Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Ütős angyal kritika

Egy feles nem feles – Addikcióról a Titanic Filmfesztiválon

Az alkoholizmus és a függőség problémájának filmes feldolgozása nem új keletű a mozivásznon. Billy Wilder 1945-ös Férfiszenvedélye éppen ugyanezen a sémán alapszik: a makacs férfi szenvedései, aki iszik, ahelyett, hogy élne. Felmerül a kérdés tehát, hogy mégis mitől lesz Wojtek Smarzowski lengyel filmrendező alkotása érdemes a megtekintésre? Hát attól, hogy a csupasz realitást mutatja, sallangoktól mentesen. Ezt például Billy Wilder klasszikusáról nem lehet elmondani.

pod-mocnym-aniolem-fot.-jacek-drygala-5Smarzowski rendezőről azt írják a Titanic honlapján, hogy „filmjei a lengyel identitás kérdéseit és kulcsfontosságú társadalmi problémákat feszegetnek”. Az Ütős angyal ugyan bemutatja egy alkoholista férfi egyre mélyebbre süllyedését, de ez idő alatt széles körképet ad a lengyel kortárs valóságról is. Mintha csak egy magyar elvonóra tekintenénk, ismerősek a problémák, a meggyötört arcok, a susogós melegítők és a szocreál berendezési eszközök, hiszen közép-kelet-európai sajátosságok ezek. Ez a film azonban sokkal több puszta helyzetjelentésnél. Trükkös megoldásaival, megdöbbentő tabudöntögetéseivel és sokat mondó kameramozgásaival és képeivel más nézőpontból járja körül a problémát. Nézőként késztetést érzek az ivásra a szórakozott életérzés láttán, ám két másodperccel később már az undor és megalázottság benyomása kerülget. Ilyen intenzitással változnak a befogadói hozzáállások, melyeket részben a főszereplőnek, Robert Wieckiewicz-nek is köszönhetünk. Az amúgy visszataszító, de olykor lehengerlően vonzó karaktert olyan természetességgel adja, hogy azt gondolnánk, valóban végig részeg volt a forgatás alatt. Nem látni át rajta, mikor részeg, mikor nem, vajon tényleg szerelmes-e, vajon tényleg tud-e szeretni egyáltalán. Azt gondolom, hogy a filmtörténelem egyik legkielégültebb arcát láthattunk, amikor az elvonó utáni első felesét lehajtotta.

458567_1

A film szerkezete figyelemreméltóan összetett. A folyamatos körkörösség, a visszatérő motívumok, arcok, gondolatok, mondatok mind azt az érzetet keltik, hogy az alkohol destruktív hatalma alól nincs feloldás. Hiába a főszereplő nyomatékos „mostantól minden más lesz” felszólalásai, az elvonó után mindig az Ütős Angyal nevű kocsmában köt ki. A poénok és történetek tipikusan sírva röhögősek, a befejezés nyitott, nem tudjuk sikerül-e a továbblépés. A film utáni szájíz épp ezért keserédessé válik.

Aki ezek után kedvet kapott ehhez a mondhatni tragikomédiához, még megtekintheti moziban is a Titanic Filmfesztivál keretein belül, a Toldiban április 13-án, 18.45-kor. Ha pedig van egy kis lelki erőnk, még egy fröccsöt is vehetünk a büfében előtte és iszogathatunk a film közben. Csak hogy átérezzük.

Szerző: Marity Bianka

Forrás és fotó: Titanicfilmfest




Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!