Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Förtelmes főnökök 2. kritika

Förtelmes főnökök 2. kritika
Kicsit tudathasadásos érzés ez a Förtelmes főnökökkel kapcsolatban. Az ember várja a folytatást, az első rész sikere után, ugyanakkor valahol érzi, hogy az nem érheti el ugyanazt a szintet – lásd a hasonló kaliberű Másnaposok szériát, vagy a hangulatilag hasonló Bérgyilkos a szomszédom filmeket. A sztereotípia egyébként nem jött be: a népszerű első részek utáni felbuzdulásból született folytatások vagy kiemelkedően jók, vagy kritikán aluliak. A Horrible Bosses 2. nem sorolható egyik egzakt kategóriába se.

A sztori ott folytatódik, ahol logikusan elvárható. A meggyötört alkalmazottak, Kurt, Nick és Dale saját vállalkozásba fognak, hogy megszabaduljanak förtelmes főnökeik (egyébként frappáns címfordítás egy pazar alliterációval!) által okozott válogatott frusztrációktól. Azonban kicsúszik a lábul alól a talaj, amikor egy leendő inkorrekt beruházó miatt elúszik a pénzük. A jogi utat elkerülve agyament tervet eszelnek ki (ezek a kétbalkezes bosszúállós project-ek ugyebár mindig csúfos kudarcba fulladnak a filmtörténelem során…). Elrabolják az őket csúnyán átverő nagytőkés fiát, hogy váltságdíjat követelve visszaszerezzék a cég irányítását. Persze minden balul (és fordítva) sül el, néhol bejön egy kis tragikomédia is, de végül a nagyjából kiszámítható „minden jó, ha jó a vége” közhely érvényesül.

A film egyik vitathatatlan érdeme, hogy pazar szereposztást sikerült összegereblyéznie, ez nem vitás. (Bár be kell vallanom, hogy talán én vagyok az egyetlen, aki ki nem állhatta a nyávogós és féldilis Jennifer Aniston-Rachelt a Jó barátokban. A szexmániás és mocskos szájú doktornő szerepe azonban kimondottan testhezálló neki.) A régi bűntény tanácsadó és mentor, Jamie Foxx szintén visszatér, és a komikus szerepben a tőle megszokott nívón brillírozik.

Külön kiemelem – lévén hogy személyes favoritom a nem rég bemutatott Terry Gilliam agymenés (The Zero Theorem) után – Christoph Waltz-ot. (Foxx és Waltz korábban egyébként már dolgoztak együtt a Django elszabadul Tarantino remekben.) Waltz fölényes üzleti mogult alakít, és tenyérbe mászó viselkedése és becstelensége miatt szinte kiérdemli, hogy átpalizzák. Duplán is, mivel a mindezidáig bugyuta vígjátékokban játszó Chris Pine alakítja az elrabolt fiát – aki ugyanúgy gyűlöli milliomos apját, mint a balek cégalapítók. Pine önelégült karaktere olyan jó, hogy jobban tenné, ha nem próbálkozna tovább az akcióhős figurájával, hanem megmaradna ennél az „amoroso comico” zsánernél – az ember fogadja el, ha a vicces figura áll neki a legjobban. A nagyszerű Kevin Spacey – aki ugyan már nem főnök, de ugyanolyan förtelmes, mint az első részben – is visszatér pár jelenet erejéig, ami mindenképpen jót tesz a történet linearitásának.

A Horrible Bosses első része talán azért is volt olyan népszerű, mert mindannyiunk számára érvényes, egyetemes igazságot fogalmazott meg, önironikus és vicces formában – vagyis hogy legtöbben bizony utáljuk a főnökeinket. Ám a 2011-es bevezető rész sötét humora sajnos nem köszön vissza második etapban, mely inkább a helyzet- és jellemkomikumra apellál. Talán ott a probléma, hogy nem sikerült maradéktalanul összehozni a készítőket, hiszen az első rész rendezőjét, Seth Gordont most Sean Anders váltotta, akit eddig jószerivel közepesen-erős komédiák forgatókönyv írójaként ismerünk. Így a hanyagul szórakoztató akcióvígjáték feeling-je most elmarad. Dramaturgiailag a kelleténél többször tör ránk a kiszámíthatóság érzése. Mindazonáltal a komédia alapszinten működik, köszönhetően a vizuális humornak is, meg a zseniális„konstansan egymás szavába vágunk” agyament dialógusoknak, no meg a meglepő, popkultúrából szakított utalásoknak.

Aki nem látta az első részt, sem marad le semmiről, és mivel a sequel elfogadhatóan sikerült, inkább attól függetlenül is érdemes az elsőt pótolni, egy bögre forró csokoládéval és gyömbéres sütivel, és baráttal vagy barátnővel, anyuval-apuval, családdal, ám leginkább az együttérző munkatársakkal. Kellemes, vicces és üdítő szórakozás, mielőtt bedarálja az embert a Nagy Stresszes Karácsonyi Készülődés mumusa.

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2014. november 27.

Forrás és fotó: InterCom

Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!