Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Öldöklő szerelem kritika

Öldöklő szerelem kritikaA jó thriller alapja a feszültség. Több mód is rendelkezésre áll a megfelelő szint elérésére, de körültekintően el munkához látni, nehogy alul vagy túllőjünk a célon. Ha túl kevés, akkor könnyen unalmassá válik a film, ha pedig túl sok, az már inkább frusztráló, mint izgalmaz vagy érdekes. Ezek után lássuk a producerből lett rendező, Denise Di Novi első mozifilmje, az Ödöklő szerelem hogyan teljesít.

Julia (Rosario Dawson) ott hagyja menő start-up-os állását, hogy vőlegényével végre összeházasodjanak, és kisvárosi életet éljenek. David (Geoff Stults) sikeres bankárból lett sörfőző, aki meÖldöklő szerelem kritikagfelelő férjanyag. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy volt már házas. Ennek köszönhetően van egy tündéri kislánya és egy határozott exe, Tessa (Kathrine Heigl). Ő egy megtestesült álom. Csinos, határozott és szingli. Pont Julia ellentéte, ami nem sok jót ígér. De hát az exek már csak ilyenek. Julia igyekszik jó viszonyt ápolni mindenkivel és megfelelően beilleszkedni az új környezetbe, de akadnak buktatók. Kisváros, sok pletyka, új arc, nem könnyű a helyzete. És lassan az is kiderül, hogy a két nő viszonya finoman szólva is hűvös. Már csak a jégvágó hiányzik. 😀

Öldöklő szerelem kritikaInnen már sejthető, hogy itt “csajok háborúja” tipikus esete forog majd fenn. Az exe még nem mondott le a volt férjéről, és mindent megtesz, hogy kitúrja új riválisát annak előnyös helyzetéből. Efeletti frusztráltságát aztán kislányán vezeti le, aki -emiatt is- egyre jobban kijön az mostoha anyjával. És akkor beköszön az eddig csak sejtetett sötét múlt is, ami igencsak felforgatja a kisvárosi idillt, kézművessöröstül.

Az alapozás, a szereplők és a konfliktusok bemutatását rendben megkapjuk. Nincs sok szereplő, így nem lesz nehéz feltérképezni a viszonyokat, azonosítani a jó és rosszfiúkat (esetünkben lányokat). A feszültséget azonban csak részben sikerült megfelelően adagolni. A eszközök tipikusak, de működnek, azonban mindegyikre kevés idő jut. Nincsenek igazi fordulatok, nincs izgalmas karakter, még a főhős is csak mérsékelten szimpatikus. Ő is inkább csak az áldozatszerepe miatt, nem pedig saját jogán, ez pedig hiba. Így viszont több múlik a színészi játékon, amiben viszont átviszik a lécet. Heigl-nek jól áll ez a fagyos “bolond-Barbie” karakter, igen meggyőzően játssza a betegesen ragaszkodó, ugyanakkor céltudatos ribancot. Végigkövethetjük, hogyan süllyed egyre mélyebbre, és tudjuk itt előbb-utóbb valakinek meg kell halnia. De vajon kinek? Szerencsére ez a kérdés viszonylag sokáig nyitva marad.

Tisztességesen összerakott thriller, apróbb hiányosságokkal. Néhol ugyan kicsit szájbarágós, azért igyekszik kerülni a túlzásokat. Kicsit visszafogott, a zsánert tisztelő és kiszolgáló alkotás lett a végeredmény. Minden frissítő vagy előremutató szándék nélkül. Persze nem tudták elkerülni az esetleges “sötét jövő”-t előre vetítő záró képsorokat, de ennyi belefér.

Szerintem: 

Szerző: Palenyik Krisztián

Hazai bemutató: 2017. április 20.
Forrás és fotó: InterCom

Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!