Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Camp X-Ray kritika

Úgy tűnik, a Titanic most minden eddiginél empatikusabb, és jóval erőteljesebben fókuszál a szociálisan érzékeny témákra, a nők helyzetére, a különféle etnikumokra, a társadalom perifériájára szorultakra, az emocionálisan defektes karakterekre. A Camp X-Ray-ben átfedés van a négy kategóriát illetően, és ez a többszörös kritikus tényező komoly és jelentős filmet ihletett, amely a látszat ellenére korántsem csupán a terrorizmusról szól.

CampXray_Day6_BD_2651Amy Cole (Kristen Stewart) belép a hadseregbe, hogy szabaduljon a hétköznapi kispolgári életétől. A szokásos kirendelések helyett azonban Guantanamoban találja magát, ami talán még rosszabb, mint egy éles bevetés. Itt ugyanis nem csak a dzsihádista raboktól kell tartania, hanem egyes katonatársaitól is, akik ellenségként kezelik. A nő, a konfliktusok és a táborban átélt élmények hatására átértékeli eddigi gondolkodását. Talán ennek az eredménye, hogy szokatlan módon közel kerül a fogvatartott Alihoz, akit a nagyszerű iráni származású színész, Peyman Moaadi alakít.

A guantánamói fogolytábor azért exkluzív filmtéma, mert arról leginkább a World Press Photo kiállításokról és a hírekből értesültünk. Mozgóképes alkotás nemigen született a kényes topicról, hiszen erősen érinti a terrorizmus elleni eljárásokat és a humanista jogvédők törekvéseit, ezáltal ellentmondásosan beszámolók érkeztek róla. Most az ambivalens érzés a film után is megmarad, a néző etikai dilemmában ragad, mert az utolsó filmkocka után sem billen el a mérleg nyelve egyik vagy másik irányba. Maga a terrorizmus a közelmúlt véres és aktuális eseményei miatt megint csak, és mindig terítéken van. A rendezői szándék azonban tiszta: következetesen felvezetett jelenetek, lassú folyású epikus történések, finom és tudatos dialógusok adják ki a markáns állásfoglalást: miszerint nem foglal állást. Nem ítélkezik, nem teszi le a voksát egyik oldal mellett sem. Az sem nem derül ki, hogy pontosan mi a bűne Alinak, csak sejtjük, de a direktor (Peter Sattler) ezzel sem befolyásolja a véleményünket. Ez a tényszerű objektivitás a legnagyobb erénye a filmnek. Az finom „outsider” analizálás emellett komplex és többrétegű, mivel olyan problémák terén is elemez, mint a nők helyzete a maszkulin és hímsoviniszta amerikai hadseregben, illetve a nőkkel kapcsolatos mentalitás a muszlimok részéről.

CampXray_Day21_BD_8712Mindazonáltal mégis olyan masszív képek égnek bele az ember retinájába, mint a narancsszínű overallba öltöztetett, összekötözött foglyok a repülőn vagy hajón, ahogyan szemük-szájuk-fülük be van takarva, kezük pedig megkötözve. Vagy a gyönyörű, orientális mintákkal telerajzolt műanyag pohár, mely mintegy mandalaként funkcionál a nyolc éve raboskodó Ali számára, az őrök pedig továbbítják a CIA-nak, hátha valamilyen kódolt üzenetet tartalmaz. Csodás intertextuális üzenetként tűnik fel a filmben a Harry Potter széria, méghozzá kultúrákon átívelő kontextusban. (Ali az Azkabani fogoly részt kéri Amy-től, aki könyveket oszt a raboknak. „Az valami arab könyv, ugye?”- kérdez vissza a nő, mire a férfi jóízű nevetésben tör ki.) Nincs tehát politikai üzenet, csak humanitárius lábjegyzet. Emberi történet ez, méghozzá a nemesebb fajtából, egy rendhagyó körülmények között létrejövő logikátlan barátságról, mely ugyanolyan értékeket hordoz, mint maga a film.

camp3Elnézve a címszereplőt, átfut az ember agyán, hogy milyen kár, hogy Kristen Stewart-ot Bellaként ismertük meg a kétes hírnevet hozó Alkonyat szériában. A beskatulyázás állapotából minden bizonnyal ez idő tájt sikerül kikászálódnia, mert két komoly és mélyebb alkotásban is sikerült bizonyítania eddig rejtett talentumát. Egyik a Camp X-Ray, a másik szintén a Titanic versenyfilmjei közé beválogatott Still Alice (Megmaradt Alice-nek). Stewart egyszerűen, hihetően és minden különösebb erőfeszítés nélkül alakítja a körülményeiben, majd a rendszerben meghasonlott figurát. Az eddig leginkább egyfajta mimikával rendelkező színésznő most láthatóan összetettebb karaktert játszik, az Amy-t átlengő finom frusztráció, az önmaga határait feszegető katonalány bemutatásával nem esik túlzásba, és meglepően hiteles tud maradni.

Legnagyobb tévedése a filmnek az, hogy szeptember 11-el kezdi a nyitó képsorát. Értjük, felfogtuk, tiszteljük. De ez már olyan gesztus, ami nem szükséges ahhoz, hogy tudomásul vegyük Amerika konstans fenyegetettségét, sokszor megalomániás paranoiáját, naprakész militarista készültségét, a beavatkozás vagy be nem avatkozás erkölcsi dilemmáját, a terroristáktól való látens félelmét. Ehhez pont elég egy ilyen jól megcsinált mozgóképes lírai alkotás, mint a Camp X-Ray. Amit egyébként április 18-án este 8-kor újranézhetünk az Örökmozgóban, a Titanic Amerikai függetlenek szekciójában.

Szerző: Marity Mira

Forrás és fotó: Titanicfilmfest




Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!