Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Menedék kritika

Menedék kritika

Vannak, akik szerint túl sok film szól a holokausztról, nem kell erről annyi filmet csinálni, ismerjük. Nincs igazuk. Erről a szörnyűségről igenis kell filmet készíteni, hogy ne felejtsük el, hogy ilyen ne történhessen meg újra. Mert amikor már az utolsó túlélő is meghal, akkor ki fog minket emlékeztetni rá. A történelemórán csak a száraz tényeket ismerjük meg, pedig itt többről van szó. Emberekről, legyenek azok áldozatok, de akár hóhérok is. Számos szomorú, rettenetes, szívbemarkoló, fájdalmas, de akár felemelő vagy elborzasztó beszámoló létezik, nem árt, ha ismerjük őket, ilyen a Menedék című film is.

Menedék kritika

Antonina Zabinski (Jessica Chastain) és férje, Jan (Johan Helderbergh) vezeti a család tulajdonában álló varsói állatkertet. Ott élnek, ott nevelik kisfiukat, ez az életük. Egészen 1939 szeptember elsejéig, amikor megjelenek az első bombázók. Az állatkertet sem kímélik, sok az elhullott állat, nagy a rombolás. De a neheze csak ezután jön, a németek, az SS képében. Kisajátítják az létesítményt, katonai célokra, és egy civil, aki szintén zoológus, Lutz Heck (Daniel Brühl) lesz a parancsok. Hármójuk kezdetben hűvös, de korrekt viszonya később a film egyik fontos konfliktusa lesz, amikor borul az egyensúly, és már nem kérdés, ki a főnök, és amikor a Zabinski család szembesül a zsidókérdés kezelésének náci mechanizmusával, akkor nincs mit tenni, segítenek, mert ezt érezték helyesnek. És hol lehet a legjobban zsidókat rejtegetni, hát egy disznótenyésztő katonai telephelyen, amivé az állatkert átlényegült. Egy kis embercsempészet a gettóból, egy kis moslék, egy kis disznóhús, és állandó félelem, mert a lebukás a biztos halál, mindannyiuk számára. Míg Antonina igyekszik kedves lenni Lutz-zal, annak visszataszító viselkedése ellenére is, Janban felerősödik a hazaszeretet és ellenálló lesz. Amikor fogságba esik, nem sok lehetőség hagy családja számára.

Menedék kritika

A Menedék megtörtént eseményeken alapszik, de gyanítom azért volt egy dramaturg, aki alkalmanként belökte a cselekmény kissé akadozó motorját. A történések egyenletes tempóban követik egymást, túl sok meglepetést sem tartogatnak. Minden elemét láttuk már, így vagy úgy, de ettől még működik, csak nem túl izgalmas. Azért vannak erős pillanatai a filmnek, de ezek többnyire nem mutatják, csak tudjuk. De ez nem is baj, a film nem sokkolni akar, vagy legalábbis nem a látványon keresztül. Amikor két német katona bevisz egy tíz éves forma kislányt a sikátorba, Jannal együtt mi is pontosan tudjuk, mi fog történni, nem kell látnunk, hogy érezzük az atmoszférát. Vagy amikor óvodás korú gyerekeknek segít a vagonba beszállni. Ő talán nem tudja, mi vár rájuk, de mi, nézők igen.

És ennyi. A cselekmény több szálon is fut, de egyik sem kap komolyabb időt, vagy hangsúlyt, igyekeztek egyformán kezelni őket. Így viszont Nincs igazán fókusza a filmnek. Leszámítva Antonina karakterét, ő nem csak a címszereplő, valóban ő a központi figura. Chastain nem is hagy minket cserben, remekül hozza a nehéz helyzetben is helytállni és a lelkiismeretére hallgatni igyekvő asszonyt, aki ezzel komoly kockázatot vállal. Rajta kívül csak Brühl csillogtat meg valami a tehetségéből. Nem először játszik náci tisztet, hozza is kötelezőt, de nem többet. Talán még Shira Haas az erősen  traumatizált kislány szerepében mutat valamit. A többiek sem rosszak, de nem is alkotnak maradandót.

A Menedék egy  átlagos film, de nem is akarja megváltani a világok. Mégis érdemes megnézni, hogy pár ember is képes száznál is több embert megmenteni a legrosszabbtól, ha nem fél cselekedni. “Aki egy embert megment, az egész világot menti meg.”

Szerintem:

Szerző: Palenyik Krisztián

Hazai bemutató: 2017. március 30.

Forrás és fotó: UIP-Duna Film



Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!