most viszi a moziba gyerekét, valószínűleg emlékszik még az „Egyszer volt egy élet” című francia rajzfilm-sorozatra. Az emberi test belsejében az aprócska kis figurák jöttek-mentek, tették a dolgukat és közben a nézők informálódtak saját szervezetük működéséről. Az Agymanók című animációs film hasonló is, meg nem is. A nyolcvanas években készült francia sorozat kifejezetten oktatófilmnek készült, míg az Agymanókkal csak részben lehetett ez az alkotók célja. Főhőse, a tizenegy éves Riley megéli addigi életének első komoly válsághelyzetét, de ezt a néző nem csupán „kívülről” szemlélheti az eseményeket, hanem azt is láthatjuk, mi történik a kislány elméjében.

agymanók jelenetfotó2Riley életének első tizenegy éve boldog és harmonikus. (Talán egy ici-picit sziruposabb is a kelleténél.) Harmonikus házasságból született egyetlen gyerek, a szülei imádják, életük móka és kacagás. Ám a család a minnesota-i kisvárosból a távoli San Francisco-ba költözik és az egész családnak, benne a kislánynak újjá kell építeni az életét, be kell illeszkedni az új iskolába, új barátokat kell szerezni, új hokicsapatot kell találnia, ahol újra bizonyítani kell. Nem könnyű kihívások még egy felnőttnek sem, nemhogy egy gyereknek!

Már írtam, a történet két síkon mozog. Egyrészt láthatjuk mi történik Riley-val, másrészt a kislány agyába is beleláthatunk. Az elmében lévő irányítópultnál öt alak mozog, akik hol együttműködve, hol a másikat félrelökve adnak irányt a kislány tetteinek. Az öt alak öt alapvető érzelmet szimbolizálja. A boldogság, a félelem, az undor, a szomorúság és a düh ott ugrálnak Riley fejében, aki helyet kap az irányítópultnál, az tudja „gazdája” elméjét eluralni. A híres és pszichológusok által sokat használt Ekman -féle elmélet hat alapérzelmet határoz meg: öröm, vidámság, düh, félelem, undor és meglepettség. Vagyis a film készítői a világhírű antropológus elméletét vették alapul, csak a meglepettség maradt ki valamilyen okból. Az alkotók más esetben is, mintha igyekeznének ismereteket átadni, például próbálják szimbolikusan megjeleníteni a rövid és a hosszú távú memória közötti különbséget, az absztrakció képességét.

agymanók jelenetfotó1De más kérdések is felmerülnek a film nézése közben. Biztos, hogy csak az érzelmeink irányítják a cselekedeteinket? Biztosan az a jó és a kívánatos, ha Derű Agymanó mindenkit félrelök az vezérlőpultnál és egymaga veszi kezébe a dolgokat? A válasz természetesen mindkét kérdésre nem. Nem csak az érzelmeink vezérelnek, és minden érzelemnek megvan a maga helye életünkben. (Gondoljunk csak bele a félelem és az undor milyen fontos szereppel bír a túlélés szempontjából. A szomorúság és a düh nélkül pedig képtelenség lenne a minket ért veszteségek feldolgozása.)

Az animációs alkotásnak megvannak a maga erősségei, az az ötlet, hogy Riley lelkében történteket szimbolikusan megjelenítik nagyon jó, a gyerekek szeretik a szimbólumokat. A kiskamaszkorban éppen belépő kislány helyzete igencsak nehéz. Egy gyerek (és egy felnőtt) számára az elszakadás az addigi környezettől, tényleg olyan érzés, mintha összeomlanának a dolgok. Mint ahogy az Agymanók főhadiszállása körüli személyiség-szigetek is ténylegesen összeomlanak egy-egy csalódás hatására. Talán pont a kamaszkorba belépő generáció tudja/ tudná legjobban magáénak érezni a mozit, hiszen ők sokszor tényleg úgy élik meg a lelkükben bekövetkezett változásokat, hogy az addigi világuk lerombolódik és újat kell építeni helyette.

A film humora is kiváló, bár ezt talán a felnőtt nézők jobban értékelik, mint a kisebb korosztály. Az a jelenet, amiben Apa és Anya agymanói is megjelennek és merőben másképp értékelnek egy családi konfliktust, fantasztikusan vicces. Bár a(z esetek jó részében)  hosszú párkapcsolatokban tapasztalatot szerzett szülők jobban értik és értékelik ezeket a poénokat, mint a gyerekeik.

Szerző: Rácz Sarolta

Hazai bemutató: 2015. június 25.

Forrás és fotó: Forum Hungary

Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!