Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Bébi úr kritika

Bébi úr kritikaA Bébi úr láttán azonnal beugrott az állatorvosi ló esete, hiszen a DreamWorks rajzfilmje magába foglal mindent, ami miatt egyre kevésbé működnek az utóbbi évek gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt szánt animációs filmek. No ez nem azt jelenti, hogy az öltönyös baba meséje vállalhatatlan lenne, de remekül rámutat, hogy vész kárba egy amúgy nem kevés potenciált rejtő mese, mikor az egymást kioltó törekvések csúcsra járatva húzzák le a középkategóriába.

Tim egy egyke srác, aki nagyon élvezi szülei állandó figyelmét, viszont minden megváltozik, amikor egy öltönyös baba kerül a házba, akiről hamar kiderül, hogy valójában egy felnőtt férfi intellektusával bíró ügynök, akit a babák szeretetmegvonása kiderítésére küldött cége.

Bébi úr kritikaMaga a recept nem túlságosan bonyolult: egy művelt, törekvő és öntelt cégvezető személyiséggel felruházott bébi öltönyben, nyakkendőben és méregdrága órában magyaráz egy naiv kisfiúnak a közgazdaságtanról, a memoár fontosságáról, tart meetinget más babákkal, és az érzelmi konfliktusokat egy köteg pénzzel próbálja kezelni.

A szituáció abszurditásából minden lehetséges poént kisajtoltak, viszont ez mégsem egy olyan erős koncepció, ami 97 percig elvisz a hátán egy filmet, hiszen érdemi történetre, avagy egy valamire való tanulságra már nem futotta. A Bébi úr olyannyira retteg, hogy elveszti a kisgyermekek figyelmét, hogy a vizuális impulzusok egész fegyvertárát beveti, és egy másodpercre nem mer lassítani a tempón, így már az első perctől tövig nyomják a gázpedált lélegzetvételnyi időt se hagyva a nézőnek.

Bébi úr kritikaEzzel párhuzamosan szeretné az érettebb közönség tetszését is elnyerni, emiatt minden tizenötödik másodpercben kapunk egy verbális, avagy vizuális popkulturális utalást, emellett kifejezetten dominál a felnőtt humor, egész idő alatt velem volt az érzés, hogy a fiatalok nem is értik a dialógusok felét. De hiába működhetne a humor, nincs időnk értékelni, olyan iramban gördül tovább a cselekmény. Remek példa, mikor Tim meglátja a többi babát, egy horrorfilmeket idéző jelenetet kapunk körülbelül 5 másodpercig, hogy minden felnőtt konstatálhassa, hogy most látott egy horrorfilmes utalást, de 5 másodpercnél nem tovább, nehogy a kisebbek megijedjenek a látottatoktól.

Pedig a látványvilág minden elismerést megérdemel, rendkívül kreatív jelenetet sikerült összehozni, és a vágás egészen kiváló. Az előző évekből pont a Gólyákat és az Angry Birds rajzfilmet lehetne említeni, amik ugyanebbe a zsákutcába futottak. Hiperaktív iramukban minél több és több kikacsintással, seggre esős poénnal és abszurd humorral próbálták megpakolni a filmet teljesen megfeledkezve arról, hogy a történetnek lehetne valami íve, és talán az ötletes koncepció mellett szólhatna is valamiről a film.

A Bébi úr olyan, mint egy pályakezdő 20 perces rövidfilmje, amibe minden kreativitását és tehetségét bele akarta pakolni, hogy lássuk mire képes, de véletlen egy másfél órás mozifilm jött ki a gyártószalag végén, emiatt nem is csoda, hogy már a film egyharmadánál úgy érezzük ennyi elég volt, és otthon ülve biztos több felvonásban tudnánk csak elfogyasztani, ha egyáltalán elérnénk a meghajlásig.

Szerintem:

Szerző: Kátai Levente

Hazai bemutató: 2015. április 13.
Forrás és fotó: MozICom

Olvasd el ezeket is!

1 Comment on Bébi úr kritika

  1. Tárkányi Rozália Lilla // 05/05/2017 at 20:50 //

    Kábé leírtad, mit gondolok erről a filmről. Úgy örültem volna, ha néha egy kicsit megállunk, amikor kell és egyes részleteket (na jó, valójában SOKat eléggé) kifejtenek. Minden gyorsan le van zavarva, olyan egy kicsit, mint egy vázlat. “Akkor most elkezd a babákkal harcolni, a szülők meglátják az ablakból… Akkor most kimenti a szülőket, utána a bébi után rohan…” Egy nagy tányér palacsinta ez, melyben olyan gyorsan meg akartak kenni minden palacsintát lekvárral, hogy a lekvár fele kiömlött/kevés lett a lekvár, vagyis siettükben ugyan finomat alkottak, de hamar bekebelezték, s ehhez csak hozzátesz az, hogy olyan szinten pörög, h TÉNYLEG semmire sem marad idő! Mindegy, már nem akarlak ismételni. Én nem bántam volna, ha hosszabb a film, mert megérdemelte volna. Valójában a Hupikék Törpikék 3-al is hasonló volt a helyzet, csak ott meg alig történik valami, pedig ott lenne a lehetőség benne! Vagyis az a közös a két filmben, hogy elbaltázták a lehetőséget akárcsak a Trollok (mondjuk az még a jobbik eset, de nekem az is túl rövid volt, pedig jó film lenne…). Úgy utálom amikor egy jó történet/alapötlet kárba vész. S az Angry Birdsszel kapcsolatban is vmennyire igazad van. Nagyon imádtam a filmet, de valóban olyan volt, mint egy túlpörgött mókus (hogy ezt az Olimposz hősei csatajeleneteinél miért nem róják fel hibaként, nem tudom. Ok, csata jelenet, de azért ez már túlzás..). DE azért lett kedvenc jelenetem: a vége mindent visz!

A te véleményed is számít!

%d blogger ezt szereti: