Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Kincsem kritika

Kincsem kritikaTalán kevés ember él ebben a kis hazában, akik annyira vártak egy tényleg jól sikerült magyar történelmi filmet, mint én. Olyat, ami felmutat valamit a múltunkból, ami szerethető és értékes, amire – talán kissé lejáratott kifejezéssel – büszkék lehetünk, de nézése közben nincs bennünk minduntalan az érzés, hogy a portörlő rongy után nyúljunk. Egy olyan film, ami a magyar múlt „dicsőségét” modern formába önti. Talán a Hídember volt a legutóbbi olyan alkotás, ami hasonlóval próbálkozott és (tökéletlensége ellenére) megvoltak a maga erényei. Most pedig elérkezett a mozikba a minden idők legdrágább magyar filmjeként már a bemutató előtt nagy sajtóvisszhangot kapott, és amúgy is szénné promózott alkotás, a Kincsem. A legyőzhetetlen csodalóról szóló film hozza azt, ami elvárható. A dicső múlt egy figyelemreméltó darabjáról szól be, de mégsem pátoszos. A témát (amit esetleg fennkölt módon is be lehetne mutatni) modernül és ötletesen tálalja.

A történet főszereplője Blaskovich Ernő gróf (Nagy Ervin). Édesapja részt vett a 1848-49-es szabadságharcban, ami miatt aztán életével fizetett, sőt egész vagyonát elkobozták. A gróf így napjait egy lepattant kis kúriában tölti, iszogatással és bordélyházba járással tölti ki a létet. (A film alkotói nem hangsúlyozzák, sőt „elfeledkeznek” róla, de a főhős kezdetben teljesen olyan életet él, mint a Petőfi által oly sokszor kárhoztatott magyar nemes. A céltalan és korhely gróf egyetlen igazi szenvedélye a lóverseny. Megvesz egy másfél éves csikót, Kincsemet. Senki nem hisz abban, hogy a kezelhetetlen és vad ló képes lesz versenyezni. A történet további menete nem lesz meglepő senki számára. Kincsem sorra nyeri a versenyeket (ezzel jó pénzt hozva gazdájának). A gróf akár örülhetne is. De közbe szól a politika és a szerelem. A legyőzhetetlen magyar csodaló a nemzeti ellenállás szimbóluma lesz a szabadságharc vereségét fel nem dolgozó tömegek szemében. Ezért aztán a hatalom számára fontos lesz, hogy Kincsem legyőzőre találjon. (Itt hosszú fejtegetést lehetne beszúrni a politika és a sportsikerek mindenkori és perverz összefonódásáról. Hely hiányában nem tesszük. Csak annyi, hogy a fontos momentumokat Herendi Gábor kitűnően ragadta meg.) A film csavaros (de nem követhetetlen) cselekményét tovább bonyolítja, hogy Blaskovich beleszeret Klara von Oettingenbe (Petrik Andrea) apja gyilkosának a lányába. Ráadásul Oettingen báró (Gáspár Tibor) kapja azt a feladatot a császártól, hogy „intézkedjen” Kincsem bukása felől.

Kincsem kritikaSzövevényes és izgalmas történet, ami sokszor és sok helyen elrugaszkodott a történelmi tényektől. Egyes elemek (a tréningnél használt macska, vagy az angol zsoké) igazak benne, de a történet maga nagyrészt a fantázia szüleménye. De ez nem kisebbíti a film erényeit, ebben a műfajban (József Attila után szabadon) ha valami „igaz”, akkor nem baj, hogy nem „valódi”. A történet fő szála Blaskovich gróf „újjászületésének” a története. A főhős párhuzamban „megszelídít” két kezelhetetlen és öntörvényű nőt, Klárát és Kincsemet és ezzel értelmet és tartalmat kap az élete. Ennek bemutatását pedig tökéletesen oldották meg az alkotók.

De ami igazán naggyá teszi a „Hungarian wonderként” emlegette paripa történetét, azok a részletek. A film minden jelenete nagyon pontosan és alaposan kidolgozott. Tele van friss ötletekkel és kreativitással. Tipikusan olyan film, ahol mindig érdemes a hátteret is nézni, hiszen ott is fellelhetünk valami izgalmas és figyelemreméltót. Ráadásul ezek az ötletek nagyon frissnek hatnak. Itt kapcsolódik be az, hogy a Kincsem egy percig sem tűnik avíttnak, vagy porosnak. Erről gondoskodnak a jelmezek. Sok esetben ezek talán nem teljesen korhűek, inkább a korabeli ruházat modernizált változatai. Mindez nagyon jól áll a filmnek. A zene rímel erre. Magyar népzenei alapon nyugszik, de ez is napjaink stílusában „hangszerelve”.

Kincsem kritikaAz pedig külön bónusz a film esetében, hogy képes a (sokszor és sok módon lejáratott kifejezéssel élve) nemzeti érzést „fellobbantani”, de ezen a téren nem veszi halálosan komolyan magát. A Kincsem győzelmével a nemzeti függetlenséget kicsit átélni akaró emberek mellett állunk teljes szívvel, mi is kívánjuk a csodaló győzelmét a császár akarta ellenében. De aztán őszintén jön a nevetés akkor, amikor a győztes futam után tévedésből fordítva lobogtatják a magyar zászlót.

Persze lehet sorolni a film hibáit is. Ezek elsősorban a karakterekben rejlenek. Klara esetében az elején kicsit „túltolták” az öntörvényű és „megzabolázhatatlan” nő karakterét, talán érzéketlennek tűnik emiatt. De későbbi jelenetei oldják ezt az érzést. Gerlóczy gróf (Keresztes Tamás) jelentős szerepe ellenére is kidolgozatlan személyiséget „kap”, motivációi a Blaskovich gróffal kapcsolatos pálfordulás kapcsán nem igazán érthetőek. Mindezek ellenére és mindezekkel együtt a Kincsem egy olyan utat mutatott, amit remélhetőleg egyre több magyar film fog követni.

Szerintem: 

Szerző: Rácz Sarolta

Hazai bemutató: 2017. március 16.

Forrás és fotó: Forum Hungary

Olvasd el ezeket is!

2 Comments on Kincsem kritika

  1. Kerestem benne a 3 milliárdot……hiába.
    A lóverseny jelenetek határozottan csalódást okoztak.
    1x meg lehet nézni, de felejtős.

  2. Bertha Ottóné // 03/21/2017 at 10:05 //

    Nagyon jó volt, élveztem ,a terem megtelt amikor néztük lányaimmal.Jó volt látni,hogy magyar filmet ennyi ember néz meg !!! Gratulálok !!!!!!!!!!!!!!!!

A te véleményed is számít!

%d blogger ezt szereti: