Kapcsolat

Neked ajánljuk!

T2 Trainspotting kritika

Trainspotting 2: Ahol nem változik semmi

T2 Trainspotting kritika

A kultuszfilmek nagy része nem kerülheti el a sorsát. Az alkotók belevájják fogukat és karmaikat a sikerbe, feltett szándék alakul ki bennük, hogy még pár bőrt nyúzzanak le a(z anyagiakban is mérhető) diadalutat bejárt művükről. Sokáig úgy tűnt, hogy a Trainspottingot elkerüli a végzet. Aztán nem így lett. Danny Boyle rendező és Irvine Welsh forgatókönyvíró úgy döntöttek, hogy meglovagolják a hajdani zajos sikert és a film iránt érzett nosztalgiát. Ebben az utolsó szóban sajnos benne is van minden, amit a Trainspotting 2 nyújt nekünk. Nosztalgiázunk egy jót és bónuszként megnyugszunk, hogy az élet hosszú távon igazságos. Ezen felül mást nem kapunk.

A Trainspotting 2 az eredeti történet után húsz évvel játszódik. Mark Renton (Ewan McGregor) annak idején Hollandiába menekült a társaitól elorzott pénzzel. De hiába érkezett tömött zsebekkel, két évtized múlva is úgy érzi, hogy nincs rendben az élete. Válófélben van, munkahelye megszűnt és ráadásul az egészsége sincs rendben. Visszatér szülővárosába és felkeresi régi cimboráit. Spud (Ewen Bremner) végleg lecsúszott, a Beteg Srác (Jonny Lee Miller) kétes és pikáns ügyletekből él (ő sem túl fényesen), Begbie (Robert Carlyle) pedig különböző erőszakos cselekedetek miatt rács mögött ül. (Vagyis hőseink életének alakulása nem tartogatott túl nagy meglepetéseket.) A húsz év nem volt elég ahhoz, hogy a Beteg Srác és Begbie utóbbi túllépjen Renton árulásán, így különös játszma veszi kezdetét a négy egykori barát (?) között.

T2 Trainspotting kritikaBevallom, nekem a film történetének az alakulása gyakran követhetetlen volt. Az evidens, hogy Begbie és a Beteg Srác ellenséget lát Rentonban. Az is világos, hogy Spud (a jó természete és a hátrahagyott négyezer font miatt) jóval megbocsátóbb, de egyben nem akar szembemenni egyetlen egykori cimborájával sem. Szóval a ki van kivel és ki hova áll dolgok egy picit követhetetlenek és talán indokolatlanok is voltak a filmben.

Egy szerelmi szálat is gyorsan beletettek a történetben, ami szintén nem követhető. Veronika (Anjela Nedyalkova), a bolgár bevándorló a Beteg Sráccal van kapcsolatban, vagy nincs vele kapcsolatban. Ez nem egyértelmű. Aztán bekevernek Rentonnal is, de itt sem lesz világos ki mit érez és ki mit akar. De a játékidő kitöltésére és formás női keblek mutogatására legalább lehetőséget ad a lány karaktere.

T2 Trainspotting kritikaDe az alkotók nem is a szövevényes és fordulatos történetvezetésre alapozták a film sikerét, hanem a tömény nosztalgiára. A lepusztulóban lévő Edinburgh-ban tényleg nem változott semmi húsz év alatt. Minden maradt ugyanaz, de a rendező és a forgatókönyv író ezt is tűzte ki célul. Hőseink semmit sem fejlődtek (se rossz, se jó értelemben), amióta nem láttuk őket. Begbie ugyanaz az idegbeteg pszichopata. Spud a jóindulatú, de vesztes figura. A Beteg Srác olyan, amit a neve sugall. Talán csak Renton lett egy fokkal komolyabb. De nem csupán a szereplők jelleme ugyanaz. A film tudatosan ráépít az elsőre, tele van olyan jelenetekkel, amik direkt arra játszanak, hogy valamit felidézzünk az előző részből. Bepillanthatunk újra Renton mozdonyos tapétával díszített gyerekszobájába és elvonatozunk újra a skót hegyek közé. (Ahol természetesen Tommy-ra emlékeznek.) Azt a ziccert sem hagyták ki, hogy az első részből bevágjanak jeleneteket.

T2 Trainspotting kritikaA filmet nézve az az érzés alakul ki a nézőben, hogy maga a történetvezetés érdektelen. A lényeg a múltból felbukkanó helyszíneken, helyzetek és mellékszereplőkön van. Tanulságban és mondanivalóban semmi újat, vagy meglepőt nem hoz. Talán csak arra van figyelemmel, hogy a néző igazságérzete egy cseppet se csorbuljon, érezze, hogy a nagybetűs Élet hosszú távon igazságos.

Persze nagyon most én lennék igazságtalan, ha azt mondanám, hogy a Trainspotting 2 nézhetetlenül rossz film. Vannak nagyon jó és nagyon erős pillanatok is. Például amikor az 1690–es boyne-i csata évfordulóját ünneplő, a dicső múltba lelkes visszarévedő honpolgárok kifosztása alatt a könnyeimet törölgettem a kacagástól. (Persze azért tegyük hozzá, hogy kicsit igazságtalan a katolikusok vesztét ünneplő társaság kijátszásán örülni úgy, hogy az őket kifosztók sem állnak különösebb erkölcsi magaslaton.)

Van még egy mondat, amivel nagyon hazudnék. Ha azt állítanám, hogy nem esett jól újraélni kamaszkorom meghatározó mozis (és videós) élményét. Akármennyire is nosztalgia a Trainspotting 2, annak kiváló. Akárhonnan is nézzük, a film olyan igényeket szólaltat meg és elégít ki, amikre mindannyiunknak (akik szerettük az eredetit) szüksége van. Így a végén kénytelen vagyok bevallani valamit. Akármennyire is fanyalgok, akármennyire is kritizálok, jól esett megnézni. Csak sajnos nem a saját jogán, hanem a húsz évvel ezelőtti előd jogán.

Szerintem: 

Szerző: Rácz Sarolta

Hazai bemutató: 2017. március 2.

Forrás és fotó: InterCom




Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!