Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Mindenki kritika

Mindenki kritikaA Mindenki középpontjában Zsófi (Gáspárfalvi Dorka) áll, aki új iskolába kerül. Eleinte kicsit félénk, de aztán hamar megtalálja a helyét: bekerül az énekkarba és  összebarátkozik Lizával (Hais Dorottya). Az énekkar vezetője Erika néni (Szamosi Zsófia) elsőre egy kedves tanárnéninek tűnik, majd hamar kiderül, hogy sajátos elképzelései vannak a kórusvezetést illetően. Ez a saját elképzelés válik összeegyeztethetetlenné a gyermeki érték renddel. A gyermeki jóság és tisztaság szembekerül a romlott, siker orientált szellemiséggel, és válik katartikus végkifejletté.

A film egyedisége, hogy a történetet mintha végig gyermeki szemszögből néznénk, mintha a főszereplővel együtt fedeznénk fel az új szituációkat. Ezzel is teremt a rendező egyfajta személyes és nosztalgikus hangulatot. Deák Kristóf rendező neve ismerős lehet a magyar nyomozós sorozatból, a Hacktionból, bár a sorozat nem tett szert nagy nézettségre, 6 évadot megélt.

Mindenki kritikaA rendezőnek a Mindenki az első rövid filmje, ezelőtt inkább a háttérben munkálkodott, több sikeres produkcióban is vágóként dolgozott, és saját filmes céget alapított. Most saját maga írta és rendezte az immár Oscar- díjas alkotást. Az Oscar mellet számtalan díjat bezsebelt a Mindenki, jelen esetben tízet is.  Nyert Tokióban, Torontóban, Chicagóban, Berlinben és Görögországban is!

Titka talán a remek színész- és témaválasztásában is rejlik. A három fő karakter tökéletesen lett kiválasztva a szerepre. A film rövidségének ellenére is rengeteg érzelmet adnak át, valamint képes fejlődni a jellemük. Erika néni szerepében Szamosi Zsófiát láthatjuk, aki nagyon könnyen a mi bizalmunkba is beférkőzik, majd jelleme átcsap manipulatív, mai “tipikus felnőtté”. A film választóvonalánál is Erika néni áll, hiszen a rideg és igazságtalan felnőtté válást jelképezi, aki a kezdetekben lemond, arról az alapelvről, hogy a tehetség művelhető és maga a hang erre a legjobb példa. Hiszen a gyermekek hangja egy kórusban folyamatosan változik, mutál. Maga az éneklés pedig közösségi élménnyé is válhat.

Mindenki kritikaEzzel szemben a két gyermek szereplő Zsófi és Liza a felhőtlen és tiszta gyermekkort jelképezik. Képesek szeretni, és érteni a zenét, annak minden hangjáért rajongani, akár az udvaron játszanak akár otthon a szüleik lemezeit hallgatják. A Zsófit alakító Gáspárfalvi Dorka és a Lizát alakító Hais Dorottya felnőtteket megszégyenítő tehetséggel játszanak.

Téma választásában pedig a rendező gyermekkorára némileg reflektál a film, hiszen 1991-ben játszódik, amikor a rendező maga is egyidős volt a főszereplő gyermekekkel és hasonló dolgokat élhetett át, hiszen édesanyja énekes nő volt és ő maga is gyermekkorától zenélt. Tehát egyfajta személyes ihletettség is felfedezhető a filmben.

Elkerülhetetlen a ’89-ben bekövetkező rendszerváltást is megemlíteni a film kapcsán. Hisz maga film üzenete sem más, mint egy igazságtalan helyzetben diadalt vívni és szembemenni a ránk erőltetett szabályokkal. Ahogy az Oscar-díj felvezetőjében elhangzott: Releváns és kortárs témák jelennek meg a filmben, egyetemes és felismerhető dilemmákkal foglalkozik, mint a beilleszkedés, vagy – hogy mikor vonhatjuk kétségbe a hatalmat.

Úgy gondolom a film megérdemelte a sok elismerést, és az Oscar- díj, nem csak egy országos siker, hanem egy globális is. Új mérföldkő a rendezőnek, akiről reméljük még sokat fogunk hallani, és hasonlóan remek filmekkel fog minket ellátni.

Szerintem: 

Szerző: Árvai Fanni

A Mindenki című rövidfilmet megnézheted a február 27 és március 5. között tartandó Magyar Filmhéten. Vetítési időpontokért kattints ide. HBOGo előfizetéssel pedig az alábbi linkre kattintva tudod megnézni.

Forrás és fotó: Magyar Filmhét, HBO


Olvasd el ezeket is!

9 Comments on Mindenki kritika

  1. Őszintén gratulálok az Oscar-hoz és tetszett is a kisfilm, bár, egy cseppet zavar, hogy a végén Liza (Hais Dorottya) tátikázik. Deák Kristóf (rendező) egy olyan ábrázolásmódot választott, ami ellen a filmben felléptek a gyerekek. Szóval Deák Kristóf pontosan ugyanazt csinálta az életben, mint Erika néni (Szamosi Zsófia) a filmben. Mi ez, ha nem maga a megtestesült paradoxon?

  2. A történet nem egyszerű és nem elgondolkodtató, hanem hamis. Hibás az alapfelvetés!
    Vagy énekelgetünk önfeledten, közösen, magunk szórakoztatására, vagy versenyre készülünk és a cél Svédország. Ezt a két dolgot nem lehet összemosni!
    Az iskola válogatottba sem vesznek be gyereket, aki nem találja el a labdát és ezen még ő sem sértődik meg.

  3. Illés Heni // 02/28/2017 at 19:05 //

    Az egy PR cikk volt, és a másik fél nem tartotta be az egyezséget így muszáj voltam leszedni.

  4. Takács Gábor // 02/28/2017 at 18:51 //

    Heni, leszedtétek a “A filmkritikus szakmáról” című cikket. Miért? Írtam egy hosszabb hozzászólást, és mivel sikerült jól összeszedni a gondolatokat, nem örülök neki, hogy elküldtétek a levesbe. Ezek után meggondolom azt is, hogy kommenteljek-e….

  5. Illés Heni // 02/28/2017 at 10:57 //

    Semmi gond ezzel 🙂 Szívesen vesszük az építőjellegű kritikákat, mivel Nekünk is az az érdekünk, hogy minél színvonalasabb legyen az oldal, és az olvasók visszajárjanak.

  6. torzsmokus // 02/28/2017 at 10:53 //

    (kicsit igazságtalan nyelvtannáci voltam, csak 3-4 szóról van szó. a kommentjeimet moderáld ki nyugodtan)

  7. Illés Heni // 02/28/2017 at 10:53 //

    Minden eszközön máshogy jelenik meg a cikk, ez függ felbontástól is. AZ oldal elsőrorban Pc-re optimalizálva, így okostelefononés tableten máshogy jelenik meg.

  8. torzsmokus // 02/28/2017 at 10:40 //

    kár, hogy kicsit túl sok a szó köz, következetesen szét szeded a szó össze tételeket, ami meg nehezíti az olvasást…
    jó és igényes kritika, azért említem egyáltalán 🙂

    …a filmmel meg nem lehet betelni.

  9. Takács Gábor // 02/28/2017 at 00:44 //

    Számos szempontból kiemelkedő film.

    A gyerekek (bár néhol egy árnyalatnyit túljátsszák a szerepet) bámulatosan ügyesek, a szöveg és a gesztusok csak egy hajszálnyit kellene hogy természetesebbek legyenek a teljes tökéletességhez.

    A világítás vagy azért zseniális, mert a természetes fényeket használták (maximum derítéssel), vagy azért, mert tudatosan ilyen hatást sikerült létrehozni. Hála Istennek a digital grading (ha volt egyáltalán, vagy csak a nyersanyag kiválasztás volt találó) is finom diszkrécióval hozza a retró színeket. A lényeg, hogy remekül illeszkedik az atmoszférába.

    A vágás és a kompozíciók tökéletesen eltaláltak, olyannyira, hogy észrevehetetlenek, teljesen tudat alatt működnek.

    A történet egyszerű, de elgondolkodtató, meglepetést is sikerült belecsempészni, ügyes. Bár én egy picit “öreg” (pontosítok: sokat látott és megélt) vagyok ehhez a filmhez, ezért a hasonló gondolatok igazi átütős interpretátora számomra a Holt Költők Társasága volt, mellyel nehéz nem észrevenni a párhuzamot.

    A kiemelkedő rendezői teljesítmény miatt ezért inkább nem is hasonlítanám össze a két filmet, csak úgy fogalmaznék, ez nekem egy “mini” Holt Költők Társasága lett. És ez nem kis dolog, Oscar ide vagy oda.

    Különös párhuzam, hogy egy ismerősöm munkahelyén épp most válnak meg “szükségtelenné vált” alkalmazottaktól… Mondtam is neki, hogy le kellene vetíteni a vezetőknek ezt a filmet, azok az emberek ugyanúgy hozzájárultak az életünk jobbá tételéhez, mint a többiek. Illene megbecsülni őket, talán az emberséggel többre mennének, mint a számok bogarászásával…

A te véleményed is számít!

%d blogger ezt szereti: