Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Éjszakai ragadozók kritika

A bosszú hidegen tálalva a legjobb

Éjszakai ragadozók kritikaTom Ford, mint rendező és forgatókönyvíró hirtelen robbant be a filmvilágba, és rögtön első alkotásával, az Egyedülálló férfival hatalmas kritikai sikereket ért el. Utána viszont hét évre eltűnt, és most 2016-ban egy nagyon megosztó és nehezen emészthető művel tért vissza, mely elvitte a Velencei Filmfesztiválon a zsűri nagydíját, a filmkritikusok pedig állva tapsoltak neki. A szakma nagyon jól fogadta az Éjszakai Ragadozókat, de a közönség reakciói szerintem már megosztóbbak lesznek, mivel kicsit kommersz és sokszor használ művészfilmekben megszokott beállításokat, valamint ez nem egy pörgős alkotás, hanem egy lassan kibontakozó thriller és bosszúdráma. Ezzel természetesen nem akarok senkit sem lebeszélni a Nocturnal Animals megtekintéséről, csak egyfajta figyelmeztetésnek szántam, hogy ez a film nem olyan lesz, mint amit az ajánlat ígér.

Az alkotás felépítése is már nagyon érdekes, mivel van egy kerettörténet, melyben megismerhetjük Susant (Amy Adams), aki sikeres, és hihetetlenül gazdag galériatulajdonos, viszont a szerelemben nem volt szerencséje, mivel férje Hutton (Armie Hammer) úgy tekint rá, mintha egy berendezési tárgy lenne, egy szép bútor, ami egy tökéletesen felépített élet kelléke, de semmi több. Susan mérhetetlenül boldogtalan és kezdi már azt is meggyűlölni, amit régen imádott: a művészetet. Sivár, keserű és steril életébe volt férjének (Jake Gyllenhaal) a regénye hoz némi színt és izgalmat, melyet a nőnek ajánlott. Susan kicsit unottan kezd bele a könyv olvasásába, de pár oldal után rájön, hogy Edward egy igazi mesterművet alkotott és napjait ennek olvasásával tölti. Közben visszaemlékszik kettejük kapcsolatára, és próbál rájönni, hogy mi vezette a férfit idáig, hogy egy ennyire erőszakos és kegyetlen írást ajánljon neki.

Éjszakai ragadozók kritikaA kerettörténeten belül van még egy történet, mely Edward könyvének cselekményét követi nyomon, és ez a történetszál annyira erős, hogy egy külön filmként is megállta volna a helyét. Susan gyakorlatilag a nézők reakcióját képezi le, mivel mi is ugyanúgy izgulunk, mint ő, és a végén minket is ugyanúgy bekebelez a történet, mint ahogy őt is. A hátulütője viszont az, hogy ez után már nem annyira vagyunk kiváncsiak arra, hogy mi történt Susan és Edward között a múltban, hanem már azt várjuk, hogy mikor folytatódik a regény. Pedig igazából kettejük kapcsolata is érdekes, de a thriller-szál annyira erős, hogy háttérbe szorítja a másikat.

Éjszakai ragadozók kritikaGyakorlatilag olyan, mintha két teljesen különálló alkotást néznénk, mivel mind rendezési stílusban, mint képi megjelenítésben teljesen mások. Susan világa látszólag békés és gyönyörű, de egyben steril is, olyannyira, hogy még a nézőt is alig engedni közel. Ezzel szemben a regény világa, a vérgőzös mocskos Texas sokkal inkább emberközelinek tűnik, a szereplők reakciója sokkal valóságosabb, és emiatt a szenvedésük vagy éppen a kegyetlenségük húsbavágó és átérezhető. Ami még érdekes, hogy a való világban játszódó jelenetekben van zenei aláfestés, viszont a „kitalált” történetében nincs, és emiatt a minimalizmus miatt nagyszerűen kidomborodik a színészi játék. Nem tereli el a figyelmünket egy bekúszó dallam, hanem teljesen az eseményekre és karakterekre tudunk fókuszálni.

Éjszakai ragadozók kritikaAz Éjszakai ragadozók nagy erőssége a remek bosszúdrámában és a zseniális színészi játékban rejlik. Tom Ford nagyszerűen választotta ki, hogy kikkel dolgozzon együtt, mindegyik színész telitalálat volt. Jake Gyllenhaal beveti teljes eszköztárát, kisírja minden könnyét, kiadja minden dühét, a földön fetreng fájdalmában, és nem egyszerűen eljátssza, hanem eggyé válik a szereppel. Tavaly a Mélyütésben szintén egy nagyon erős alakítást tett le az asztalra, de ebben a filmben még azt is felülmúlta. Az amerikai kritikusok nagy esélyesként emlegetik a hamarosan induló díjszezonban, én pedig drukkolok neki, mivel nagyon megérdemelne végre valami komolyabb elismerést.

Éjszakai ragadozók kritikaAki nekem kellemes meglepetés okozott a Nocturnal Animals-ban az Aaron Taylor-Johnson, akit legtöbben a Kick/Ass vagy a Vadállatok című filmből ismerhetnek. Hihetetlen, hogy mennyit fejlődött a színészi játéka pár év alatt, nagyszerűen formálja meg a texasi suttyót, aki nem rendelkezik semmiféle erkölcsi normával, egyszerűen csak azt teszi, amit gondol, hogy az éppen jó vagy rossz az már teljesen mellékes. Ahogy már megjelenik a vásznon az vészjósló, még mondania sem kell semmit, már attól is feláll a szőr a hátunkon, ahogy néz. Az ő szájából hangzanak el a film leghátborzongatóbb mondatai, ilyen például mikor félmosollyal az arcán közli, hogy ”Embert ölni jó móka”. Nagyon erős jelenetek kötődnek az általa megformált karakterhez Ray-hez, és mindazok ellenére, hogy ő csak egy „kis” mellékszereplő, alakítása igazán emlékezetes marad.

Éjszakai ragadozók kritikaAmy Adams hozta a kötelezőt a filmben, de most nem emelkedett ki a többiek közül, mivel a férfi színészek annyira jók voltak, hogy az ő játéka kicsit szürkének tűnik ehhez képest. Azt azért hozzá kell tennem ehhez, hogy nem is volt nagy potenciál a ráosztott karakterben, mivel a játékidő nagy részében olvas. Akit viszont még ki kell emelnem az Michael Shannon, remek színész, szinte bármit eljátszik, amit filmográfiája is jól mutat, de valahogy mégis azok a fajta szerepek állnak neki a legjobban, mint amilyet ebben a filmben kapott. Andes nyomozó magának való, kiégett, öntörvényű nyomozó, aki utolsó ügyét igyekszik felgöngyölíteni és mivel nincs vesztenivalója így bátran nyúl kevésébé legális eszközökhöz is. Shanonn-nak nagyon jól állnak ezek a szűkszavú szerepek, mivel arcmimikája annyira beszédes, hogy szinte mindent le lehet róla olvasni úgy, hogy még nem szólt egy szót sem.

Az Éjszakai ragadozók szerkezeti felépítése elég bonyolult és nem szokványos, viszont a történet elég egyszerű, nincs túlbonyolítva. Az már más kérdés, hogy többféleképpen lehet értelmezni az egész filmet és a befejezést is, ami szintén nem szokványos. Ebbe az értelmezésbe én nem kívánok belemenni, mint ahogy a rendező is a nézőre hagyja a végső konklúziót. Tom Ford alkotása nagyon sötét hangulatú, és emiatt nagyon nehezen emészthető. A szereplőket összeköti a boldogtalanság, a kilátástalanság, a szenvedés, a kegyetlenség és a bosszú. A filmben nem nagyon van pozitív karakter, az összes szereplő egy erkölcsi ingoványban dagonyázik, csak van, aki jobban elsüllyed, van aki kevésbé.

Mindezek ellenére nekem tetszett az Éjszakai ragadozók, mivel egy nagyon különleges filmélményben volt részem. Külön érdemes megnézni a nagyszerű bosszúdráma miatt, ami a filmet az év legjobb thrillerjei közé emeli.

Szerintem: 

Szerző: Illés Heni

Hazai bemutató: 2016. november 17.

Forrás és fotó: UIP-Duna Film

Olvasd el ezeket is!

7 Comments on Éjszakai ragadozók kritika

  1. Vivaldi2000 // 04/23/2017 at 08:00 //

    Minden film egy csapat munkàja. Tiszteletet érdemel! Ha valakinek nem tetszik egy film, az részben magát okolhatja. Miért, csak a cím alapján választott? Megteheti, hogy a téma vagy rendező esetleg kritika alapján választ nézni valót. Ez a film egy remekmű. Kicsit szokatlan de izzig-vérig dráma. Idő kell a megértéséhez, ahogyan a szereplőknek is idő kellett a saját drámájuk felismeréséhez.

  2. VegyiGyümi // 03/15/2017 at 10:13 //

    ez a film az unalmas, felesleges és tökéletesen elbaszott idő kisképe lehetne a lexikonban a fogalom mellett.

    Arról szól a film, hogy van egy emberke aki “bosszút” áll egy indokolatlanul fanyarú kálváriával az exneje felett? Tényleg? 20 év után megír valaki egy könyvet, akinek meg címezte azt még össze is töri és kikészül tőle? TÉNYLEG? ERRŐL SZÓL EZ A “FILM”?

    Ez a film egy nulla. Se értelme, se jelentése.

    Aki ebbe bármit belemagyaráz az csak élvezi, hogy egy nulla nevű rendező aki “””játszik””” – a művészi fordulatokkal – sanyargassa és kifacsarja ilyen csontig lerágott, teljesen klisés dologgal, mint hogy valakinek megerőszakolják és megölik a családját a szeme láttára. Komolyan? Miért kell nekem ezt nézni? Ha bőgni akarsz nézd meg a Schindler listáját. Ott tényleg az ártatlan szenvedését nézheted két és fél órán keresztül. De aki ezt “rendezői játéknak” meri nevezni, az egy barom.

    Ennek a filmnek el kellett volna szomorítania, össze kellett volna zavarnia. Helyette felidegesített, és folyamatos kérdéseket vetett fel, hogy mi a francot akar a rendező ezzel?

    Ez a film egy nulla. Egy dolog miatt foglalkoztat már 7. órája: a sok idióta kritika ami az egekbe magasztalja.

  3. Takács Gábornak meg egyszerűen fogalma sincs a filmekről, ne hallgasson rá senki

  4. Letaglózó, tökéletes, zseniális, felejthetetlen mestermű. Az egész film tele van szimbólummal, mondanivalóval, kérdésekkel, elképesztően jól megkomponált képsorokkal, és ehhez jönnek a csúcsformában levő szereplők, akik közül ISMÉT érdemes kiemelni Jake Gyllenhaal-t… Már-már ott tartunk, hogy könyörögni kell neki az Oscarért, mint Leo esetében. Félelmetes alakítást nyújt.
    Ritka az a film, amely nézése közben annyira sok inger éri az embert, hogy feszengeni kezd a székben. Ez a mozi pont olyan, a látottak, és amik mögötte vannak, egyszerűen nem hagyják nyugodtan a nézőt. Minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy az utóbbi évek egyik legjobbja, filmrajongóknak kötelező darab.
    Még talán annyit: a három szálon futó történetet mindenki élvezni fogja, azonban aki észre veszi azt, ami a szálakat összeköti, ami a látottak mögött van, garantáltan ki fogja rázni a hideg a film komplex zsenialitásától. Nincs messze az Eredettől.

  5. *** Enyhe spoilerveszély ***

    Emésztettem egy kicsit, hátha, de nem. Ez a film szar. Bocsánat, ha már a meztelen valóság, akkor én sem kötöm át masnival a véleményem.

    A film rengeteg érzelmi szálat megpendít, sztori a sztoriban, zseniális, kár, hogy ezt a poént ellőtte már Madách is, csak ő zseniálisan. Elsőre azt hinné az ember fia, ülve a moziban, hogy a feszültségteremtésnek célja van. Hogy valahová kilyukadunk. Persze a kikapcsolódni (és felszabadulni) vágyók várják a hepiendet, Az igényesebbek a mondanivalót. A kukacosak meg az átütő erejű tartalmat.

    De semmi.

    Nem vagyok vak, látom a képi világ tökéletességét. Ilyet utoljára talán csak a Paris, Texas című filmben láthattunk. Fantasztikus a világítás, a vágás, és életemben nem láttam még ilyen tökéletes színészi játékot. Hátborzongató, tényleg! De pont ez a baj. Erről a filmről két év múlva senki sem fog beszélni. Mert a sztorijának nincs mondanivalója.

    A thriller a drámában nem nyer értelmet. A főhősnő által olvasott könyv adna lehetőséget a végén fordulatokra, de ezek elmaradnak. A főhős és a főhősnő jellemfejlődése is adhatna okot az elismerésre, ha egy rövid, de – ne legyünk giccsesek – hűvös beszélgetésben jutnak valamire a film végén. De ez sem.

    Mindenki marad, ahol volt. A nő marad ostoba, a fickó meg szerencsétlen bunkó. Persze, trauma éri a fickót, ezért megírja élete talán legkevésbé szar regényét, de könyörgöm, aki életében alkotott már folyamatosan, tudja, hogy ha csak alkotsz, kiégsz. El kell menni hatást gyűjteni, hogy hatást hozhass létre. Ez nem újdonság. Szóval ha a realitás talaján akarunk maradni, az, hogy mindenki marad olyan, mint volt, nem illik a képbe. A realitás az, hogy a legádázabb bűnök kivételével, évek múltán mindent megbocsátunk. A csalódások is megszépülnek. Nem várja senki a főhősöktől sem, hogy egymás karjába omoljanak – ahh, akkor legalább egy kimagasló képi világú és színészi játékú hétköznapi drámát láthattunk volna – de ami ehelyett történik az egyszerűen baromság.

    Tehát, mivel
    – a hepiend elmarad,
    – a jellemfejlődés is elmarad,
    – a társadalomkritika meg közelít a nullához (egy South Park epizód erősebb ebből a szempontból)
    ezért nem kapunk semmit. Életképnek túl száraz, pont mint Texas. Az Üvegtigris legalább volt elég bátor, hogy görbe tükröt tart az élet elé — és lám, idővel be is érett.

    Szóval a film pont mint egy ruhánál. Szép, de üres. Ezért írtam, hogy egy divattervező maradjon a kaptafánál.

    És hogy mitől esett le, hogy nincs koherencia az események között? Az első képsorokból. Igaz, jóval azután, hogy hazaértem a filmről, jutottak csak eszembe újra a kezdő képsorok.

    Ott, akkor, amikor láttam, az volt a legelső gondolatom, hogy ha valaki erre a förmedvényre szorul, az hatásvadász, és legfőképp semmitmondó filmet forgat. Aztán a feszültség keltése elaltatta bennem ezt a gondolatot, egészen hosszú időre, még a film vége után is. És amikor újra beugrottak az első képkockák, akkor esett le: ez a film egy szívatás. Eljátszik a rendező az érzelmekkel, tény, hogy jó keményen, meg bedob pár elemet, melyekből bármire lehet asszociálni (mondtam már, hogy ezért utálom az Űrodüsszeiát is?) és vérprofi technikai és színészi teljesítményt tár elénk, és fürdik a sikerben.

    Csakhogy az öncélú filmgyártáshoz semmi szükség arra, hogy emberek millióinak rabolja az idejét. Ezt a tömegek bekajálhatják, annyi konfliktus van a filmben, hogy mindenkit megérint legalább az egyik, de semmi koherencia. Hűtlenség, sznobizmus, anyagiasság, bosszúvágy, nemi erőszak, szülő-gyerek konfilktus, hatalommal való visszaélés, mind behányva hanyagul egy filmbe. Az igazán intelligensek és előrelátók, valamint magabiztosak felállnak az első harminc másodpercben. Sajnálom, hogy én nem tettem meg… Hiába, a kíváncsiság nagy úr. Tanuljatok a hibámból.

    Epilógus: Egy középszerű fotós rendezett kiállítást valahol egészen közelről fényképezett végbélrózsák képeiből. Ez a film ugyanez. Ha nem tudsz mit adni, légy annyira polgárpukkasztó, amennyire csak tudsz, és legalább a szakma elismer majd. Csak van egy pici bibi: a művészetnek kell(ene) teremtenie valamit…

    Kb. ugyanaz a szitu, mint amikor két művész beszélget egy kiállításmegnyitón:
    – Te, szerinted beleszarjak a zongorába?
    – Á, hagyd, úgyse értenék…

    Hiába az érdeklődés, az erőfeszítés és minden készség, tényleg nem értjük.

  6. Illés Heni // 11/11/2016 at 22:54 //

    MI nagyon rendes filmkritikusok vagyunk és szinte csak olyan filmekről írunk amit sajtóvetítésen láttunk, ezt is ott láttuk. 🙂

  7. Nyilván még nem láttam de ezért is irigyellek titeket Kritikusokat hogy legálisan (?) bemutató előtt megnezhetitek a leges legujabb filmeket! 🙂

A te véleményed is számít!

%d blogger ezt szereti: