Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Tűnj el! kritika

Tűnj el! kritikaJordan Peele neve elsősorban a Comedy Centralon, Key & Peele címen futó, néhány perces részekből álló szkeccs sorozatból lehet ismerős. A különböző aktuális társadalmi jelenségekre reflektáló sorozat sokrétű, kreatív humorát Peele-nek sikerült átültetnie debütáló rendezői munkájába a Tűnj elbe is. A produceri teendőket Jason Blum cége, a kis költségvetésű horror filmekre szakosodott Blumhouse Production vállalta magára. Az áprilisi film kínálat nagy ígéretének mutatkozott ez a film, és a végeredményt látva nem is alaptalanul; a Tűnj el! az utóbbi évek egyik legjobb pszicho-thrillere lett.

A történet egy kínosnak ígérkező családlátogatással kezdődik. Rose meghívja barátját, Christ egy hétvégére a kertvárosban élő szüleihez. A fiú előre tart a szülőkkel való találkozástól, mivel a lány nem közölte velük, hogy Chris fekete. Ahogy telnek a napok, egyre több nyugtalanító esemény történik a család birtokán, és úgy tűnik, hogy Chris félelmei nem voltak alaptalanok barátnője szüleit illetően.

Tűnj el! kritikaPeele kivételesen szépen hasznosítja a horror műfaji elemeit, de elsősorban mégis inkább a pszicho-thrillerek közé sorolnám a filmet. A cselekmény nagy része az Armitage család házában és birtokán játszódik, ahonnan úgy tűnik Chris képtelen elszabadulni. Ezzel az alapfelállással a film, a ház melletti tágas teret sejtető erdő ellenére is képes megteremteni a pszicho-thrillerekre jellemző klausztrofóbiás helyzetet. De megtalálhatjuk ebben a világban a tébolyodás jeleit mutató fehér liberális felső középosztálybelieket, különböző paranoid összeesküvés elméleteket, amelyek egy több fronton is jól működő csavaros történetben manifesztálódnak. Chris ebben a leszűkített és a világtól részlegesen elzárt térben ismerkedik össze Rose rokonaival, akik meglehetősen furán viszonyulnak a fiúhoz. Ebből a találkozásból egy sor humoros szituáció fog létrejönni, és itt köszönnek vissza leginkább a Kay & Peele show társadalmi szatirikus felhangoktól zsúfolt zseniális szkeccsei. Ezek az etapok nagyon jól megragadják a pozitív/negatív sztereotípiák lényegét, görbe tükröt tartva a társadalomnak.

Tűnj el! kritikaSzintén Peele érdeme a jól összerakott forgatókönyv, a történetvezetés példásan jól sikerült. Jó érzékkel, fokozatosan vezet be minket a cselekménybe, apránként adagolja a nyugtalanító tényezőket, ezáltal fokozva befogadójában a feszültséget. Nem az ijesztgetésre vagy az események horrorisztikus ábrázolására koncentrál, a rendező ehelyett, a történet intellektuális elemeinek kidolgozására helyezi a hangsúlyt. A film egy viszonylag friss és mozgóképen ritkán látott témát boncolgat, a liberális rasszizmus jelenségét. Megmutatja, hogy a fordított előjelű rasszizmus is mennyire káros, és fenyegető tud lenni, valamint, hogy a kapcsolódási pontok keresése helyett ez is csak tovább mélyíti az évtizedek alatt kiásott etnikai megkülönböztetés szakadékát.

Tűnj el! kritikaMűfajilag eklektikus darab, végig a horror és a vígjáték közti vékony határvonalon egyensúlyoz, egyik irányban sem billentve ki a mérleg nyelvét. Daniel Kaluuya tökéletes választásnak bizonyult a főszerepre, az érzelmek széles spektrumát képes megjeleníteni a film során, de ugyanezt a többi színészről is el lehet mondani, kiemelkedően színvonalas alakítást nyújt mindenki a stábból.

Fontos témát feszegető, komplex alkotás lett a Tűnj el!, melyet érdemes többször megnézni, mert bizonyos mondatait, szimbólumait csak a film többszöri megtekintése után lehet igazán felfejteni. A Tűnj el témája komolysága ellenére okosan és szórakoztatóan, a didaktikusságot távolról sem érintve kínál tartalmas feltöltődést. Emellé pedig még egy olyan erős soundtracket is kapunk, amely még a moziból kifele jövet is jó darabig bennragad az emberben.

Szerintem:

Szerző: Varga Dóra

Hazai bemutató: 2017. április 20.

Forrás és fotó: UIP-Duna Film

Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!