Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Jön Harold! kritika

Katarzis nélkül mit ér a mozi?

Jön Harold! cover
A groteszk humor, a színészek játéka és a nagyon minimális társadalomkritika sem tudja igazán hatásossá tenni a Jön Harold! című filmet. A vígjáték katarzist tekintve olyan lapos, mint az Alföld, és csak azért nem utálja az ember, mert van ennél rosszabb is a műfajban.

A Jön Harold!-ban minden adott egy jó kis komédiához: fekete humor, helyzetkomikumok, furcsa szerzetek és egymással ütköző érdekek. Miután a bútorboltos Harold addig felfelé ívelő élete összeomlik (be kell zárnia a boltot, el kell adnia fantasztikus házát, az öregkor jeleit igencsak magán viselő, de imádott felesége pedig meghal), úgy dönt, bosszút áll azon, aki szerinte erről tehet: az Ikea vezetőjén, aki kiszorította őt a piacról, amikor megjelent szülővárosában. Fegyverrel felszerelkezve kalandos útra indul hát, hogy elrabolja az Ikea alapítóját… hogy aztán a film végét jelző felirat után csalódva álljon fel a néző.

Jön Harold! jelenetfotó1Nem, nem mondanám, hogy ez a film rossz volt. De sajnos igazán jó sem. Hiányzott belőle az a bizonyos dolog, amivel az én háborgó rózsaszín lelkemet meg lehet nyugtatni: az igazi megoldás. (Ha nem tartanám kissé pózernek a metaforikus nagykezdőbetűket, a „megoldást” most bizony azzal írnám.) Ebben a norvég alkotásban ugyanis csak úgy hemzsegnek a megoldandó problémák, Harold rövid road tripje alatt három minimum furcsa, maximum igencsak rossz helyzetben lévő emberbe is belefut, hogy a saját összeomló életéről már ne is beszéljünk.

Főhősünk első útja a fiához, Janhoz vezet, akiről annyit tudunk meg, hogy egyszer régen talán jó újságíró lehetett, de nemrég kirúgták, a gyermekeivel való közös programja pedig kimerül a házi készítésű lőtér használatában, de inni és vicceket mesélni valószínűleg jobban szeret. Ezek után nem csoda, hogy a felesége kiteszi a szűrét. Majd apjától megtudja, hogy meghalt az anyja. Majd Harold stílusosan otthagyja – Jant jó ideig nem is látjuk.

Harold ezután egy szarkasztikus, hazudozós kiscsajba, Ebbába fut bele, akinek felvázolja terveit, és aki ezután úgy dönt, segít neki elrabolni Svédország nagy emberét. Közben persze kiderül, hogy a lány nem olyan felelőtlen, mint amilyennek látszik, sőt, teljesen egyedül tartja el részeges anyját, aki az utóbbi 16 évben csak azon siránkozott, hogy tönkrement a karrierje, mert becsúszott a gyerek, a pasik meg sorra elhagyják. Szeretetteljes, gondos légkör, amiből a lány nem tud kiszabadulni.

Jön Harold! jelenetfotó2Az Ikea tulajdonosa pedig igazán fura fazon: az amúgy valószínűleg egyhangú életét feldobja az az apróság, hogy őt bizony elrabolták, így nem hajlandó meglépni fogva tartóitól, és az ijedt áldozatot sem alakítja valami nagy átéléssel. Az ember elgondolkozik azon, vajon miért nem hiányolják a rokonai, ő miért nem érzi át a halálfélelmet a fegyver csövébe nézve, és egyáltalán, mi van e karakter mögött. Az egész akkor csúcsosodik ki igazán, amikor rájövünk: ő a Karácsonyt az első Ikea bolt hálószoba osztályán fogja egyedül eltölteni, ahol még megfogalmaz egy kis(sé elcsépelt) társadalomkritikát is: az embereknek mindig újabb és újabb cuccokat akarnak venni, ezért olyan az Ikea minősége, amilyen. Utána pedig már nem is tudunk meg róla semmi többet.

Ehhez képest Harold élete egészen „rendbe jön”. A film során ráébred, hogy a bosszú nem minden, látszólag elönti egyfajta megnyugvás, és elhatározza, hogy a fiával rendbe hozza a dolgokat. De valahogy ez az egész nem elég, nekem legalábbis nem volt elég. A Jön Harold! egynél több karaktert és szomorú sorsot villantott fel, és én bizony mindnek boldog véget szántam volna – de legalábbis ennél kerekebb történetet, amely tart valahová. Így az egész olyan volt, mintha Harold és társai életéből kiemeltek volna véletlenszerűen pár napot, de bármelyik pár napról szólhatott volna az egész.

Ezt az alapvető hiányérzetet sajnos nem tudja elfeledtetni velem az alkotás. Hiába a groteszk humor (a film egyik legjobb jelenete például, amikor Harold felgyújtja a házát benne saját magával, hogy aztán beinduljon a bekapcsolva hagyott tűzoltó rendszer), az érdekes karakterek, az egész’ jó színészek, valahogy az egész nem áll össze, nem adja meg azt az érzelmi ívet, azt a katarzist, amit a befogadó elvár bármilyen alkotástól, legyen az film, könyv, színdarab vagy zene.

Szerintem: 

Szerző: Hargitai Ági

Hazai bemutató: 2015. június 25.

Forrás és fotó: Mozinet



Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!