Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Utazók kritika

Ádám és Éva az űrben

Utazók kritikaMorten Tyldum sok más alkotótársával egyetemben a modern skandináv krimivel robbant be a nemzetközi köztudatba. A friss és ropogós skandináv irodalmi háttér persze önmagában kevés az-azt kibontandó tehetségek nélkül, és aminek egyik legsikerültebb példája a zseniális Fejvadászok (Martin Scorsese már a megjelenése óta tervez belőle egy remake-t), mely egy thriller közegébe ágyazott groteszk elemekkel teletűzdelt krimi adaptáció. Tyldum saját zsánertermészetét gyarapítva készítette el aztán – immár nemzetközi porondon – az enyhe visszalépésnek vagy tisztes iparos munkának is felfogható Kódjátszmát. Persze nem csak ő volt az egyetlen ebben a skandináv körben, aki bebocsájtást nyert a hollywoodi álomgyárba (lásd: Baltasar Kormákur, Niels Arden Opley, Jonas Akerlund vagy akár Nicolas Winding Refn). Egy azonban biztos Tyldum esetében, sikeres volt a bebocsájtás, az Utazók című filmmel.

A Kódjátszma után aztán Tyldum teljesen felcserélte a brit terepet és színészeket (Benedict Cumberbatch/ Keira Knightley) Amerika színeire (Chris Pratt/Jennifer Lawrence), ráadásul egy eddig általa nem használt műfaji-variánssal, a sci-fivel és a romantikus filmmel. Mondhatjuk, hogy feladta magának a leckét az egyébként Utazók-nak keresztelt munkával. Viszont nem bízta a véletlenre a színészválasztást, hiszen a Lawrence márkanévvel már szinte mindent el lehet adni (X-Men: Apokalipszis), még a film előzetesét is (Lawrence nevét előbb tüntetik fel, mint Pratt-ét).

Utazók kritikaAz Utazók azonban nem találta meg a közös hangot a kritikusokkal és a közönséggel, sőt összesítve bukás közeli vállalkozásnak tűnik. No de valóban ennyire rossz hollywoodi termékről lenne szó? Az biztos, hogy meglehetősen közhely ízű sci-fi felvezetéssel nyit a film, miszerint az emberiség már kellően fejlett ahhoz, hogy kolonizáljanak távoli bolygókat a csúcstechnológiával ellátott luxus-űrhajókkal. Ilyen az Avalon is, mely 5259 utassal indul neki a tervezett 120 éves űrutazásnak. A fedélzeten hibernált utazók szinte mind fiatal, tetterős emberek, akik egy teljesen új élet lehetőségét kapják a markukba egy távoli kolónián. Két hibernációs ágy viszont idő előtt kinyílik, így Lawrence és Pratt előretolt Ádám és Évaként ténferegnek a fedélzeten és mivel a rejtély megoldásán túl jobb dolguk nincs, gyorsan egymásba is habarodnak. Megtehetik, ugyanis az út még 90 évig eltart.

Ahogy a szinopszisból már kiderült, az Utazók egyszerre próbálja romantikus filmként és sci-fiként elmesélni a további eseményeket. Sajnos azonban nem zökkenőmentesen, annak ellenére, hogy egy ügyes írói fogással sikerült összekötni a „hogy hazudhattál nekem eddig” romantikus filmek fordulatát a sci-fi hibernációs fordulatával. A film első felében működik is a mágia, még úgy is, hogy az igen hosszú expozícióban nem történik semmi rendkívüli, amit ne láttunk volna már más filmekben (például: Számkivetett vagy stílszerűen a Hold vagy a Mars Mentőakció). Pratt egyébként meglehetősen ügyesen játssza el Robinson Crusoe epigonját: észrevehető, hogy A galaxis őrzői óta egyre jobban teszi össze a színészi játékát. Lawrence is rendben van, sőt mindketten rendben vannak, hihető és nem papírízű a kettejük kapcsolata.

Utazók kritikaA gondok leginkább ott kezdődnek – mindenféle spoiler nélkül – amikor megjelenik egy harmadik szereplő is. Mintha a forgatókönyvíró észbekapott volna, hogy a filmnek van egy sci-fi vonulata is, gyorsan vágjuk el azt a szálat. És hát az eredmény több mint kiábrándító (legalábbis annak, aki egy konzekvens sci-fire számított). A film második fele a történetben tátongó lyukakra is rámutat, mely lyukak mindent megtesznek azért, hogy a szerelmespár mindenkitől távol, teljesen egymásra legyen utalva. Biztos megölte volna a romantikát, ha pár mexikói biztonsági szakértő/takarító a háttérben vakarja a padlót. Meglehetősen zavaró továbbá, hogy egyfelől a hajó mesterséges intelligenciája nettó csecsemőkként kezeli utasait (értem én, hogy az űr egy veszélyes hely, de mégis), viszont ebből az intelligenciából nem jutott semmi a hibernációs eljárás biztonsági protokolljára.

A film utolsó harmadában aztán a történet romantikus filmből melodrámába csap át kimondott közhelyekkel és az A-pontból B-pontba rohangálásokkal, ami ennek ellenére a rá fogékony nézőkben kellemes ízt hagyhat a szájban. Igazából a rendezésre nem lehet panasz, izgalmasan látványos és romantikus jelenetek váltják egymást meglehetősen jó arányokkal. Viszont a sci-fi vonalért kár, nagyon izgalmas lehetőségek rejlettek benne. Ez viszont már nem Tyldum hibája. Nincs új a nap alatt, aki a Hollywoodban akar dolgozni – nemzetközi zöldkártya ide vagy oda – annak szigorítani kell a műfaji szabályokon: kísérletezés kizárva.

A rendező előző filmjével szemben határozottan gyengébb, „egyszer-nézhetős” hollywoodi film lett az Utazók, azonban még így is megvan a maga izgalma és kellően látványos is ahhoz, hogy kikapcsolja az embert, főleg ha az ember párban van. Olyan a film, mint egy átveréses vakrandi csak kellemes utóízzel.

Szerintem: 

Szerző: Varga Ádám

Hazai bemutató: 2017. január 12.

Forrás és fotó: InterCom

 



Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!