Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Magam ura kritika

Magam ura cover
A közelmúltban több olyan film is mozikba került, amiben a boldogtalan életet élő főhős utazni megy, aminek hatására megváltozik az egész élete, boldogabb és teljesebb személyiséggé válik. Az „Ízek, imák, szerelmekben” Liz a bölcsesség honának tartott Ázsiában ismeri fel, mi tenné többé és jobbá az addig sivárnak érzett életét, a Vadonban” hősnőjének pedig egy kemény túra, egy zarándoklat adja meg a lelki megtisztulást.

Ole Giaever filmje, a „Magam ura” bele is illik ebbe a sorba, meg nem is. A mozi főszereplője, Martin (a rendező maga játssza a főszerepet), a harmincas éveiben járó családapa, több napos futókirándulásra megy a hegyekbe, és közben végig saját, magányos és kudarcokkal teli életén gondolkodik, míg végül összeszedi az erőt a változáshoz. Az alapvető különbség az, hogy ez a film nem akarja elhitetni velünk, hogy egy utazás képes megváltoztatni valakinek a személyiségét. (A filmből egyértelműen kiderül, hogy Martin rendszeresen jár ilyen túrákra.) A helyszín: az erdő, mégsem véletlen. Ehhez a helyhez nagyon ősi, archaikus képzelettársítások kapcsolódnak. Az erdők a tudat mélyén történő eseményekre utalnak, a mesék pszichológiai értelmezése szerint nem véletlen hogy a mesehősöknek sokszor erdők mélyén kell szembenézni (saját) démonaikkal.

Magam ura jelenetfotó 2A film nagy részében Martin egyedül van, fut a hegyek között, és közben gondolkodik. Belső monológja nagyon mély, nagyon őszinte. Olyan gondolatok hangzanak el, amiket, vagy hasonlókat időnként mindannyian gondolunk, csak szégyelljük még magunk előtt is. (Például elhangzik az, hogy a válás milyen bonyolult dolog, milyen egyszerű és szép lenne, ha Martin felesége meghalna.) A film főhőse sehol nem találja a helyét az életben, nem szereti a munkahelyét, kollégái között rosszul érzi magát, feleségével eltávolodtak egymástól, a fiával se kiegyensúlyozott a kapcsolata. Talán mindennek problémának a gyökere a saját apjával való szeretet és odafigyelés nélküli viszony. Martin életének szereplői csak rövid időre tűnnek fel egy-egy jelentben, de ezek mindig nagyon kifejező szituációk. Az a rész, amikor az egyik kolléga humorosnak szánt, de igazából mélyen sértő megjegyzést tesz Martinra, vagy amikor a TV előtt ülő, az apa félszeg kéréseire alig válaszoló kisfiút látjuk elénk tárják ezeknek a kapcsolatoknak minden fájó pontját. A legkifejezőbbe talán azok a részek, ahol Martin apja szerepel. Vagyis inkább nem szerepel, hiszen csak hátulról látjuk, nem véletlenül, a saját fia életében sem volt jelen soha. Abban a részben pedig Martin egész gyerekkora benne van, amikor láthatjuk nyolc év körüli kisfiúként, aki éjszaka bepisil. Az ebben a korban már szorongásos tünet nem egyszeri esemény a kisfiú életében, látszik, hogy jól kidolgozott stratégiája van a „nyomok” eltüntetésében, egyedül van a problémával, a szüleinek tudomásuk se lehet arról, hogy mi történik a kisfiú hálószobájában (és a lelkében).

Magam ura jelenetfotó 1Sok mindenért lehet Martint sajnálni, de mégsem egyértelműen szerethető figuráról van szó. A film főszereplője képtelennek tűnik a bensőséges, intim, emberi kapcsolatokra. Egyértelmű, hogy saját családja előtt sem képes megnyílni, vagy másokra figyelni. Helyette folyamatosan önkielkégít, vagy azon gondolkodik. A maszturbáció és a másik féllel való szeretkezés kudarca végig jelen van a filmben, mint Martin kapcsolatteremtési képtelenségének szimbóluma. (Ennek fényében érdekesnek tűnhet, hogy a rendező sokáig női főszereplőben gondolkodott. Lehet, hogy sokan vitatkoznának ezzel, de szerintem a film tökéletesen működött volna női főhőssel is.) A legfájóbb mégis a fiával való viszonya, állandóan azon gyötrődik, hogy vajon ő nem olyan apa-e, mint a saját apja volt egykor.

A film kötelezően ajánlott azoknak, akik nem feltétlenül ragaszkodnak a fordulatokkal teli cselekményhez, viszont szívesen néznének bele egy másik ember (és közben saját maguk) lelkének legmélyébe.

Szerintem: 

Szerző: Rácz Sarolta

Hazai bemutató: 2015. június 18.

Forrás és fotó: magyarhangya

// ]]>

Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!