Kapcsolat

Neked ajánljuk!

A megváltás kritika

A klasszikus western megváltása

Van itt ez a színész, akinek mintha bronzszínű márványból faragták volna ki az arcát. Markáns vonásai, keskenyre összehúzott szemei, precíziós pontossággal adagolt mimikája mind-mind egy egész élettörténet mesélnek el. Északról jött, pontosabban Dániából, és a skandináv régióból mostanában kiemelkedő értékeket kapunk filmes téren. Mads Mikkelsennek hívják a férfit, aki az elmúlt években leginkább a Hannibál című sorozat karizmatikus címszereplőjeként bűvölt-borzasztott el minket, és keltett a nézőben tudathasadásosan ambivalens érzéseket iránta.

megvéltás4

Úgy látszik, Mads Mikkelsen profiljával teljes átfedésben vannak a bosszútörténetek. A világirodalom egyik legvitatottabb írójának, Heinrich von Kleistnek a tollából született egyéni kálvária történetet, a kivételes és felkavaró Kohlhaas Mihályt 2013-ban filmesítették meg. A címszerepet alakító dán itt is családja halála miatt járja végig vendettáját, és nagyon úgy tűnik, hogy Mikkelsen ezekben a szerepekben hozza a legbriliánsabb formáját. A jellemes, hithű, elveihez az önpusztításig ragaszkodó kisember karakterében – aki kibillent élete folytán jut el a szélsőségek állapotába. A The Salvation (A Megváltás) című film pontosan ebbe a nyomvonalba illeszkedik.

megváltás 3Az 1870-es évek Amerikájában vagyunk, ahol Jon, a szimpla kis telepes próbál boldogulni, immáron hét éve. Most érkezett el az idő, hogy családja, feleséges és kisfia csatlakozni tud az új élethez. Ám a viszontlátás öröme után két útonálló megerőszakolja és megöli az asszonyt és a gyereket. A régiek tiszta törvénye és a „szemet szemért” igazolható elve szerint a férfi bosszúból megöli a bűnösöket. A közösség azonban ellene fordul, elárulja őt, így kénytelen saját kezébe venni az igazságszolgáltatást. Ebből az alapsztoriból nőtte ki magát lenyűgözően intenzív és megalkuvást nem ismerő drámává a The Salvation. A történetvezetés szerencsésen váltogatja a dinamikáját, mert néha szükségesen és epikusan lassú, ahol pedig kell, ott felgyorsul. A nagy előd, Sergio Leone spagettiwesternes atmoszférája sok képkockában feldereng, de valahogy megreformálva és felújítva köszön vissza. A szokásos kliséket és kellékeket is másképp látjuk, és valamiképpen átértékelődnek a hosszan és lassítva mutatott homályos svenkek a kopár és homokos nyugati tájról, vagy a szokatlan képek a gőzmozdonyról és postakocsiról, szuper plánok a sarkantyús csizmákról. Ezzel együtt újradefiniálódik a klasszikus Jó és Rossz fogalmi rendszere is, és jóval többet kapunk egy szimpla bosszútörténetnél, a hatékony rendezői narratíva miatt.

Megváltás 2Külön nézői öröm, hogy a rendező pazarabbnál pazarabb színészeket nyert meg a filmhez, és elnézve a nemzetiségüket, igazi interkulturális mozi született. Jon testvérét a nagyszerű, szikár és öccséhez hasonlóan hallgatag Mikael Persbrandt svéd színész játssza, akit legutóbb a Hobbit trilógiában láttunk, Beorn szerepében. És itt van a francia Eva Green, aki némileg titokzatos, ám annál erősebb jelenléttel határozza meg Madelaine szerepét. (És akire, valljuk be, a kezdeti szárnyalást (Álmodozók, Mennyei királyság) követő stagnálás (Camelot, Éjsötét árnyék) után már ráfért egy komoly és nívós alakítás. E sorok írójának bónusz örömöt szerzett az abszolút egyedi skót színész, Douglas Henshall szerepeltetése, aki a szuggesztív, és pszichológiai mélységekbe merülő Shetland című sorozat címszerepét is alakítja ez időben. Az általa megszemélyesített Mallick lelkiismerete szorításában lavírozok a lelkipásztor és a seriff kötelességei között, és az egész film alatt látni ennek az ambivalenciának a horderejét az arcán.

Nem hagyhatjuk említés nélkül a főgonosz, Delarue figuráját sem, akit a joviális arcú, eddig főleg pozitív szerepekben látható Jeffrey Dean Morgan játszik. Jó választás az inkorrekt és kegyetlen bandavezér figurájára, és jelenetei leginkább azt bizonyítják, hogy ez a mozi mennyire nem követi az amerikai film mindenkori etikáját. Válogatatlanul és szenvtelen közönnyel gyilkol, és maga a film állhatatos masszív kegyetlensége is inkább európai érzetű, ugyanis gyerek, aggastyán, nyomorék és ártatlan is könyörtelen gyilkolás áldozata lesz a bosszúhadjárat során.

A vadnyugati eposzok reneszánsza a 90’-es években tombolt, és azóta a cowboyos-pioníros történeteket ezekhez az alkotásokhoz mérjük. A Megváltás olyan újvonalas western remekekre emlékeztet, mint a Clint Eastwood féle Nincs bocsánat, vagy a Gyorsabb a halálnál Sam Raimi-től. Emellett ez a sötét tónusú, ám mégis ragyogóan pompás darab ott folytatódik, ahol Hollywood már elveszítette a hitelét, és nem volt képes a klasszikus western erkölcsileg jelentős zsáneréből többet kihozni. Ahol Amerika már kifulladt, belépett Európa, és Kristian Levring dán rendező tolmácsolásában újraértelmezte a kategóriát. A Megváltásban ráadásul az a plusz, hogy a benne felvezetett kivételes és összeillő színészi játékok miatt az eddigieknél komplexebb jellemábrázolásokat is produkál, a művészi fényképezés végett pedig kivételes esztétikai élményt. Mindezen jellemzők által a The Salvation teljes joggal került be a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjába, a Sötét oldal szekcióba. Aki tehát erkölcsileg felemelkedni kíván egy színvonalas old school western keretein belül, az április 15-én 20:45-kor megteheti a Puskinban, a Titanic Filmfesztiválon.

Szerintem: 

Szerző: Marity Mira

Forrás és fotó: Titanicfilmfest




Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!