Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Liza, a rókatündér kritika

Rókák és tündérek, Lizák és szerelmek

Igazi filmcsemege született, egy unikum a kortárs magyar filmművészet terén, nem mellesleg hiánypótló darab. Szellemes és abszurd történet, egy szeretetreméltó főhős, egy felejthetetlen képi világ, nosztalgikus zene, pontosan eltalált karakterek. Mindezek pompás elegye teszi lehetővé, hogy mosollyal az arcunkon és melegséggel a szívünkben álljunk fel a székből a vége főcím után, miközben még a fülünkben csengenek a slágergyanús dallamok a múlt évszázadból. Ujj Mészáros Károly rendező nevét innentől kezdve pedig nagyon jegyezzük meg. ALiza, a rókatündér egyszerűen bájos és szeretetreméltó film. Rendkívüli módon hat az érzelmekre, és legfőképpen a romantikus énünkre apellál, de minden egyéb zsáner iránt érdeklődők is megtalálják benne a kedvükre valót. Precízen adagolt komédia, helyzet és jellemkomikum, lelki azonosulásra késztető szerelmi szál, illetve musicalekbe illő jelenetek garantálják a valóban felhőtlen szórakozást.

lizaarokatunder_cover

A főhősnő egy ártatlanul jó szándékú, és igen csinos ápolónő, Liza. Minden vágya megtalálni a Nagy Őt, ám a vele kapcsolatba kerülő férfiak rövid úton elhaláloznak. Lizát képzeletbeli barátja, egy japán popdal énekes szelleme (Tomi Tany) felvilágosítja, hogy talán ő egy rókatündér, vagyis férfilelkeket gyűjtő démon. Keleti folklór és fekete humor, abszurditás és szürrealitás, mitologikus és meseelemek színezik még a történetet. A folyamatosan vásznon lebegő varázslatos hangulat miatt az ember önkéntelenül is párhuzamot von egy másik híres és hasonló atmoszférájú filmmel, de az nem megy a miénk kárára. Mert Lizával és a rókatündérrel bizony megvan a saját kis Amélie-nk, és az ő csodálatos élete, originálisan magyar kivitelben. A film vizuális világáról a mágikus realizmusra lehet asszociálni. Csodálatos retro enteriőrökben, régies miliőkben, füstös pasztell terekben zajlik Liza különleges kis élete. Végtelen kreatív fantáziával megkreált világ ez, amely bár ódon hangulatú és csipketerítősen túldekorált, de nem billen át a giccsbe. A 60’-70’-es évek békebeli design-ja köszön vissza a vászonról és tölti el a nézőt nosztalgikus jó érzéssel. Pont úgy, mint a zenei világ, amely a sokak által kedvelt táncdalfesztiválok hangulatát idézi – köszönhetően Tövisházi Ambrusnak, aki a hangulatos 60’-as évekbeli ázsiai beatzenét szerezte. (A Youtube-on már hallható a filmzene karaoke változata is, ami szintén egyedülálló a maga nemében. Érdemes rákeresni a Sero Muki Remixre, amit bár Tövisházi énekel, de a szintén nagyszerű David Sakurai ad elő, aki egyébként Tomi Tany-t, Liza szellem barátját játssza.)

És ha már a fentebb említett francia vígjátéknál tartunk, a címszereplő Liza (Balsai Móni) tényleg olyan, mint Amélie, csak több rakoncátlanság van benne. Nem olyan naiv és angyali, mint francia kollégája (Audrey Tautou), ám sokkal vagányabb és összetettebb karakter. Több énje is van, amelyek jól megvannak egymással. A jóhiszemű és ártatlan fonott copfos Liza ugyanúgy szerelemre vágyik, mint a dögös horgolt mini ruhás alteregója, a térdig érő szexi fehér csizmával. Balsai Móni tényleg elhiteti velünk, hogy minden nőben ott lappang egy elátkozott rókatündér-démon. Liza hódolói a legjobb komikus magyar karakterszínészeinket vonultatják fel. Kovács Lehel félszeg és gátlásos, picikét deviáns Ludwig ura ugyanolyan fergetegesen jó, mint Cserna Antal beteges gasztronómiai ízléssel megáldott (megvert) Károlya. Reviczky Gábor a tőle megszokott kacagtató szinten hozza az idióta, élére állított és ordenáré módon káromkodó ezredes figuráját. Molnár Piroska pedig megint csak kiváló a jólelkű, Lizát támogató és segítő asztmás Márta néni szerepében. Az összes színész láthatóan lubickol a rá osztott szerepben, és valahogy látszik, hogy ez a film tényleg egy „öröm-mozi”.

Ezt a mesét látni kell, mert Liza, a rókatündér valóban egy bű meg báj alkotás, a legjobb fajta magyar romantikus vígjátékból. Nem véletlenül az idei év legjobban várt magyar mozgóképe. A premier előtti sajtóvetítés teltházzal zajlott, a szakma a végén tapsolt. Ritka az ilyen egyetértés a kritikusok részéről, mely szintén azt jelzi, hogy végtelenül szimpatikus és szeretnivaló művel van dolgunk. Végül mi is jóleső rácsodálkozással konstatáljuk majd, hogy mennyi pozitív és impresszió, és legfőképpen emocionális benyomás ér minket. Kár, hogy nem egy héttel korábban jött – hogy valami értékeset és felüdítőt nézhessünk a piros szivecskés Bálint napon.

Szerző: Marity Mira

Hazai bemutató: 2015. február 19.

Forrás és fotó: Company Hungary

Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!