Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Gemma Bovery kritika

Nem tudja a nő, hogy mit akar a nő

bovery_cover
Martin (Fabrice Lichini) a vidéki franciák egyhangú életét éli. Van egy fia és egy felesége, akivel nem valami harmonikus a viszonya, valamint egy péksége, amelyet apjától örökölt, és szereti vezetni. Ezt az állóvizet kavarja fel az, hogy a szomszédba egy angol pár költözik: Charles Bovery (Jason Flemyng) és felesége, Gemma (Gemma Arterton). Mivel Martin Flaubert Bovaryné regényének nagy rajongója, Gemma megszállottjává válik, s nem tud elvonatkoztatni a két Madame között felfedezhető hasonlóságoktól. Vajon feleslegesen aggódik a francia könyvrajongó, vagy tényleg tragédia felé vezet Gemma sorsa?

GEMMA BOVERYRéalisé par Anne FontaineA film Posy Simmonds azonos című regényén alapszik. A cselekmény teljesen tudatosan rájátszik az eredeti Flaubert-történetre, ugyanakkor Martin révén ki is figurázza azokat az embereket, akik álomvilágban élnek. Martin kissé „magának való” ember, akivel több minden történik akkor, amikor mások után „nyomozgat”, mint a tulajdon életében, talán azért, mert a saját életével alig törődik. Ennek ellenére szerethető félnótás marad, akit egyrészt kinevet az ember, másrészt együtt érez vele. Ebben nagy szerepe van annak, hogy egy csipetnyi öniróniával ő maga narrálja a filmet, noha ezt a belső monológot néha következetlenül használják a forgatókönyvírók.

Gemma ezzel szemben nem szimpatikus (bár éreztem iránta valamiféle női szolidaritást, amikor a csontkollekció francia lekövérezte!). Ahogy halad előre a történet, mintha egyre távolabb kerülnénk az emberi, megfogható énjétől, mintha egyre inkább csak a funkcióját töltené be (azt a funkciót, amit Martin ruház rá), hogy aztán meglehetősen groteszk módon törjön ki a pályáról, amire állították. (Vagy éppen hogy azon marad? Mindenki döntse el maga…) Arterton nagyszerűen alakítja az élvezetekre vágyó, érzékeny és érzéketlen nőt, akiről hol elhiszed, hogy tényleg egy könyvből lépett ki, hol megállapítod, hogy pont olyan, mint ezer másik, és bosszantó, hogy ennyire ingatag abban, mit akar. Erre a szép tájak, az ügyes kamerakezelés és a nyálfolyamatot beindító péksütemények is rátesznek egy lapáttal.

GEMMA BOVERYRéalisé par Anne FontaineA többi szereplő abszolút csak azt a funkciót tölti be, amit be kell töltenie: a helyes szeretőt, a gondos, brit férjet, a gaz csábítót, az idegtépő „sikkes nőt”, az idegtépő besavanyodott feleséget, a karót nyelt arisztokratát. Egyik színész sem emelkedik ki a sorból, annyira az adott sablonnak megfelelően játsszák el a szerepüket. Ez nem mindig „végzetes” dolog, de ebből a filmből bizony hiányzott valami, és ennek a hiánynak nem tettek jót a kétdimenziós mellékszereplők.

Talán leginkább az tehet arról a lagymatagságról, amely a filmet jellemzi, hogy a cselekmény egy tipikus és sokszor látott szcenárióra játszik rá – ugyanakkor sokáig nem használjak ki eléggé, hogy minderre csak rájátszik. Így nézünk egy ismerős történetet, nem értjük a motivációt, vagy éppen pontosan megértjük, ha voltunk már hasonló helyzetben, s megállapítjuk, hogy ez a film bizony olyan, mint a többi. Ebből egyedül a film vége zökkent ki, amely viszont nagyon ott van. Az eddigi eseményeket és a véget, amely felé közeledett, kifordítja önmagából, ezzel megadja azt a pluszt, amire már nagy szükség volt.

Én vegyes érzelmekkel léptem ki a mozi teremből. Az alapötlet nagyon elgondolkodtató (Vannak-e tipikus sorsok? Hol ér véget a vágyálom és kezdődik a valóságos személyiség?), és a Flaubert-rajongóknak biztosan érdekes élmény lesz a Gemma Bovery. Ugyanakkor az „egy tucat megvalósítás” miatt nem lehet igazán elmerülni a filmben, ami azért levon az értékéből. Többet, mint kellene.

Szerintem: 

Szerző: Hargitai Ági

Forrás és fotó: Mozinet




Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!