Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Én, Daniel Blake kritika

Én, Daniel, Blake kritikaEgyszer volt, hol nem volt egyszer egy olyan világ, ahol nem létezett internet, nem létezett human research development és nem létezett interjútechnikai tréning a munkahelyeken. Viszont a kétkezi munkának megvolt a becsülete, mindenki tekintettel volt a szomszédra és az emberek megbíztak egymás kimondott szavában, nem is feltételezték, hogy valaki, akit tisztességesnek tartanak, hazudhat. Ennek a világnak az utolsó kövületei még ma is itt élnek köztünk. Saját kis közegükben egyelőre életképesek, de ha rákényszerülnek, hogy kilépjenek belőle, akkor nem számíthatnak semmi jóra. Ken Loach Én, Daniel Blake címet viselő filmjének főhőse (Dave Johns) egy ilyen maradvány a régi világból.

Én, Daniel Blake kritikaAz ötvenes évei végén járó férfi a szakmáját tekintve ács, de egy szívinfarktus miatt pár hónapig nem dolgozhat. Viszont ahhoz, hogy addig bármiféle járadékot kapjon, ki kell tölteni egy csomó papírt. Daniel Blake ezzel bekerül egy számára ismeretlen, idegen, sőt logikátlan és embertelen világba. Internetet kell használnia, mihez nem ért. Tréningeken kell részt venni, aminek nem látja a hasznát. Teljesen megfejthetetlen, hogy miért nem hiszik el neki azt (igazoló e-mail nélkül), hogy tényleg odaadta az életrajzát munkaadóknak. Közben megismerkedik és összebarátkozik Katie-val (Hayley Squires), az egyedülálló, munkanélküli kétgyerekes anyukával.

Én, Daniel Blake kritikaA fentiekből következik, hogy a film elég erős társadalomkritikai éllel bír. Daniel becsületes ember, világéletben dolgozott, soha nem várta el senkitől, hogy gondoskodjon róla. Olyan emberről van szó, aki valahogy az aljára került a jóléti társadalomnak. Persze lehet azt mondani, hogy ő tehet róla, hiszen nem halad a korral és nem vesz tudomást arról, hogy 2016-ban nevetséges egy kézzel írott önéletrajz. Biztos találkoztunk már életük során egy Daniel Blake-kel és magunkban jó eséllyel a „lúzer” jelzőt is ráaggathattuk. A filmet nézve azonban inkább dühvel tölt el az embert a hivatalok működése, amiket XXI. századi emberek gondolkodására és világára szabtak, és amiben a XX. század embere elesetten mozog. A film egyik jelenetében Daniel az internettel küszködik. Nem jön rá, hogy miként kell a kitölteni egy online nyomtatványt és általában az egér használatával is problémái akadnak. Találkoztunk már hasonlóval? Mit gondoltunk róla? Ha esetleg idegesítőnek és szerencsétlennek gondoltuk, akkor nézzük meg a filmet. Egész biztosan meg fog változni a véleményünk.

Én, Daniel Blake kritikaA főhős világában minden nagyon személyes. Kifejező jelenet az, amikor Daniel megismerkedik Katie-val. A nő nemrég költözött a városba és rossz buszra szállt, így nem sikerült a megbeszélt időpontba beérni a munkaügyi hivatalba. Daniel nem érti és szóvá teszi, hogy miért nem lehet „szemet hunyni” e felett, főleg úgy, hogy a nő két gyerekkel van. A hivatal viszont csak annyit fog fel, hogy itt valaki fel akarja rúgni a szabályokat. De az élet más területein (munkakeresés, szomszédokkal való viszony) is a személyesség és a kölcsönös bizalom jellemzi az emberi kapcsolatokat a főhős életében és képtelen feldolgozni, hogy másképp mennek a dolgok.

Összességében egy nagyon szép és szomorú filmet kapunk, ami ugyanazt a kérdést teszi fel, mint Stephane Brizé, nem is olyan rég vetített Mennyit ér egy ember? című alkotása a címében. Mindkét műből megtudhatjuk, hogy a sokszor irigyelt és csodált Nyugat-Európában sem ér sokat egy ember, ha elveszti a munkáját, valamiért segélyre szorul, vagy éppen nincs a kor kihívásainak pont megfelelő végzettsége. Az Én, Daniel Blake egy nagyon mély és nagyon könnyen átérezhető kálváriája egy végtelenül szerethető embernek. Nem véletlenül és nem érdemtelenül kapta meg az Arany Pálmát Cannes-ban.

Szerintem: 

Szerző: Rácz Sarolta

Hazai bemutató: 2016. december 1.

Forrás és fotó: Vertigo Média



Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!