Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Érkezés kritika

Érkezés kritikaÁltalában mikor Hollywood földönkívülieket húz elő a tarsolyából, nehezen tudnak elszakadni a Föld inváziójától, ahol kezdeti reménytelen harc ellenére trükkös, cseles módon mégiscsak az emberek kerekednek fölül a végén az idegenek szemmel látható technológiai fölénye ellenére. A Fogságban és a Sicario rendezője, Denis Villeneuve jóval földhözragadtabban nyúl a témához. Az Érkezés központi kérdése nem az, hogy mit fognak az idegenek mondani, és hogyan reagál rá a fajunk, hanem az, hogyan fogjuk megérteni egymást.

Egy átlagos napon 12 darab idegen űrhajó érkezik a Földre, és úgy tűnik csak várakoznak. A hadsereg ekkor felkéri a világhírű nyelvészt, Dr. Louise-t, hogy segítsen lefordítani az idegen lények beszédét. Magáról a történetről ennél többet nem is érdemes tudni, hiszen az sem véletlen, hogy maga az előzetes is vajmi keveset árul el a cselekményről.

Érkezés kritikaAz Érkezés egy igen lassú tempójú film, ahol a másodpercek vánszorgását az igazán remek hangulatkeltés ellensúlyozza. A kíváncsiság, a nyugtalanság vegyes érzetét végig fenntartja, bár a második felére hiába oszlik el a misztikum, egy cseppet sem hajlandó lemondani a hatásvadászos lomhaságról, emiatt nem ritkák a kifejezetten unalmas pillanatok. Viszont a zenei választásra nem lehet panasz. A Max Richter: On the Nature of Daylight című száma ad keretet a cselekménynek, külön is érdemes meghallgatni.

Az elejétől fogva valóságosan ábrázolja a történéseket: a földönkívüliek megjelenésére gazdasági válság robban ki, az emberek élelmet halmoznak fel készülve a legrosszabbra, vallási szekták hirdetik, hogy eljött a világ vége. Elvétve futunk bele effajta híradásokba, de pont jól adagolják, hogy érezzük, nem egy elszigetelt helyen történik mindez, hanem az egész világra kihatással van az idegenek érkezése.

ÉrkezésEgy kifejezetten intelligens sci-fi-vel van dolgunk, amiben a nyelvészet tudománya dominál, pont annyira merülünk el a témában, hogy annak érdekes, és a film szempontjából releváns szegmenseit magunkba szippanthassuk, így tökéletesen világos lesz a film végi felvetés, ami egy szépen felépített csavar formájában bontakozik ki.

Ennek ellenére nem vagyok kibékülve a lezárással. A film végi teória rengeteg kérdést vet fel, és egy percre nem veszik a fáradtságot, hogy részletezzék, pontosan mi az állításuk. Ehelyett kapunk egy félállítást, tele projekciós felületekkel, és mindenki levonhatja a számára legkézenfekvőbb következtetést.

Az Érkezés egy kellően hangulatos, realisztikus és élvezetes sci-fi, amely lassabb tempója ellenére végig leköti a néző figyelmét. A felépítés, a csúcspont előkészítése remek, a megalkotott hipotézis elgondolkodtató, és annak ellenére, hogy a stáblista alatt rájövünk, hogy lyukakkal teli konklúzióval szúrták ki a szemünk, nem vitathatom erényeit, sem pedig azt, hogy mennyire élveztem.

Szerintem: 

Szerző: Kátai Levente

Hazai bemutató: 2016. november 10.

Forrás és fotó: InterCom



Olvasd el ezeket is!

10 Comments on Érkezés kritika

  1. Varga Ádám // 2016-12-02 at 15:07 //

    Hirtling Eszter

    Szerintem Aggyal szemlélve is érdekfeszítő film, főleg annak, akit érdekel a nyelvészet (és akinek a fülében ismerősen cseng Noam Chomsky neve).

  2. Hirtling Eszter // 2016-11-14 at 13:19 //

    Tegnap este láttam a filmet. A lassúsága ellenére teljesen lekötött . Nagyon igaza van annak aki azt írta, hogy nem aggyal, hanem lélekkel és szívvel kell nézni. Én nem sírtam, bár vannak benne szomorú részek ( direkt nem mesélem el ) de 55 évesen kijelenthetem már , hogy sajnos ez az élet / mint tudjuk / ( Babocsi néni ) . De teljesen a hatása alá kerültem, még ma délután is tisztán előttem vannak a képek és a felmerült gondolatok . Boldoggá tesz a tudat, hogy láthattam egy nagyon szép és érdekes filmet.

  3. Ezen felettébb csodálkoztam, a mai napig ömlik a könnyem jó pár filmen sokadszorra is (pl. Sorsügynökség, Időről időre, Blade Runner), de pl. a Kapcsolat nem ilyen. Kicsit pironkodva tettem zsebre zsebkendőt a moziba indulva, féltem hogy kifacsarja ez is a lelkem, meg azt mondják elég érzékeny is vagyok, sőt, emelte is a feszültséget a film nagyon erősen, mégsem feszített valamit túl. Barátnőm is tud meghatódni, de ő sem sírt. 🙂 Számunkra azt hiszem ez a film nem pofon vágta a lelket (a szó jó értelmében), hanem suttogva mesélt neki. Ilyen gyengéd, mégis a végletekig izgalmas történetmeséléssel még soha nem találkoztam. A legtöbbször kitalálom, mi fog történni, itt egy pillanat sem volt, amikor akár csak egy percre előre láttam volna bármit is… Sokszor meg azon kaptam magam, hogy tátott szájjal nézem a filmet. A csavar amúgy nálam fokozatosan esett le, nem volt rádöbbenős pillanat — de ne kérdezd miért, még emésztem a hatást. 🙂

    Szóval ezt a filmet tényleg nem aggyal kell végignézni. 🙂

    Várható, hogy – leszámítva pár agyhalott lézerpisztoly rajongót – sokakat meg fog érinteni a film valamilyen módon, ezért is tartom zseniálisnak. Picit tisztább fejjel valóban lehet hibát találni technikailag, dramaturgiailag a befejezésben, de a metakommunikációban mindvégig folyamatos és kerek 🙂 volt a film, én ezt tartom fontosnak (és elsősorban ez irányítja az érzékeimet) egy ilyen szintű alkotásnál.

    Jót röhögtem pár imdb negatív kritikán, volt, amelyik a klassz CGI-t hiányolta… 😀 😀

  4. Szerintem Levente direkt nem részletezte a film végét, csak utalt rá, hogy szépen van előkészítve a csúcspont, mert félt, hogy esetleg spoiler-gyanús lesz. Amit írtál igaz, hogy nem az elmének szól, hanem a szívnek és kell egyfajta érzelmi intelligencia is a film megértéséhez és átéléshez. Az átlagnál érzékenyebb nézőket szerintem, úgy kell majd kiműteni a moziszékből, mert olyan érzelmi sokkot kapnak. A legjobb a filmvégi csavarban, hogy egyszerűen nem lehet rá felkészülni és emiatt nagyon letaglózó.

  5. Takács Gábor // 2016-11-13 at 02:27 //

    Sajnálom, hogy írtatok már kritikát a filmről, ígértem, hogy küldök egyet egy frissről, de így akkor ez most elmarad. És sajnálom azt is, hogy jól láthatóan nem sikerült ezúttal a kritikusnak felnőni a filmhez érzelmileg. Tény, hogy nem a többnyire felületes Y gennek célozták, akad benne egészen árnyalt utalás a Kapcsolatra is (Hokkaido szigetén is landol egy kavics) és még az Űrodüsszeiára is egy snittben, de nem ez a lényeg, ezt csak a fanatikus filmrajongók fogják észrevenni. És tévedés ne essék, nem sírtam tele a zsepimet a filmen, mert ez nem egy hatásvadász film (maximum felületesen szemlélve), nem is grandiózus katarzist okozó film, mert nem a harsány kiabálás a célja, mint a többinek. Inkább úgy szólal meg halkan, mint egy keleti bölcs a sarokban a tömegverekedés lélegzetvételnyi csendjében, melyre mindenki döbbenten dobja le a fegyvert, és megáll… Itt azért szorítunk, hogy ne húzzák meg a ravaszt, és nem azért, hogy meghúzzák. Aki kinyitja a szívét, azt kifordítja ez a film magából: az érzékeny, empatikus kommunikáció propagálója, pontosan azé, ami a legjobban hiányzik ma a társadalomból. Nem mondom, hogy nem esik jól kikapcsolódni rajta, de a sci-fi műfaját képregénnyé züllesztette a Marvel, a Disney is egyre sablonszerűbben hozza az új Star Wars részeket, Nolannak meg fogalma sem volt arról, hogy kell a témához nyúlni (amit rettentően csodálok egy Eredet után, de hát a forgatókönyvön is sok múlik, ebben pedig a látványtól és pár tudományos meghökkentésen kívül roppant gyenge volt a Csillagok között), szóval a Kapcsolat és a Jelek utáni nagy űrbe (űrbe, érted…) épp ideje volt valami tartalmat is hozni.

    Olyan érzésekkel jöttem ki a moziból, mint amikor a magyaros konyha után egy nagyon finom, de fűszerekben nem tocsogó, ám mégis leírhatatlanul ízletes sztárséf éttermében vacsorázhattam volna. Pontosan ezek azok a táplálékok, melyektől nem a gyomor lakik jól, mégis életre (vagy tovább) szóló élmény.

    Van izgalom, de nem viszi el olcsó fegyverropogásba. Van társadalomkritika, de épp mielőtt rosszul lennénk tőle, befejezi. Van katarzis, de békével oson be a filmbe, megnyugvást hozva. És van érzelem és megható pillanat is, de légies könnyedséggel. És van tanulság is, de nem az amerikai elnök szájából. Hála Istennek.

    Ez a film a léleknek szól, nem az elmének. Ha egyszer mi is megtanulunk így kommunikálni, akkor megérkezünk valahová, ahová már nagyon régóta vágyunk…

    És akkor bármi megeshet. Még az is, hogy meditációval gyógyítjuk meg a rákot.

  6. megamedve // 2016-11-12 at 21:14 //

    Nagyot akartak markolni, de valahogy kifolyt a sci-fi a műből…
    Igen, jó a gondolat, hogy vajon miképp fogunk majd kommunikálni egyszer, ha odajutunk. Abba most ne menjünk bele, hogy minden tudományos vélemény szerint a közös nyelv mégiscsak a matematika lesz, merthát itt mégsem az. De a nagy bumm, elmarad. Nincs nagy bumm, végig vártam, na, és mi lesz? És nem lett semmi. Csak nagy érzelmek, hogy zsebkendő nem marad szárazon, meghogy azannya, milyen egyszerű. Csakhogy nem az. Ez inkább mítikus, mint sci-fi, merhogy a dolog, amit elénktálal, teljesen tudománytalan. A gondolat, miszerint egy új nyelv új gondolkodásmódot ad, és ez a kulcs a jövő(mindenidő)-be látáshoz, háááááááááát ennyi erővel azt is mondhatnánk, hogy kellő meditációval öngyógyítható a rák.

  7. Kátai Levente adatlap-képeKátai Levente // 2016-11-11 at 12:42 //

    Igazad van, köszönöm a helyreigazítást. Amikor készült a kritika tűvé tettem az internetet, melyik lehet az a szám, és az X-ray Dog száma igen hasonlóan indul, azért gondoltam, hogy az lesz az.

  8. Az X-ray Dog Vision számát most bele-bele hallgatva nem ugrik be. Max Richter: On the Nature of Daylight annál inkább, nem arra gondoltál?

  9. Kedves Ne Spoilerezz,
    Azt gondolom a kritikában semmit sem árultunk el a film történetéről, csak annyit írt Levente, hogy maradnak kérdések a film befejezése után, amit nem válaszoltak meg.

  10. Ne Spoilerezz // 2016-11-01 at 12:42 //

    “A film végi teória rengeteg kérdést vet fel, és egy percre nem veszik a fáradtságot, hogy részletezzék, pontosan mi az állításuk. Ehelyett kapunk egy félállítást, tele projekciós felületekkel, és mindenki levonhatja a számára legkézenfekvőbb következtetést.”

    De jó, esetleg csinálhatnál egy rovatot, ahol minden film végét elmondod. Fölsorolás szerűen lehetne, elég lenne rákattintani a film címére és kiírná pár mondatban a végét. Ez kimondottan hasznos lenne az ehhez hasonló még be nem mutatott filmek esetében, mert esetleg így kevesebben néznék meg. Véletlenül se használd soha a spoiler kifejezést, ha a film végkifejletével kapcsolatban írsz valamit, mert lehet, hogy akkor nem b*sznád el mások filmélményét.

Minden vélemény számít!

UA-59689140-1
Tovább az eszköztárra