Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Adaline varázslatos élete kritika

coverada
Az örök élet és fiatalság az emberiség ősi álma és félelme. Már az irodalom kezdetét jelentő, akkád nyelvű eposz, Gilgames története is ezt járja körbe. Az elmúlástól rettegő Gilgames keserves küzdelmek árán szerzi meg a halhatatlanság füvét, amit aztán, az ókori Keleten a bölcsesség szimbólumaként számon tartott kígyó ellop tőle. Az eposznak van egy kevésbé ismert befejezése, ami még direktebben mondja ki, hogy az ember számára nem való a halhatatlanság. Ebben a változatban Gilgames megkapja az istenektől az örök életet, aminek a birtokában boldogtalan lesz, hiszen mindenkit elveszít, akit szeret. A későbbi korok alkotásaiban sem hoz boldogságot a halhatatlanság. A filmvásznon láthattuk, hogy a „Halálsoron” Paul Edgecomb-ja és a „Hegylakó” Duncan MacLeodja is teherként éli meg az elmúlás nélküliséget. Az Adaline varászlatos élete beleillik ebbe a sorba. A vég nélküli lét magánnyal jár és boldogtalanságot hoz. Ezzel a rövid mondattal lehet leginkább összefoglalni a film üzenetét.

adaline2A mű cselekménye a harmincas évek Amerikájában kezdődik. Adaline, a férjét nemrég elvesztett fiatalasszony autóbalesetet szenved. Kocsija kicsúszik az úton, ő maga (kihűlés következményeként) a klinikai halál állapotába kerül. De egy szerencsésen lecsapott villám életre kelti, sőt a hatalmas erejű, elektromos áram „belepiszkál” a DNS-be és kikapcsolja az öregedést okozó géneket. Nem vagyok orvos, de számomra nehezen hihető, hogy a forgatókönyvíró és a rendező egy fikarcnyival is közelebb lenne az örök élet problémájának megoldásához, mint a sarki virágárus, vagy mint, én. Az ötlet bizonyára kivitelezhetetlen, nem értem miért kellett egy nyilvánvalóan áltudományos hablatyot belevinni egy, amúgy meseszerű hangulatot árasztó filmbe, a történet teljesen jól működött volna bármiféle magyarázat nélkül is.

AgeD16-035.dngAhogy múlnak az évek, Adaline egyre inkább érzi, hogy nem foghatja az életmódra és a szerencsére fiatalos külsejét. Ahogy ráébred arra, hogy ő mennyire más, mint a többi ember, egyre magányosabb lesz. Titkolóznia kell, hamis iratokkal élni, tízévente költözni. Titkának egyedüli ismerője a lánya, aki már túl van a nyolcadik X-en. (A forgatókönyv írónak és a színészeknek köszönhetően, Adaline és lánya, Flemming közös jeleneteinél elhisszük, hogy a harminc körüli nő tényleg az anyja a nyolcvanon felüli hölgynek. Ebben persze az is szerepet játszik, hogy a Flemminget alakító Ellen Burstyn jóval alacsonyabb, az Adaline-t megformáló Blake Lively-nél.) Férfiakkal nem ismerkedik, volt úgy, hogy szerelmes lett, de elhagyta a férfit, mert számukra a közös jövő, az együtt megöregedés lehetetlen. Lakását kutyájával osztja meg, aki elpusztul. Ez az a momentum ami talán minden örök élettel foglalkozó alkotásban közös pont: a szeretett személy elvesztése. A halhatatlansággal járó szenvedés akkor lett volna a legplasztikusabban bemutatva, ha Adaline-nak a saját gyerekét kellenne eltemetnie. De a film alapvetően vidám, pozitív kicsengésű mű akart lenni, a tragédia kimaradt. A néző dönthet, hogy ez erény, vagy hiba.

AgeD4-090.dngA halhatatlanságnak köszönhetően Adaline-nak rengeteg ideje van, amit tanulásra fordít. Rengeteg mindent tud, több nyelven beszél, még a Braille-írást is elsajátítja. De a tárgyi tudás mellett bölcsességre, emberismeretre is szert tesz, ránézésre is sokat megmond az emberekről, okos tanácsokat tud nyújtani. Ennek köszönhetően tud szerelmet ébreszteni férfiakban, hiszen egyszerre fiatal és bölcs. (Csak az sajnálatos, hogy 107 év alatt nem jött rá: a tudás lekezeléssel kevert fitogtatása nem a legszeretetreméltóbb emberi tulajdonság.) Adaline állandóan a múltban él, régi fényképeket nézeget, bárhova megy, szülővárosába, San Franciscoban, sok-sok éves emlékek ugranak be, mint az idős embereknek. Nagyon érdekes része a filmnek az a jelenet, amikor Adaline San Francisco régi autósmozijáról beszél. A jelenlévő Ellis, akinek fogalma sincs a nő valódi koráról, úgy véli, hogy Adaline mennyire otthon van kultúrtörténeti kérdésekben, közben csak saját fiatalsága „könnyű” szórakozásairól mesél.

A film képi világában két visszatérő dolog van. Egyik a rengeteg felülről mutatott jelenet, a másik San Franciscoról, ezen belül a város jelképeként ismert Golden Gate-ről készült képkockák. A felülről filmezett jelenetek azt juttatja a néző eszébe, hogy fentről így láthat minket Isten, vagy a sorsunkat irányító erők. San Francisco a város, ahol Adaline született, és ahova mindig visszatért lakni, még ha ideig-óráig máshol is élt. Az emberek folyamatosan változnak a halhatatlan nő körül, az állandóságot, az élet keretét a szülőváros adja meg.

Érdekes az is, hogy a film igyekszik túllépni bizonyos sztereotípiákon. A férfi főz, a nő nagyon jól vezet, a sebészorvos pedig nő. Ezek a momentumok szerencsére nincsenek erőszakosan a néző „arcába tolva”, így javára válnak a filmnek.

Összességében egy szórakoztató és elgondolkodtató filmet kapunk, nagyon szép felvételekkel, igényes és természetesnek ható párbeszédekkel.

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2015. április 23.

Forrás és fotó: Big Bang Média




Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!