Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Stefan Zweig: Búcsú Európától kritika

Stefan Zweig: Búcsú Európától kritikaAmikor valakinek el kell hagynia hazáját vagy szülőföldjét, az mindig jelentős esemény. Ha ez nem önkéntes, hanem kényszer hatására történik, akkor a trauma még nagyobb lehet. Van, aki idővel túl tud jutni ezen, ám akadnak olyanok is, akik nem tudnak megbirkózni a rájuk nehezedő lelki teherrel. Stefan Zweig ez utóbbi csoportba tartozott.

Stefan Zweig (Josef Hader) világhírű osztrák író, aki származása, és politikai beállítottsága miatt elhagyni kényszerül a harmincas évek pezsgő bécsi szalonjait. Zsidóként alapból nem számíthatót sok jóra azokban az időkben, de ezenfelül elutasította a nacionalizmust, a revansizmust és egy szellemileg egységes Európa volt az álma. Ami teljesen szembement az akkori politikai akarattal, így nem maradt más esélye, mint az emigráció. Először Londonba ment, majd a háború kitörése után jött New York, Argentína, Paraguay, végül Brazília. A film 5 fejezetben meséli el a legfontosabb vagy inkább legjellemzőbb eseményeket az író életéből, amik betekintést engednek a gondolataiba és egy picit az életébe is. A Pen klub 1936-os találkozóján ünnepelt sztár, de öröme nem felhőtlen, hisz ekkor már hontalan, és több írótársa is a cenzúra áldozata. Ő mégsem hajlandó rosszat mondani az Európában uralkodó viszonyokról, mert nem érzi helyénvalónak. Nagy a távolság, és ő maga inkább a jó dolgokat tartja szem előtt. De látszik, hogy mennyire gyötri a kényszer szülte élethelyzet. Második, ifjú felesége, Lotte (Aenne Schwarz) mindenben támogatja, vele tart minden útján. Úgy látszik Petropolis alkalmas hely a letelepedésre, de az öregedő író már nem találja a helyét, úgy érzi nincs tovább.

Stefan Zweig: Búcsú Európától kritika1936-tól ’42-ig követjük az Stefan Zweig író életének bizonyos eseményeit. Látjuk a cukornád ültetvényen, Ünnepelt íróként, nagy családjával egy kis lakásban szorongani a hideg New Yorkban, megpihenni a dzsungelben. De mindig érezhetjük, hogy gyötrődik. Ismertségét és megbecsülését igyekszik arra használni, hogy segítsen otthon maradt ismerőseinek nyugatra jutni, ami persze közel sem olyan egyszerű. A világ eleinte csak felbolydult, később már egy kegyetlen háború viszontagságait nyögi, még a messzi Dél-Amerikában is.

Stefan Zweig: Búcsú Európától kritikaA film szereplői összesen 5 nyelven szólalnak meg, ami kellően érzékelteti a nemzetköziséget, és egyben a hontalanságot is. Remek tabló egy megbecsült író tragikus sorsáról, akinek a politika akaratán kívül befolyásolta az életét és munkásságát. Mégsem lett gyűlölködő, csak egy jobb világról álmodott, aminek részbeni megszületését már nem érte meg. Bár Európától több ezer mérföldre halt meg, ő is a háború egyik áldozata.

A rendezés remek, kevés jelenetben is elmond annyit, amennyi szükséges.  A lassú kezdés ad elég időt, hogy elmerüljünk fogadás nemzetközi miliőjében, a formális eseménytől az sajtó faggatózásáig. A zárójelenet méltó lezárás. Megtudhatjuk belőle, hogy egy mozdulatlan kamera és egyetlen tükör milyen sokat képes elmondani, ha jól használják. A Stefan Zweig: Búcsú Európától tempója végig egyenletes, nem siet sehová, mégsem lesz lassú vagy unalmas. Csendes megemlékezéshez ez illik.

Apró adalék a filmhez, hogy Wes AndersonA Grand Budapest Hotel” c. filmjét Stefan Zweig írásai ihlették.

Szerző: Palenyik Krisztián

Hazai bemutató: 2017. március 16.

Forrás és fotó: Mozinet




Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!