Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Másodállás kritika

Másodállás kritikaMagyarországon még mindig az amerikai filmek vannak túlsúlyban, a mozikban mindenképp. Pedig sok európai ország rendelkezik jelentős méretű piaccal, amit igyekeznek is kiszolgálni saját gyártású filmekkel. Ezek közül is az egyik legnagyobb a francia. Szerencsére a jó francia film nem ismeretlen idehaza sem. Legyen szó akár művész-, akár kommersz filmről. A Másodállás az utóbbi kategóriába tartozik, de ez semmit sem von le az értékéből.

Másodállás kritikaJacques (Romain Duris) állástalan egykori gyári munkás, pénz és barátnő nélkül tengeti életét egy kisvárosban. Mígnem egy napon Gardot (Michel Blanc), a helyi kétes hírű vállalkozó nem ajánl neki egy jólfizető munkák. Ki kell nyírnia a feleségét, mert az nő félrelépett, így oda a bizalom. Hősünk nem szívesen, de végül belemegy, és botcsinálta bérgyilkos lesz. Meglepő módon el is végzi a munkát, sőt, még csak le sem bukik. És ha egy üzlet beindul. Időközben szerez egy rendes, bár vacakul fizető benzinkutas állást, de ott nem várt problémája akad. Később még a rendőrség is érdeklődik iránta, valamint akad egy zsarolója is. A béna csajozást már nem is említem. Szóval zajlik az élet, kicsit jobban is, mint kellene. És jönnek az újabb munkák, mert Gardot-nál mindig van feladat. Jacques pedig egyre jobban belejön, és végülis ez is csak munka.

A kényszer szülte másodállás persze nem élete célja, csak egy állomás az oda vezető úton. De alaposan felforgatja hősünk életét. És ugyan ebből az alapanyagból durva thrillert is lehetett volna készíteni, az alkotók inkább a fekete humorú krimi mellett döntöttek. A forgatókönyv a szinte teljesen Michel Blanc-nak köszönhető, bár egy regény az alapja. A két főszereplőn kívül sok kis mellékalak megjelenik, és szinte mindegyiküknek jut egy-egy emlékezetes beszólás vagy jelenet.

Másodállás kritikaTom (Gustave Kerven), a szintén benzinkutas régi barát, Jeff (Charlie Dupont), az simlis régi munkatárs, Brecht (Alex Lutz) a háklis ellenőr, Mulot (Thomas Mustin) a motyogós kolléga, vagy Carl (Philippe Grand’Henry) a sofőr és Anita (Alice Belaidi) az új barátnő. Ők teszik teljessé a filmet, ők löknek egyet a cselekményen, amikor az megállni látszik. Amire szükség is van, mert akad pár elnagyolt szál, kihagyott ziccer, vagy apró következetlenség. De ezek nem akkora hibák, hogy tönkretennék a filmet. A dialógusok abszurditásuk ellenére természetesek, és szinte mindig bujkál bennük valami humoros mellékzönge. A humor, ami persze fekete és néhol morbid is, szinte minden jelenetben szerepet kap, legyen az gyilkosság, vagy narráció. Néhol cinikus, máskor gúnyos, de mindig működik.

A cselekmény, ha nem is túl izmos, de elég sok helyzetkomikumot teremt. A lényeg azonban karakterekben és a szövegeikben van, ez adja meg azt a bizonyos többletet. Pascal Chaumeil rendező kellő körültekintéssel vezeti színészeit, mi pedig élvezhetjük közös munkájuk gyümölcsét. Kicsit Az eltűnés sorrendjében c. filmre emlékeztet. Ott szintén egy kényszer szülte gyilkos történetén nevethettünk. Ugyan a skandináv rokon kicsit betegebb és sötétebb, mai filmünk cserébe cinikusabb és emészthetőbb. Szinkronos ugyan, de ez nem megy az élvezhetőség rovására.

Kellemes krimi, érdekes karakterekkel tűzdelve, megfelelő időben érkező poénokkal fűszerezve, haldokló iparvárossal tálalva. Jó étvágyat!

Szerintem: 

Szerző: Palenyik Krisztián

Hazai bemutató: 2017. március 9.

Forrás és fotó: A Company Hungary




Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!