Kapcsolat

Neked ajánljuk!

A szerelem története kritika

A szerelem története kritikaAlacsonyabb, vagy magasabb szinten, de minden emberben megvan a természetes igény arra, hogy nagy érzelmeket láthasson, hogy meghatódhasson és hogy (ténylegesen, vagy csak gondolatban) kisírhassa magát valami nagyon megindítón. Sorolni is nehéz lenne azon filmeket, amelyek ezen vágyunkat lovagolják meg. Akadnak közöttük tényleg meghatók és olyanok is, amik el is gondolkodtatnak egyben. Egy részük pedig „csak” kedves alkotás, amely mondani nem mond sokat, de nem is szeretné ennek az ellenkezőjét sugallni magáról. És létezik a tömény giccs. Radu Mihaileanu filmje A szerelem története pont ebbe az utóbbi kategóriába tartozik.

A szerelem története kritikaA film történései több évtizedet ölelnek át. (Így bőven nyílik alkalom mindenféle nosztalgiázásra.) Napjaink New York-jában él az idős, bogaras és nehezen elviselhető Leo Gursky (Derek Jacobi), aki egész életében csak egyetlen nőt, Alma Mereminskit (Gemma Arterton) szeretett. Természetesen a nagybetűs Sors elválasztotta őket, de a fiatalember egy könyvben írta meg a nagy érzelem fájdalmas és bús történetét. A nem mindennapi sorsot befutott mű után kapta nevét a film másik főhőse, a tizenöt éves, (a rendező szándéka szerint) mély érzésű és különleges (de igazából csak egy picsogó kékharisnya) Alma (Sophie Nelisse). Kettőjük sorsa aztán fordulatos úton kapcsolódik össze.

A szerelem története kritikaAzért azt hozzá kell tennem, hogy a film történetének összefoglalása nagyon esetleges. Rengeteg szereplővel és rengeteg szálon futó sztoriról van szó. Nagyon kevés kivételtől eltekintve ez nem szokott hasznára válni egy mozinak, főleg akkor, ha komoly mondanivalóval szándékozik előállni. Az ezernyi fő-, vagy mellékhős alakja sokszor kidolgozatlan, a motivációjukat nem is nagyon értjük. Például Alma valahogy rendezgetni próbálja özvegy édesanyjának a magánéletét. Hol igyekszik pasit fogni az egyedülálló szülőnek, hol elzavarja azokat. Logika biztos van benne, csak én nem tudom követni. De A szerelem történetét lefordítani kívánó könyvkiadó felbukkanása, a vele kapcsolatos hogyanok és miértek is homályosak maradtak. Alma öccsének, Birdnek (William Ainscough) a szerepe pedig tényleg érthetetlen, ha jeleneteit kivágnák a filmből, akkor a néző csak fellélegezne, hiszen a végtelenített, majdnem két és félórás játékidő húsz perccel megrövidülne.

Még lehetne ezeket sorolni, de végtére is mindegy. A lényeg úgyis az, hogy könnyek csorduljanak ki a néző szeme sarkából. Erre a célra tökéletes módszer a gonosz külső erők miatt be nem teljesült szerelem és a nosztalgia. Ha összekapcsolva kapjuk ezeket, az még jobb! Ebben a tekintetben A szerelem története tényleg figyelemreméltót alkot. Előkerül minden klisé, ami csak előkerülhet és – ha az eszével az ember tisztában is van vele, hogy giccset lát – érzelmileg akkor sem tudja kivonni magát a hatás alól. Kezdődik az elpusztult és értékes régi világ iránti nosztalgiával, folytatódik az apjukat korán elveszett gyermekek könnyes szemeivel és a kamaszkori első szerelem bájával, majd végezetül megkapjuk a katartikus feloldást, hogy valahol minden szál összeér, és minden értelmet kap. Ha másban nem is, ebben tényleg zseniális A szerelem története. Jól bevált, unalomig koptatott paneleket vesz elő, de nagyon ügyesen használja őket.

A szerelem története kritikaA végére hadd írjam le személyes véleményemet valamiről, ami talán a film fő témáját adja. Ez pedig az egy életen át tartó, be nem teljesült szerelem. Tisztában vagyok azzal, hogy nagyon sokan valami fennkölt és végtelenül romantikus dolognak tartják ezt. Szerintem pedig ez az érzés nem szerelem, hanem mánia. Nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy aki tényleg képes kívánkozni és sóvárogni olyan személy után, akit akár évtizedek óta nem látott, azzal nincs valami rendben. Olyan ember, aki nem képes továbblépni, nem képes új lehetőségeket találni magának. Ez pedig talán inkább nagyon szomorú, nem csodálatra és tiszteletre méltó. Viszont az talán még szomorúbb, hogy egyes filmrendezők (vagy akár írók) ennek a jelenségnek állítanak (képletes értelemben) szobrot. Elkeserítő, pedig az újrakezdés képessége nem áll szemben a romantikus lelkivilággal. Persze ezt A szerelem történetét nézve nemigen fogjuk megtudni.

Szerintem: 

Szerző: Rácz Sarolta

Hazai bemutató: 2017. március 9.

Forrás és fotó: Vertigo Média



Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!