Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Harcosok klubja kritika

Harcosok klubja cover„Reklámok parancsára kocsikra gyűjtünk, melózunk, hogy legyen pénzünk a sok felesleges cuccra. A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs se célunk, se helyünk. Nincs világháborúnk, se válságunk. A mi háborúnk szellemi háború, a mi válságunk az életünk. A tévé elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. Pedig nem leszünk. Erre lassan rádöbbenünk, és nagyon-nagyon berágunk”– fogalmazza meg Tyler Durden (Brad Pitt) saját, és sok más ember életfilozófiáját a „Harcosok klubja” című filmben. A mára kultikussá vált alkotásban felvetett kérdések jelenleg éppoly aktuálisak, mint tizenhat éve, a film forgatása idején. Vajon a fogyasztói társadalom képes boldoggá tenni minket? Tényleg szükségünk van azokra a termékekre, amikről a reklámok azt sugallják, hogy egyéniséget, stílust, vagy akár boldogságot is veszünk, amikor megvásároljuk őket? A film egyértelműen nemmel válaszol ezekre a kérdésekre, de az emberi életbe minőséget hozó tényezőt nem mutatja meg egyértelműen.

A film narrátora és egyik főhőse Jack (Edward Norton), az egyik legnagyobb autógyár hivatalnoka, napjait nyakkendőben tölti egy „open office” típusú irodában, majd hazamegy a legmenőbb ikeás bútorokkal berendezett lakásába. Élete látszólag rendezett, de ő mégsem találja a helyét, súlyos alvászavarokkal küszködik. Ám megismerkedik a különös Tyler Durdonnal, aki fenekestül felforgatja a szorongó, introvertált irodista életét. Tyler magasról tesz mindenféle társadalmi normára, elvárásra, a saját törvényei szerint éli életét. Filozófiájának szerves része, hogy igazándiból a tárgyak birtokolják az embert, nem fordítva. Ezért az általánosan elfogadott normákhoz viszonyítva rendkívül igénytelenül éli életét a lepukkant düledező, akadozó víz- és áramellátású házikójában. (Ami igazándiból nem is az övé.) Jack kezdi átvenni barátja életstílusát, egyre inkább idomul hozzá, de aztán fokozatosan kezd kicsúszni a talaj a lába alól Tyler egyre vadabb dolgai miatt. Jack kezdetben társra lel a másik férfiban, de aztán egyre inkább csak kívülállóként nézi Tyler ámokfutását, míg végül halálos ellenségekké vállnak. De ez már a történet vége.

A film egyik egyértelmű üzenete, hogy a modern társadalom sokat vesztett azzal, hogy a nyomasztó és szorongató dolgokról igyekszik nem tudomást venni, holott ezek valahol nagyon ősi szükségletek számunkra. Az álmatlanságtól szenvedő Jack úgy lel lelki nyugalomra (és ezzel átaludt éjszakákra), hogy elkezd olyan csoportterápiákra járni, amiket halálosan beteg embereknek tartanak. Jack szembesül az elmúlással, vagy „csak” a nagyon súlyos betegségek miatt kisiklott életekkel, vagyis a szenvedéssel. A halál igazából mindennapos dolog és elkerülhetetlen, ráadásul Freud óta „közhely” a pszichológiában, hogy az ember alapvető késztetései között tudatunk mélyén ott a halálvágy is, a modern társadalom mégis tabuként kezeli az elmúlást. Jack számára a tabu áthágása adja a belső békét.

Harcosok klubja jelenetfotó 1A film egy másik részében Tyler sósavat önt Jack kézfejére. Az esemény tulajdonképpen próbatétel, Jacknak ki kell bírnia a fájdalmat. Nem mondják ki, de egyértelmű, hogy Jack egy „kaszttal” feljebb lép, ha bírja a kínt, a kézfejen lévő seb olyan funkciót lát el, mint egy törzsi tetoválás, ami jelzi, hogy viselője már nem a gyerekek, hanem a felnőtt férfiak közé sorolható. A jelenet láttán egyértelműen a néző eszébe jutnak azok a sziú, vagy más primitívnek bélyegzett népek férfivá avatási szertartásai, ami keretében a fiatal fiúknak fájdalmat kell elviselni azért, hogy tagjai lehessenek a férfiak társadalmának. (Talán kicsit messzire megyek vele, de a nők számára pedig mindig is ott volt a szülési fájdalom, ami egy másik társadalmi státuszba, az anyaságba vitte őket.) A szertartás látszólag értelmetlen. De (többek között) R. Melzack, pszichológia professzor hívja fel a figyelmet arra, „A fájdalom rejtélye” című művében, hogy a fájdalom érzetnek nagyon fontos, adaptációs szerepe is lehet, segítheti az alkalmazkodást egy új helyzethez. A modern európai kultúrában csak negatívként számon tartott fájdalom itt értelmet nyer. Érzi ezt Jack is, Tyler is, és azok is, akik (egyre nagyobb számban) csatlakoznak hozzájuk.

A következő tabu, amit végül új értelmet ad Jack életének (hogy aztán idővel e miatt csússzon ki a talaj a lába alól) az agresszió, a verekedés, a harc. Korunkban (látszólag) igyekszünk mindent tárgyalásos úton intézni, a másik megütése tabu. Jack és Tyler egy kiadós sörözés után verekedni kezd a kocsma mögötti parkolóban, egyre többen csatlakoznak hozzájuk, míg végül a bunyó szervezett formát ölt, „Harcosok klubja” néven. A klub tagjai esténként összegyűlnek egy bár pincéjében és verekednek. Egyszerre egy pár harcol, a többiek nézik és buzdítják őket. Ezekben a jelenetekben felszabadultan üvöltő, félmeztelen férfiakat látunk, feszülnek az izmok, záporoznak az ütések, folyik a vér, de ez senkit nem érdekel, amikor maximumon pörög az adrenalin. Valami nagyon ősi, nagyon barbár dolgot látunk, amit nagyon elfeledtünk.

Harcosok klubja jelenetfotó 2A film nemcsak azzal kritizálja a fogyasztói társadalmat, hogy bemutatja mi mindent igyekszik elvenni tőlünk, hanem Tyler „munkái” mintegy görbe tükröt mutatnak a globális gazdaságnak. Tyler mellékállásban mindenfélét csinál. Például pincérkedik, szappant készít, vagy szalagot cserél a mozi vetítőtermében. Persze nem Tyler lenne, ha ezeket nem hátsó szándék nélkül tenné. Ugyanis a szappant a plasztikai sebészetről ellopott, ott leszívott emberi zsírból készíti, a mozifilmek szalagjai közé időnként becsempész egy-egy nemi szervet ábrázoló képkockát, pincérként pedig saját testnedveit keveri bele a vendégek ételébe. Sok vállalat létezik, ami bizonyos szempontból ugyanazt teszi nagyban, mint amit Tyler kicsiben. Az ember igénybe vesz egy szolgáltatást, megvásárol egy terméket, ami neki élvezetet, örömöt, vagy éppen luxust jelent és közben nem is gondol arra, hogy micsoda mocskos dolgok történtek a gyártás során. Tyler ondót juttat a ráklevesbe, más cégek szintetikus eperaromát tesz abba a joghurtba, amit aztán hatalmas, vérpiros eperszemekkel reklámoznak. Tyler a plasztikai sebészetről lopja a kezelések során eltávolított zsírt a szappanhoz, mások a termékeiket a környezetvédelmi előírásokat nem ismerő harmadik világbeli gyáraikban gyártják le, ahol tíz éves gyerekeket alkalmaznak ötcentes órabérért. Egyik se túl etikus. Tyler jól látja a problémákat, az igazi gond az vele, hogy csak rombolni tud, ő a „tagadás szelleme”, aki kizárólag pusztít, építkezni képtelen. (Az, hogy Tyler nem különb az „ellenségnél”, fogyasztói társadalomnál, egy jelenetben világosan kiderül. Elhangzik egy olyan mondat, hogy Tyler „hálózatot” épített ki követőiből. Az eredeti angol szövegben ennél a résznél a „franchise” kifejezés szerepel.) A kezdetekben csupán narrátori szerepet betöltő Jack így kénytelen „öntudatra ébredni” és megállítani a lavinát, ezzel párhuzamban (és ezzel szorosan összefonódva) tisztázni az érzelmeit a film női főhőse Marla Singer (Helena Bonham Carter) iránt.

A napokban kezdik újra játszani a mozik a „Harcosok klubját”, digitálisan felújított hanggal és képpel. A film 16 év alatt semmit sem vesztett az aktualitásából, mindenki számára kötelező darab. Akik nem látták azoknak azért, mert talán nincs másik film amire egyszerre lenne ennyire bölcs és pörgős. Akik pedig már végigülték David Fincher klasszikusát, azok tudják, hogy a filmet nemcsak először, hanem másodszor, harmadszor, sokadszor is érdemes megnézni. Annyi elgondolkoztató mondat hangzik az a bő két óra során, hogy egyetlen megnézés nem elég a „feldolgozáshoz”. A végső „nagy csavar” tudatában is érdekfeszítő alkotás, sőt külön élvezet úgy nézni a filmet, hogy figyeljük az utalásokat, jeleneteket, amik már sejtetik a „végső nagy fordulatot”. Zseniális, hogy ezekkel tele van a film, de olyat még nem hallottam, hogy bárkinek is leesett volna a „poén”. A mozi minden egyes jelenet műgonddal van megkomponálva, így a századszori nézésnél már arra is lehet időnk, hogy figyeljük hányszor bukkan fel egy-egy másodpercre Tyler mielőtt ténylegesen belép a történetbe, illetve számolhatjuk a mindenhova elrejtett Starbuck-os poharakat.

Szerintem: 

Szerző: Rácz Sarolta

Hazai bemutató: 2015. június 18.

Forrás és fotó: Pannonia Entertainment





Hallgasd meg a Harcosok klubja zenéjét!

Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!