Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Páncélba zárt szellem kritika

Ghost in the Shell

Páncélba zárt szellem kritikaA cyberpunk anime máig két legkiemelkedőbb darabja az Akira (1988), és a Páncélba zárt szellem (1995), bemutatásukkor áttörést jelentettek, ugyanis megnyitották az anime útját az európai és az amerikai közönség felé. A nyolcvanas években megjelenő cyberpunk stílusirányzat a Science Fiction egyik alkategóriája, melynek világképét a modernizmus formálta. A szó cyber előtagja a világban egyre inkább eluralkodó gépiességre, és ebben a kibertérben megélhető virtuális valóságra utal. Központi elemévé vált a technokrata társadalmak perifériájára szorult hősök problematikája, a punk utótag ezeket az embereket jelöli. Visszatérő témái; az élő testbe ültetett mechanikus alkatrészek, génmanipuláció, behatolás az emberi testbe és elmébe, mesterséges intelligenciák létrehozása, mellyel megkérdőjelezik a posztmodern szubjektum fogalmát is. Jellegzetessége az élet minden területét behálózó számítógépes hálózat.

Masamune Shirow mangája a Páncélba zárt szellem megjelenése óta jó néhány feldolgozást megélt már. A vitán felül kultikussá vált 95-ös anime, annak folytatása, és a mangán alapuló két évados anime sorozat után idén végre megkapta a történet az élőszereplős film változatát is, a Hófehér és vadászt jegyző Rupert Sanders rendezésében.

Páncélba zárt szellem kritika

A történet a nem túl távoli jövőben játszódik, ahol egyre inkább elmosódik a határ ember és gép között. Főhőse egy új fejlesztésű cyborg az Őrnagy, akit a 9-es részleg vezetőjeként a cyberbűnözők elfogására terveztek. Kuze személyében egy olyan cyberbűnözővel kerül szembe a részleg, aki képes behatolni az emberek tudatába, és ezáltal tudja manipulálni őket. Miközben Kuze után nyomoznak, az Őrnagy rájön, hogy hazudtak neki a múltjával kapcsolatban. Innentől kezdve minden erejével arra törekszik, hogy fényt derítsen múltjára, és választ kapjon arra kérdésre, hogy miért manipulálták az emlékeit.

Páncélba zárt szellem kritika

A PR gépezet már tavaly szeptemberben beindult és rég nem látott intenzitással kezdte promotálni a filmet minden elképzelhető fórumon. Az első teasereket követően, egymás után folyamatosan láttak napvilágot az egyre hosszabb, és látványosabb előzetesek, amelyekhez ráadásként megkaptuk az enjoy the silence remixelt változatát is, amely roppant hatásosan illeszkedett a vásznon pergő képekhez. Két héttel ezelőtt pedig elérhetővé tettek öt percet a filmből, és ebben a felfokozott várakozással teli hangulatban három nappal a premier időpontja előtt, újabb részleteket osztott meg a filmből a Paramount. Az előzetesek biztatóak voltak, továbbá Scarlett Johansson is elég kellemes látványt nyújtott ahhoz, hogy a kezdetben méltatlankodó ázsiai közönség is megbékéljen a gondolattal, miszerint az ázsiai származású Kusanagi őrnagy ikonikus szerepét ezúttal egy fehér színésznő fogja eljátszani. Szóval minden bizakodásra adott okot, és ilyen felvezetés után joggal hihettük azt, hogy ez lesz az új évezred egyik meghatározó Science Fiction eposza. Ez azonban sajnos végül nem így lett. A film forgatókönyvírói részlegénél valahol nagyon félresiklott a projekt.

A történet lényegében aktuálisabb, mint valaha, mivel a 90-es években felvetett számítógépes rendszerek által behálózott világnak a gondolata mára megvalósult. Rupert Sanders filmjében az alapanyag viszont rossz értelemben véve hollywoodi lett, alaposan kilúgozták belőle a történet szellemi részét. Nyomokban sem maradt semmi az eredeti anime rétegelt, komplex, érett világképéből és gondolatvilágából, amelyben olyan releváns információs társadalom-elméleti kérdések merültek fel, mint; hogy hol van az a pont, amikor az elemek sokaságából álló emberek, vagy gépek öntudatukra ébrednek, és önálló entitásként határozzák meg magukat. Vagy, hogy valós és manipulált emlékeink, a múltunk valamint az álmaink hogyan formálják a szubjektumot, és annak valóságérzékelését. Ehelyett a rendező csak beállításokat, és komplett akciójelenetet volt képes megidézni az eredetiből.

Páncélba zárt szellem kritika

A filozófiai felvetéseket leegyszerűsítve, konkretizálva tálalja nekünk a rendező. A filmben alapvető cyberpunk filozófiát kapunk; emberek megistenüléséről, gépek emberibbé válásáról. Elmélkedik az emlékek szerepéről, valamint hogy tetteink hogyan határoznak meg minket, de ezt is didaktikusan, és csak a felszínt kapargatva teszi. Az őrnagy kiterjedt háttértörténetet kapott, alaposabban megismerhetjük korábbi életét, de ennek több eleme is feleslegesnek hat, egyszerűen csak elveszik a történet élét. A megannyi filozófiai aspektust magában rejtő történetre rátelepedett az amerikai pátosz, és nem egy dramaturgiai húzás torkollik totális giccsbe.

A látványvilágra viszont nem lehet panasz, számos kreatív ötletet sikerült megvalósítaniuk a látványtervezőknek, amit az IMAX technológia képes még átélhetőbbé tenni. A filmbeli város külső megjelenítése pedig nagyban emlékeztethet minket a Szárnyas fejvadászban és a 95-ös animében felvillantott túlzsúfolt metropoliszokra. Scarlett Johansson jelenléte meggyőző az Őrnagy szerepében, és Michael Pitt is képes kihozni a maximumot Kuzo karakteréből, de messze Kitano teljesít legjobban a szereplőgárdából, néhány villanása emlékezetesebb lesz a film legtöbb momentumánál.

Elszalasztott lehetőségnek tűnik a film, sajnos leértékelték egyszeri fogyasztásra alkalmas, színes, szagos, gusztusos látvány mozira, amely mögött erőteljes hiányok húzódnak meg.

Szerintem:

Szerző: Varga Dóra

Hazai bemutató: 2016. március 31.

Forrás és fotó: UIP-Duna Film

Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!