Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Egyesült szerelmes államok kritika

Egyesült szerelmes államok kritika

Az élet nem egyszerű. Soha és sehol nem volt az. Például a rendszerváltást követő évben, Lengyelországban sem fenékig tejfel elviselni a létezést. Tomasz Wasilewski Egyesült Szerelmes Államok címet viselő, Ezüst Medve-díjas alkotásinak főszereplői is szenvednek. A négy nő 106 percen keresztül járja a lelki poklot, szenvelegnek, sóhajtoznak, bezárkóznak a fürdőszobába és időnként a pohár aljára néznek. Sajnálatos módon az őket maró gondolatok nem igazán jönnek át, a sok sóhajtozás és jelenet rendezés mellett egy dologra képtelenek: empátiát ébreszteni a nézőben.

Az alkotás színhelye és ideje (mint már említettem) Lengyelország 1990-ben. A főszereplő négy nő ugyanabban a panelháznak ugyanazon lépcsőházában tengetik búskomor életüket. Kettőjük szenvedése magánéleti, a másik kettőé pedig karrierjük sikertelenségből következik. Agata (Julia Kijowska) boldogtalan házasságban él és egy számára elérhetetlen férfibe szerelmes. Iza (Magdalena Cielecka), az iskola igazgatónője viszonyt tart fenn egyik tanítványa apjával, aki szeretne véget vetni ennek a kapcsolatnak. Két szenvedő sóhajokkal telített jelenet közben erőszakkal nyugdíjba küldi az idős tanárnőt Renatát (Dorota Kolak), aki a feleslegesség tudata miatt őrlődik. (Az első bekezdésben egy kicsit csúsztattam. A négy főszereplő közül az öregedő pedagógussal valamennyire együtt éreztem.) Marzene (Marta Nieradkiewicz) férje Nyugat-Európában dolgozik, évek óta nem látta. Közben a „szalmaözvegy” (aki egykor szépségkirálynő volt) modell karrierjét próbálná építeni.

Egyesült szerelmes államok kritikaNégy különálló történet, amik önállóan is működnének, de a rendező „a női lét szenvedése” címszóval egy fonalra fűzi őket. Szép sorban, egymás után mutatja be a négy „sztorit”, amiben az épp aktuális főszereplő mellett időnként a másik három is feltűnik mellékszereplőként. A legnagyobb problémát a legelején említettem. A néző nem szenvedést, hanem szenvelgést érez. A legfeltűnőbben talán Agatával kapcsolatban. Nem derül ki, hogy szerencsétlen férj miért került ki a pikszisből. Csak az látható, hogy próbál normálisan viselkedni nejével, aki türelmetlen, visszautasító és időnként durván megalázza házastársát. („Ne nyúlj hozzám! Zavar, hogy izzad a kezed!” –  Az ominózus mondat egy olyan szexuális aktus után hangzik el, amit pont a nő kezdeményezett!)  Minden bizonnyal a feszült és boldogtalan lelkiállapot megjelenítésül pakolták be azokat a jelenetek is, amikor Agata türelmetlenül ordibál kislányával. Talán az én empátiámmal van a gond (talán nem), de ezek is csak arra voltak jók, hogy még jobban megutáljam a saját boldogtalanságában fetrengő háziasszonyt.

Egyesült szerelmes államok kritikaAz iskolaigazgatónő sem az a figura, akit szívesen fogadnánk, ha könnyes szemmel a vállunkra borulna, hogy kisírja bánatát. Teljesen érzéketlennek tűnik, nehéz elhinni, hogy tényleg szereti a szeretőjét. Sokkal inkább birtokolni akarja. Az a jelent, amikor felháborodik, hogy a férfi a titkos találkájuk helyett az anyját gyászoló felesége vigasztalását választotta, az tényleg csúcs. Most valóban együtt kellene éreznem? A modellkarrierjét nagyon akaró, de gátlásokkal teli Marzena és a munkáját elvesztő Renata még érdemelne valamennyi szimpátiát és megértést, de annyit nem, hogy megbocsássam az első két nő nyivákolását a rendezőnek.

Két dolog mégiscsak izgalmas a filmben, bár ebből az első az inkább generációs „életérzés”, bizonyos kor alatt nem érdekes. A történet egy meg nem nevezett város lakótelepén játszódik. Egy olyan helyen, ami éppen most „nőtt ki” a földből. Az épületek már állnak, de még nem volt tereprendezés, mindenhol sáros utak és a munkagépekkel összehordott földkupacok vannak. A letűnt, de még sokak emlékében élő dicső korszakot idézi fel a videotéka, amiben Agata dolgozik. Még sok ilyen apró momentuma van a filmben, ami harmincöt-negyven év felett nosztalgiázásra késztethet.

A másik szembetűnő és figyelemreméltó momentum a film képi világa. Tomasz Wasilewski nagyon kevés színt használ, minden szürkés, illetve nagyon sokszor „merevek” a szereplők, kevés mozgás látható a filmkockákon. Az egész valami nyomasztó, fülledt hangulatot áraszt, amiből tényleg jó lenne menekülni. Hang (és felirat) nélkül tényleg izgalmas lenne nézni a filmet. Csak nem a teljeset. A pozitívumok sajnos messze nem tartana ki 106 percig.

Szerintem: 

Szerző: Rácz Sarolta

Hazai bemutató: 2016. december 29.

Forrás és fotó: Vertigo Média



Olvasd el ezeket is!

Minden vélemény számít!

UA-59689140-1
Tovább az eszköztárra