Kapcsolat

Neked ajánljuk!

A szobalány kritika

Girl Power

A szobalány kritikaChan-wook Park neve szorosan összefonódott az Oldboyjal. A „nem Tarantino által rendezett legtarantinósabb film” alkotója ismét megörvendeztetett minket egy kitűnő és izgalmas művel. A szobalány csavaros, feszültséggel teli dráma, mint az Oldboy. Az öncélú (?) erőszak viszont nagyságrendekkel kevesebb benne, de ezt talán sokan még értékelni is fogják. A koreai rendező a most mozikba kerülő alkotással megint nagyot alkotott. Viszont azt mindenképpen hozzá kell tenni, hogy A szobalány a részletek okán felejthetetlen, hiszen ha „lecsupaszítjuk”, akkor egy szájbarágós feminista tanmesét kapunk a nőket elnyomó, szexuális tárgyként kezelő férfiakról és a „girl power-ről”.

A történet tőlünk messze, de nem olyan nagyon régen játszódik. A harmincas években, a japán megszállás alatt lévő Koreában egy szélhámos, Fujiwara (Jung-woo Ha) elhatározza, hogy megszerzi a gazdag, előkelő és fiatal Hideko (Min Hee Kim) pénzét, úgy, hogy feleségül veszi a nagybátyja (Jing-woong Jo) gyámsága alatt lévő lányt. Tervéhez felbérel egy zsebtolvajnőt, Sookee-t (Tae Ri Kim) és elintézi, hogy „szövetségesét” felvegyék szobalánynak Hideko mellé. Sookee dolga elvileg az lenne, hogy finoman győzze meg úrnőjét: szökjön meg a magát grófnak kiadó szélhámossal. Az elsőre talán egyszerűnek tűnő történet a film előrehaladtával fokozatosan bonyolultabbá válik, ahogy haladnak előre az események egyre kevésbé biztos, hogy ki kinek a szövetségese és ki mit is akar a valójában.

A szobalány kritikaA meglehetősen hosszú (két és fél órás film) három részre tagolt. Nagyjából ugyanazt az eseménysort láthatjuk, csak különböző emberek szemszögéből. Az első perctől érdekes történet a második résztől lesz lehengerlően izgalmas. Már ismert mozzanatokat látunk, „darabszámra” alig kapunk új információt. Viszont ez is bőven elég ahhoz, hogy gyökeresen átértékeljünk szinte mindent. Ki a naiv? Ki vezet meg kit? Ki is mozgatja igazából az események szálait? Ilyen és ehhez hasonló kérdések jutnak a néző eszébe és közbe kapkodja a fejét. És itt érkezünk meg A szobalány egyik legnagyobb erényéhez: hihetetlen módon képes feszültség és az izgalom keltésére. A Veszedelmes viszonyokra sokban emlékeztető történet rajzolódik ki, csak sokkal kifinomultabb és érzékibb formában.

A szobalány kritikaMert a testiség végig ott van a filmben, szinte minden jelenetbe belefészkeli magát az erotika. A szobalány által közvetített férfi- és nőkép roppant egyszerű. A férfi nem szeret őszintén, csak használni akarja a nőket, és ha azok nem rendelik magukat alá önként, akkor erőszakhoz folyamodik. A gyengédség és az őszinte érzelmek pedig a nőket jellemzik, akik fokozatosan öntudatra ébrednek és ellenállnak az elnyomó hímtársadalomnak. Lehetne vitatkozni ezzel a leegyszerűsítő képlettel, de a kivitelezés, a részletek annyira jók és kifejezőek, hogy lenyűgözik az ember és nem vitára késztetik. Például az a jelent, amikor a bibliofil nagybácsi felolvasást tart könyvritkaságaiból. Az öregúr ugyanis gyűjti a régi és értékes könyveket. Időnként palotájába hívja a magas kultúra iránt érdeklődő úriembereket, Hideko pedig felolvass nekik a frissen begyűjtött ritkaságokból. Csak ezek valahogy mindig, kivétel nélkül erotikus történetek. Röviden összefoglalva: a könyvbarátok értelmiségi összejövetelének álcázott esemény igazi célja egy kis szexuális izgalomkeltés. Persze az senkit nem érdekel, hogy a fiatal lányt hogyan érinti, amikor a nyálukat éppen, hogy nem csorgató öreguraknak kell mindenfajta vesszőzésekről és gésagolyókról beszélnie.

A szobalány kritikaA magyar nézőnek talán nem értelemszerűn tűnik fel, de A szobalány közvetít egy nagyon fontos üzenetet a nők (szexuális) felszabadulásán túl. A huszadik század első felében Korea évtizedekig japán annexió alatt volt. A megszállás gazdasági kiszipolyozással és kényszermunkával járt együtt, nagyon mély sebeket égetve az ázsiai ország lakosságába. Chan-wook Park filmje nagyon találóan mutatja be azt, hogy igazából egy vegyesen lakott ország lakossága is vegyes. Viszont aki előkelőnek és magas rangúnak akar látszani, az mindent megtesz, hogy japánabb legyen a japánnál. (Amivel persze nevetségessé is válik.) A pozitív hősök viszont nem foglalkoznak ezzel, a szerelem felette áll mindenféle etnikai hovatartozásnak, egy japán és egy koreai között is születhetnek mély és igaz érzések. Egy kicsit közelebb hozva a dolgot: a rendező olyat tesz, mintha egy román és egy magyar, vagy egy lengyel és egy orosz szerelmét vinni filmre.

A végére még egy érv a mellett, hogy megnézzük Chan-wook Park alkotását. A film látványvilága egészen lehengerlő. Minden jelenetnél olyan érzésünk támad, mintha egy műgonddal megkomponált festményt látnánk. De ez egy jellemábrázolásában és történetvezetésben nagyon magas szinten igényes alkotástól szinte természetesnek is vesszük.

Szerintem: 

Szerző: Rácz Sarolta

Hazai bemutató: 2016. december 1.

Forrás és fotó: Mozinet




Olvasd el ezeket is!

Minden vélemény számít!

UA-59689140-1