Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Gibraltár kritika

A kisember. Ő az, aki nem akar semmi különöset, csak megélni a családjával (mert az mindig van neki). Nem érdekli a hatalom, a sok pénz, egyszerűen csak boldogulni akar. Persze ez a vágy a ritkán teljesül, cserébe gyakran lesz áldozat. Vagy a balszerencse, vagy a többiek kavarása folytán, de rajta csattan az ostor, míg a többiek esetleg megússzák.

Gibraltár egy kis félsziget, Spanyolország déli csücskében, de angol fennhatóság alatt. Marokkó csak egy köpésre van, így virágzik a drogcsempészet. Marc Duval (Gilles Lellouche) Franciaországból jött ide egy jobb élet reményében, de kis kávézója alig hoz valamit a konyhára, alig tudja eltartani feleségét és újszülött gyermekét. A semmiből bukkan fel Belimane (Tahar Rahim), a fiatal és ambiciózus vámtiszt, aki segítséget ajánl. Minden letartóztatást eredményező füles után 10% százalékot a zsákmányból. És Marc belemegy. Felkészül, pontos infot ad, de amikor a jutalmát várja, nos akkor csalódnia kell. Kevesebb üti a markát a vártnál, és a csempészek is gyanakodni kezdenek, Főleg Bobby Sims (Aidan Devine), az angol. És Duval nem sokat tehet, sodródik az eseményekkel, egyre mélyebbre veszélyesebb helyzetekbe lavírozva magát, ahonnét egy idő után már nincs kiút.

Igaz történet alapján forgatták és elég reálisra sikeredett. Nincsenek nagy lövöldözések, hajmeresztő akciók. Kapunk viszont egy több szálon futó, régimódi drámát. Marc eleinte ügyesen lavírozik a bűnözők és a vámosok között, de tapasztalatlansága és jóhiszeműsége kis idő után komoly veszélybe sodorja. Egyúttal belelátunk a három ország, Spanyol-és Franciaország valamint Nagy-Britannia vámosainak csatározásába, ami inkább zajlik egymás, mint a drogcsempészek ellen. Összefogás helyett széthúzás, tisztesség helyett korrupció, és átverés, komoly eredmények helyett csak maszatolás. A végkimenetel aligha kétséges.

Keserű dráma a kisember kiszolgáltatottságáról, mind a bűnözők, mind a mindenkori hatalom felé. Ahol végül ő, és csak ő húzza a rövidebbet. A nyolcvanas években játszódó történet ma is aktuális, a helyzet keveset változott. A fényképezés és a zene is ezt a kor idézi, akárcsak az autók, ruhák és a technológia. Elfogott a nosztalgia, amikor megláttam egy igazi Walkmant (Copyright).

Aki szereti az emberközeli történeteket, és nem zavarja a francia nyelv (szerencsére feliratos a film!), annak bátran ajánlom. Jobb sorsra érdemes, tartalmas film.

Az imdb-n 6,2 ponton áll, minimális szavazó mellett, az RT nem értékelte.

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2014. november 20.

Forrás és fotó: Mozinet

Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!