Kapcsolat

Neked ajánljuk!

X+Y kritika

Számok és érzelmek

X+Y kritika
Nathan (Asa Butterfield) nem mindennapi fiú. Enyhén autista, ugyanakkor nagy örömét leli a matematikában, így gyakrabban fordul a számokhoz, mint az emberekhez. Ez csak fokozódik, amikor kiskorában egy autóbalesetben meghal az apja, s anyjával kettesben maradnak. Bár anyja, Julie (Sally Hawkings) mindent megtesz, hogy fia kedvére tegyen (kezdve az olyan furcsaságokkal, hogy Nathan csakis prímszámú ételt hajlandó fogyasztani, ráadásul mindennemű emberi érintéstől elhúzódik), nincs meg köztük az a harmónia, amely Nathan apjával megvolt. A dolgok akkor változnak meg, mikor Nathan órákat vesz egy megkeseredett, súlyos betegségben szenvedő férfitől, aki fiatal korában részt vett a nívós Matematikai Diákolimpián. Martin (Rafe Spall) segítségével Nathan bejut a brit csapatba, s Tajvanba utazik a versenyre, ahol nemcsak a szerelem nevű, matematikailag megoldhatatlan jelenséggel ismerkedik össze, hanem eddig még feldolgozatlan múltjával és érzelmeivel is kénytelen szembenézni…

X+Y kritikaAz X+Y-t sok helyen röviden csak úgy jellemezték, hogy „egy fura matekzseni beleszeret versenytársába”, holott ennél sokkal többről szól a történet, ráadásul nem is igazán ezen van a hangsúly. A fiú-anya kapcsolat révén beleláthatunk abba, hogy milyen egy szeretettel teli, azonban félreértéseken elcsúszó kapcsolat, ahol a problémák fő gyökerét végső soron nem is a mentális probléma, hanem az adja, hogy a felek mennyire nincsenek egy hullámhosszon. Egy ilyen szituáció igencsak fel tudja őrölni az embert, amit finoman, de érezhetően ábrázolt is a film a segítőkész, szeretetteljes, de magányos anya képében.

Az egyik legérzelmesebb szál a filmben a matektanár sorsa. Martin alapvetően nagyon jó ember, aki megszereti a család mindkét tagját, azonban tudja, hogy hamarosan nem lesz képes mozogni. Emiatt fokozatosan mindentől és mindenkitől elszigeteli magát, hogy végül a remény egyetlen sugarát Nathanék jelentsék számára. Azonban hozzájuk sem mer igazán közeledni, nehogy hosszú távon megbántsa őket…

X+Y kritikaMíg Martinnak fizikai, Nathannek a szellemi állapota és nyomasztó emlékei miatt kell megtanulnia közel engedni magához az embereket. Hosszú évek óta először közelednek Nathanhöz a fiú által megszokottnál kicsit erőszakosabb módon. Kínai vetélytársa, Zhang Mei (Jo Yang) nagyon életvidám és kedves, és nem fél előre lépni, amikor úgy érzi, itt az ideje. Mindig közvetlenül viselkedik Nathannel, még akkor is, ha néha a fiú nem tud mit kezdeni az új helyzettel.

Ilyen komplex kapcsolatok és emberi sorsok bemutatásánál fontos, hogy jól játszanak a kiválasztott színészek. Szerencsére a BBC nem lőtt mellé, a brit színészek hozzák a tőlük megszokott színvonalat. A gyönyörűen kék szemű Asa Butterfield szépen hozza a folyamatosan zavarban lévő tinédzsert, akinek nemcsak a szociális élet nehézségeivel kell megküzdenie, de saját érzelmeivel is. Sally Hawking finom mosollyal adja vissza a mindig türelmes, jószívű, ámde nagyon magányos nőt, aki, bár nem tudja olyan jól kezelni problémás fiát, mint az apa, nagyon sokat ér. Rafe Spall úgy a film humorforrása, hogy közben a néző egy pillanatra sem felejti el karakterének szomorú sorsát. Ironikus beszólásai és attitűdje nemcsak furcsa ellentétben áll jószívűségével és empátiájával, de ki is egészíti azt. Jo Yang pedig egy magabiztos, bájos kiscsajt alakít, leginkább egy táncoló szivárványra emlékezteti az embert.

A BBC másik erőssége (úgy merő általánosságban) az a finom kamerakezelés, amely az X+Y-t is jellemzi. A képek egyszerre jelképesek és szemet gyönyörködtetőek, még akkor is, amikor nem egy lenyűgöző tájképet mutat a kamera, hanem egy mezei közlekedési lámpát. E képek miatt a film néha visszavesz a tempójából, de ez egyáltalán nem zavaró, mivel közben az ember azok mondanivalóján gondolkozhat.

Az X+Y-t mindenkinek ajánlom, aki szereti a kapcsolatokat és érzelmeket feldolgozó filmeket, valamint az olyan történeteket, amik „furcsa” emberekről szólnak. Ez egy erősen jó film a műfajban.

A film a Titanic Filmfesztivál Fesztiválkedvencek szekciójában kapott helyett, olyan alkotások mellet, mint a Kukoricasziget, A magam ura, Ütős angyal, Taxi, Távol az emberektől és az Omar. A filmet április 18-án (szombaton) 5 órakor még megnézhetitek a Toldi moziban.

Szerintem: 

Szerző: Hargitai Ági

Forrás és fotó: Titanicfilmfest




Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!