Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Zsivány Egyes: Egy Star Wars történet kritika

Egy új remény

Zsivány Egyes: Egy Star Wras történet kritikaEgy kezemen meg tudom számolni mely filmek voltak képesek gyomorforgatóan ledöbbentő erejű csalódást okozni, de még közölük is kiemelkedik J.J. Abrams bestiája. A barokkos túlzás ellenére még a Lázadók c. animációs sorozatban is előbb leltem meg a Star Wars szellemiségét, mint Az ébredő erőben. A Zsivány Egyes: Egy Star Wars történet kevésbé grandiózus cselekményével párhuzamosan adtam le elvárásaimból remélve, hogy a nosztalgiázás helyett kapunk egy akár átlagos Star Wars történetet.

A Zsivány Egyes az Új remény előzményeként szolgál, aminek középpontjában a Halálcsillag tervrajzának megszerzése áll. Főhősünk Jyn Erso (Felicity Jones), kinek apja tervezte a bolygókat elpusztítani képes állomást. Jyn elsőre nem annyira motivált, hogy segítsen a Lázadásnak, de az események sűrűjében mégis csatlakozik a Birodalom ellen folytatott háborúhoz.

Zsivány Egyes: Egy Star Wars történet kritikaMagam sem hittem volna, hogy kimondom: a Zsivány Egyes a Birodalom visszavág óta a legintenzívebb Star Wars élmény, amit moziban átéltem. Egy minden elemében működőképes film, de a legfontosabb, hogy benne van az a bizonyos plusz, amiért imádjuk ezt az univerzumot. A dialógusok életszerűek, a szereplők szerethetőek és azonosulhatóak, kellő mennyiségű humorral oldja a feszültséget, nem esik túlzásba, mint az előd.

Nem csak remekül illeszkedik a harmadik és a negyedik epizód közé, de bizonyos pontokon ki is egészíti a folytatást. A felkelést sem fekete-fehéren mutatják be, ahol a végtelenül gonosz birodalmiakkal szemben a Lázadás minden tagja tiszta lelkiismeretű harcos. A két főszereplő nem a legkomplexebb figura, bár nincs is semmi gond velük, viszont a mellékszereplők között akad pár emlékezetes alak: a szarkasztikus humorú droid, a vak harcművész (Donnie Yen) és a cinikus, nehézfegyverrel felszerelkezett bajtársa (Wien Jiang) is könnyedén elnyerték szimpátiám. Visszaidézhető momentumokban sem szerénykedik a Zsivány Egyes. Eposzi űrcsaták, izgalmas tűzharcok és mindez egzotikusabbnál egzotikusabb bolygókon.

Zsivány Egyes: Egy Star Wars történet kritikaKönnyedén sorolhatnék negatívumokat, minthogy túlzásba vitték a cameokat, avagy mennyire kapkod a film az első 20 percben, de még a rosszfiú admirálist se írnám a pozitívumok közé. De valahogy ezek egyiket sem érzem olyan szinten mérvadónak, hogy bárkit is eltántorítson a Zsivány Egyestől. Számomra megint bizonyosságot nyert, hogy nem a fénykardpárbaj, nem a felkapaszkodott szegénylegény, nem egy újabb Halálcsillag (na ez itt pont nem igaz) és nem a nosztalgiafaktor teszi a jó Star Wars történetet.

Elfogultnak tűnhetek, lehet az is vagyok, de a Zsivány Egyes mégis felülmúlta minden elvárásomat. Egy érdekfeszítő, izgalmas, hangulatos filmet sikerült összehozni, aminek minden snittjét átjárja az Erő. Kibővíti az univerzumot, nem annak farvizén evez. Ha ez lesz az a mérce, amihez az elkövetkező Star Wars film tartani fogja magát, akkor nem lesz okunk panaszra.

Szerintem: 

Szerző: Kátai Levente

Hazai bemutató: 2016. december 15.

Forrás és fotó: Forum Hungary




Olvasd el ezeket is!

5 Comments on Zsivány Egyes: Egy Star Wars történet kritika

  1. Kátai Levente // 12/31/2016 at 14:51 //

    Kedves daddy! Amíg te mindenféle összeesküvés elméletet kreálsz, addig én a Disneytől kapott pénzen vásárolt luxusyachtomon napozok. Szerintem is unalmas volt a film, de őszinte cikkekből nem lehet megélni. 🙂

  2. Ez az a szituáció amikor az első hozzászóló (Han szóló?) felhasználja az oldalt és jobb kritkát ír mint a movieaddicts.hu kritikusa (sorry, man). Valahogy jobban átlátta az egészet. Köszönöm hogy olvashattam.
    A vicc az hogy PARADOX helyzet állt elő megint: a “hivatalos” kritikák ugyanazt írják MINDEHOL,még a Szirmai is: “jaj az eslő 20 perc uncsi aztán olyan jó mint húúú,húúúú a Birodalom visszavág, UGYANAKKOR az hozzszólók (Han Solok?) 80%-a azt mondja amit kb. az előttem 2 hozzszóló és magas is: ez maga volt a shitek bosszúja. Értsd: a szarnál is szarabb.
    Szóval szerintem a Disney valamit csenget a pozitív kritikáért. Hogy ugyanazt mondják, ugyanazt a jót, itt pénz szag van gyerekek!!! Túl egyforma a kritika és egyszerűen ez a film kurva unalmas.
    Jó, persze Vader fénykardozásával megvettek minket kilóra a végén direktbe (DE mi az hogy Vader a kádban fekszik???:)) Meg milyen a hangja szinkronban…gagyi??:))),de a többi része a filmnek kesze-usza klisés baromság, 2 poénnal kb., meg olyan harcjelenetekkel mint a Szupercsapat sorozatban a 80-as években!! Kábé. Nincs itt semmi izgalom, nem szorítunk senkiért. A Jedi erő? Ez a film lényege emberek…a jó és rossz harca, nem pedig egy Szupercsapat szintű lövöldözés, jóhogynem a Rosszfiú meg Murdock be nem jönnek tankkal a pálmafák közé a végén! Komolyan!

    Na, megyek dolgozni!

    Hello!

  3. Na, átestem rajta, mint a kanyarón.

    *** Enyhe spoilerveszély ***

    Hát… Biztos túl romantikus vagyok, de ez nem sokban éri utol a sokat szidott hetedik részt. Igaz, az nem volt körömrágósan izgalmas (ez se), de a sok-sok régi szereplő miatt a hetedik részről az ember legalább elhitte, hogy felborult az élet a Jedi birodalomban, Skywalker eltűnt, a maszkos kisfiú pszichésen ingatag – pont mint nagyfater – és került bele egy adag érdekes kérdés is. Ki kinek a kicsodája, ki a nagy csúnya koponya, stb. stb.

    Először a pozitívumok. Mind a három… (1) Kiemelkedően jó ötletnek tartom, hogy a Halálcsillag sebezhetőségét – amin sokan méltatlankodtak, hogy a fenébe lehet egy ekkora dögöt két kézigránáttal felrobbantani – gyakorlatilag egy lázadó ravaszságának köszönhetjük. Bravó. Ez helyre teszi a 4. rész eme eléggé blőd dolgát. Na jó, persze a 4. rész a világ legnagyobb meséje volt, ha eddig elnéztük neki az ilyen blődségeket, akkor most már nem kellene izzadni a magyarázkodással, de akkor is, ügyes csavar. (2) Amikor a maréknyi lázadó nekivág a bazi nagy támaszpontnak, hát még a sokat tapasztalt filmnézőnek is elkezd felállni a szőr a hátán. Juj, nehogy észrevegyenek… Aztán kár, hogy a későbbi csinnadratta a kellemesen hátborzongató pszichós folytatás lehetőségét szinte csírájában elfojtja… (3) Gyönyörűek a kompozíciók. Olyan képi világa van, hogy huhh.

    És akkor a negatívumok. Ezek miatt vesztette el a sava borsát… (1) Sok helyen sötét, zuhog az eső, nem látni jól az eseményeket (16 milliós Christie vetítő van a moziban, ahol láttam, szóval nem a technikával volt a gond…) és bizony a zene is néhol zavaró, hangosabb, mint alatta a dialógusok. Ez egy ilyen nevű filmnél elfogadhatatlan! (2) A CGI karakterek valami gyalázat. Mind a kettő. Egy erősebb otthoni számítógép produkál ilyen műanyag viccet, de annak elnézem, mert 200 ezres technikát használ, nem kétszáz millió dollárosat. Akármilyen élő színész jobb lett volna helyettük. Ha már muszáj ezt – mert az ötlet azért nem volt rossz – akkor igazán felhívhatták volna a Lola VFX-et, az ő referenciáik megütik a színvonalat (fiatalított Michael Douglas a Hangya című film elején, a csenevész Amerika Kapitány a bemutatkozó filmjében, és Paul Walkert is ők keltették életre még egy utolsó Halálos iramra…) (3) Kicsit sokan halnak meg a főszereplők közül, azért 1-2 túlélőnek jobban örültem volna… (4) És ez a “Velem van az Erő…” mormolás tényleg idegesítővé vált a végére…

    Hát, szóval összességében szép és jó, látványos, sőt, még érdekes is, egyszer meg kell nézni (moziban), de nem hagy maradandó emléket. A Birodalom visszavág-hoz hasonlítani semmiképp sem illendő…

  4. Margarita // 12/14/2016 at 23:09 //

    Lehet, hogy a kritikus az eredeti, rendezői változatot látta? Számomra ez volt az alja a Star Wars-sagának, talán csak a Csubiék karácsonyát bemutató borzalom tudta alulmúlni. Ami a moziba került, az valami olyasmi, mintha a Teletubbies sorozatban csináltak volna egy Star Wars-részt. Ötévesek szintjére vitt látvány, dialógusok és poénok (már ha annak lehet nevezni), főszerepben a Dirty Dancing 2. alultáplált salsatáncosával. Amikor Donnie Yen teljesen indokolatlanul 49-edszer is elmondta, hogy “Én vagyok az Erő, az Erő velem van!”, hálát adtam Istennek, hogy nincs nálam szúró-vágó eszköz, így kínomban nem az ereimet vágtam fel, csak röhögőgörcsöt kaptam. Innentől teljesen érdektelen volt, mi történik, még a végső nagy “naplementés, romantikus” jelenetet (a mellettem ülő srác poénja) is kibírtam anélkül, hogy a popcornos vödörbe hányjak.
    Egyszóval: a nagyon ifjú (max kisiskolás) rajongónemzedéket nyugodtan el lehet vinni egy matinévetítésre. Az öreg rókák, akik ifjúkorukban szerettek bele ebbe az univerzumba, inkább kerüljék. Vagy várják meg, amíg úgy fél év múlva a tusfürdőhöz szóróajándékul hozzácsomagolják a DVD-t.

  5. Huhh, mindenhol kiemelkedően pozitív kritikák és a Birodalom visszavág-hoz hasonlítás (mi lesz itt, kiderül, hogy Csubakka Rey anyja?) 🙂 🙂 …hát, ezek után tűkön ülve várom a szombatot…

A te véleményed is számít!