Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Zoli in Japán – 5. nap

CAM00786Ma reggel Kamakurába mentünk, a terv az volt hogy megnézünk pár nevezetességet, aztán ejtőzünk a parton, meg csobbanunk egyet, hát ez nem sikerült, mivel fél nyolckor keltünk fel, így csak 9-re értünk a Shibuja állomásra. Kiderült, hogy amit a google maps-en kinéztünk járatot, azt törölték. Na akkor irány a jegypénztár ahol sikerült egy másik járatot kinézni. Állunk a vágány mellett mikor valamit bemondanak japánul, és mindenki elkezd kivonulni, ezt a járatot is törölték, úgyhogy irány ismét a jegypénztár ahol kaptunk egy harmadik útvonalat. Sajnos így csak jóval később érkeztünk megy Kamakurába mint terveztük, úgyhogy csak pár helyet sikerült megnézni. Megnéztünk egy templomot a Tsurugoaka Hachimanugu-t. Nagyon látványos, szép épület egy park közepén. Innen elmentünk megnézni a Nagy Buddhát, aztán meg a Hasédéra templomot. Mire végeztünk teljesen beborult, de gondoltam, ha már itt vagyunk csak kéne egyet strandolni, úgyhogy irány a part! Hát a kamakurai part ritka ronda. Mivel az idő is rossz volt és a part is csúnya, így a fürdőzést elhalasztottuk. Mivel már késő is volt, indultunk vissza Tokióba.

CAM00800Na azért bőven volt részünk pozitív dolgokban is, de ez most a japán embereknek köszönhető. Nem láttam még olyan népet, ahol ennyire udvariasak, kedvesek, segítőkészek az emberek. Sok példát tudnék mondani, de vegyük csak a mai napot. Mivel több járatot is töröltek, sokszor csak álldogáltunk tanácstalanul, hogy merre kéne tovább menni. Ilyenkor általában 2 percen belül biztos jött valaki, aki megkérdezte, hogy miben segíthet nekünk és türelmesen, pontosan elmagyarázta, hogy merre kell mennünk. Itt jegyezném, megy hogy azok az állítások, miszerint a japánok egyáltalán nem beszélnek angolul, nem teljesen igaz. Sokan nem beszélnek, de azért mindig van valaki, aki tud, így azért lehet az angollal boldogulni. Egy másik szituáció: szintén tanácstalanul álldogáltunk, mert nem tudtuk hogy hol kell átszállnunk egy másik vonatra (egy-két állomás nagyon nagy), egy nő odajött segíteni, végigkísért minket hogy merre kell mennünk, helyettünk beszélt a jegykezelőkkel, még azt is kiharcolta, hogy ingyen beengedjenek  minket a csatlakozó járatra. Ez mondjuk annyiból volt problémás, hogy kifelé menet is kell a jegy a kapuknál, de ott is mikor mondtuk, hogy beengedtek minket jegy nélkül, szó nélkül a kijáraton is kiengedtek.

Tokióban az utcákon rengeteg ember, van, tényleg nagy a tömeg, de ennek ellenére egyszer sem fordult elő, hogy valaki még csak véletlenül is nekünk jött volna. Figyelnek egymásra az emberek, kikerülik a másikat. Nálunk mi a helyzet? Nem tudok úgy átmenni egy forgalmasabb helyen, hogy vagy 20 nekem ne jöjjenek vállal, mondván, hogy én aztán nem térek ki. A boltokban is nagyon udvariasak, mindent gondosan kiszámolnak, becsomagolnak, bezacskóznak. Köszönnek befelé, kifelé, megköszönik a vásárlást. A visszajárót blokkal együtt megkapja az ember. És mosolyognak, törődnek a vevővel. Nálunk ez miért nem megy?

Egy nő ezt úgy magyarázta nekünk, hogy a japán emberek minden esetben törődnek a másik érzéseivel, ezért ilyen kedvesek és segítőkészek. Japánt sok katasztrófa érte a múlban és érik manapság is (tűzvész, háború, természeti katasztrófák). Az emberek megtanultak alkalmazkodni és elfogadni a megváltozott körülményeket, és bár szomorúak , hogy sok minden elpusztult, egyben örülnek is, hogy ezek most mind megújulnak. Azért ezt így még nem hallottam sehol. Minden ember úgy végzi a dolgát, mintha az ő munkája lenne a legfontosabb a világon, legalábbis mi eddig ezt láttuk mindenhol.

Sokszor fordul elő, hogy mivel négyen vagyunk csomagokkal, sok helyet foglalunk a járdán. Sokszor jönnek nálunk gyorsabb gyalogosok, de nem férnek el tőlünk, nem tudnak kikerülni. Valamikor csak később vesszük észre, hogy valaki jön mögöttünk, ilyenkor persze félreállunk, és az illető el tud menni. Ilyenkor szépen megköszönik, hogy elengedtük, és mennek tovább. Még azzal sem zavarnak, hogy szóljanak, hogy engedjük előre őket, mert túl lassan megyünk, kivárják, míg észre vesszük őket. Nálunk simán arrébb taszigálják az embert, ha szerencsénk van még egy jó szaftos káromkodást is hallhatunk, mert elálltuk az utat.

Azt kell, hogy mondjam Tokió egy nagyon élhető város. Jó a levegője, tiszták az utcák, nagyon nagy a biztonságérzetem, az emberek hozzáállása mindenhez nagyon pozitív.

Holnap még egy napot eltöltünk Tokióban, aztán tovább megyünk Nikkoba.

Folytatás hamarosan…

Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!