Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Kong: Koponya-sziget kritika

Kong: Koponya-sziget kritikaMár azt sem értettem, hogy Peter Jackson hogy a csudában tudta komolyan előadni a túlméretezett gorilla történetét még 2005-ben, de úgy tűnik még mindig van igény a gorillák királyára. A sztárparádé mellett bátor húzásnak tűnt, hogy Jordan Vogt-Robertset ültették a rendezői székbe, kinek neve leginkább az egész jól sikerült, de kiemelkedőnek nehezen nevezhető A nyár királyai film miatt csenghet ismerősen. A terembe igyekezve csak egy kikötésem volt a filmmel szemben: ne legyen benne rettentően béna ember-gorilla romantikus szál, és akkor még rendben is lehetünk.

Őszintén bevallom, évek óta nem ért olyan pozitív csalódás, mint a Kong: Koponya-sziget láttán. Persze szó sincs a gigaszörnyes műfaj megreformálásról, viszont tökéletesen tisztában voltak a koncepció behatároltságával, és eszükbe se jutott többet markolni, mint amennyi egy effajta cselekmény elbír. Egy marha hangulatos, technikailag rettentően profi és egy minden ízében szórakoztató látványpornóval lettünk gazdagabbak.

Kong: Koponya-sziget kritikaMár az első 15 perc bőven elég volt, hogy elhessegesse minden rosszindulatom. Remek tempóval mutatják be a szereplőket, az archív felvételekkel, díszlettekkel, jelmezekkel elvártan teremtik meg a korhűséget. A rengeteg akkori slágerrel és az Apokalipszis most utalásokkal olyan magával ragadó atmoszféra keletkezik, hogy azt se bántam volna, ha ilyen köntösben kapunk egy átlagos háborús történetet.

Edgar Wright filmjei óta nem láttam ilyen kitűnő vágást, ami nem csak a film tempóját adja meg hibátlanul, de az egyik fő humorforrása is. Amikor a dialógusokon kívül a képi humor is ennyire előtérben van, és ennyire jól is működik. Emellett a verbális humor is megállja a helyét: jó pár beszólást, működő egysorost kapunk, és láthatóan minden párbeszéd kifogástalanul funkcionál, amik megnevettetni kívánják a nézőt. Ezekkel ellentétben, a komolynak szánt dialógusok közt már jóval több érződik izzadságszagúnak.

Kong: Koponya-sziget kritikaA látványról leginkább csak szuperlatívuszokban érdemes beszélni. A kolosszális szörnyek egymásra eresztése mellett jónéhány kreatív húzást is sikerült becsempészni. Például, mikor az egyik szörny épp lenyelt egy sorozatfotózásra állított fényképezőgépet, és a ködös messziségben csak azt látni, mikor épp felvillan egy-egy másodpercre a vaku. Idehaza igaz, hogy 16-os karikával fut, de nyugaton PG-13-as besorolást kapott, és érződik is, hogy minden erőszakossága ellenére folyamatosan egyensúlyoznak azon a bizonyos vonalon, hogy nehogy túl sok vért lásson a kamera.

Kong: Koponya-sziget kritikaA színészek terén a legtöbben korrekt munkát végeztek, közéjük tartozik Tom Hiddleston és Brie Larson is, viszont Samuel L. Jackson ha nem is emlékezetes, de végre nem ripacskodik megállás nélkül. A Gengszterkorzó egyik sztárja, Shea Whigham emelkedik ki leginkább a katonák soraiból cinikus, nemtörődöm stílusával. John C. Reilly, mint az évek óta ott élő második világháborús pilóta az, aki igazán brillírozik a szerepében, és a film kevéske érzelmes pillanata is hozzá kötődik.

Egy igazán jól működő látványmozi a Kong: Koponya-sziget. Nincs mélysége, se mondvacsinált tanulsága, nem is igazán veszi magát komolyan, de pont ezért annyira szerethető és szórakoztató. A technikai profizmus, a remek képi és verbális humor és a kort megidéző hangulat egy olyan bivalyerős szörnyet teremtettek, ami én is szívesen hazahoznék megmutatni a városi népeknek.

Szerintem:

Szerző: Kátai Levente

Hazai bemutató: 2017. március 9.

Forrás és fotó: InterCom



Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!