Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Trollok kritika

Trollok kritika
A Pixar csodák közötti böjti időszakok között megjelenő konkurens Dreamworks darabokra az utóbbi időben a futószalaggyártás sajnos nagyon is jellemző. Jól bejáratott franchise-okra (Így neveld a sárkányod, Kung-Fu Panda, Madagaszkár, Shrek) építeni persze mindig könnyebb, bár a Dreamworks stúdiójában a bevált formula a történetvezetés és üzenet felszínessége ellenére is tud kidolgozott karakterekkel és humorral rendelkezni. A franchise-t lehetőségét szintén magukban hordozó eredetinek szánt legutóbbi szóló filmjeik a látszat ellenére azonban szintén biztonsági játékok (Croodék, Megaagy, Szörnyek űrlények ellen, Turbo stb). Sőt, a legutóbbi, eredeti szóló filmnek szánt Mr. Peabody és Sherman kalandjai biztonsági játékokon belül is biztonsági játéknak számító ürügyalapú roadmovie-ként vadászott apuka és anyuka pénztárcájára. Első látásra a Trollok is visszatér ebbe az irányba, így a történetet elsősorban a gyerekek számára teszi fogyaszthatóvá.

A Trollok a gyerekek szórakoztatása mellett azonban megpróbálja ugyanazt a nosztalgiát felébreszteni a felnőttekben – a rendszerváltás után nálunk is kapható Hasbro trollbaba figurákkal – amit a zseniálisra sikerült Lego mozifilm is. Még akkor is, ha a troll játékok azért messze nem akkora reputációval és családi magánmitológiával rendelkeznek, mint a lego. Sőt, a lego népszerűsége azóta is töretlennek mondható. A választott troll mikrovilág mellett a rendező személye is azért bizakodásra adott okot, hiszen voltak olyan dobásai (az egyáltalán nem gyerekek számára kalibrált Spongyabob: Ki a vízből! mozifilm), amelyek más irányba predesztinálták volna legújabb munkáját.

Trollok kritika

Sajnos azonban a sztori fulladozik az űrtől, még akkor is, ha az elbeszélésben a film felvesz egy új irányt a játékidő felétől. A Trollokat az úgynevezett Bergeniek tartják rettegésben az idők kezdete óta. A Bergeniek a Trollok elfogyasztásában látják boldogságuk kulcsát, mely eseményt mindig a Trollala ünnepségen szokták megejteni. A séf-boszorkánytól azonban megszöknek a trollok, viszont némi ármánykodásnak köszönhetően újra rájuk találnak, és újra elrabolnak közülük párat. Pipacs hercegnő és Ágas aztán kénytelen felkerekedni, hogy megtalálják hajas barátaikat. Adott tehát az ürügyalapú roadmovie keret.

Persze jól is elsülhetett volna a giccs határát jóval túlszárnyaló boldogságkultuszt megvalósító trollbaba törzs csoportközi identitás krízise/újraértelmezése vagy az a fogyasztói társadalmi rémkép, amit a bergeniek világa fest lesz számunkra. De az alkotók ezúttal meghátráltak, és nem erre helyezték a hangsúlyt, inkább a görcsös franchise építésre és a biztonsági játék követésére teszik le a voksukat. Papírmasé cselekmény, papírmasé fordulatok, papírmasé heppiend. Minden úgy történik, ahogy eddig, ráadásul teljesen leszorítva a nézők igényeit a gyerekek szintjére, így mind a poénok és mind a karakterek sem kimondottan rétegzettek vagy eredetiek, ami azért egy Dreamworks alkotás esetében már kevés. Bár ennek ellenére a parafrázisos hamupipőke mellékszál a film legszórakoztatóbb pontja, csak kár, hogy szervesen nem illeszkedik a film kétoldalú koncepciójába: Porc király (bergeniek aktuális királya) és Brigitte (a konyhás néni) románca egyszerre bizarr és vicces, ráadásul ad némi színt a meglehetősen lapos cselekménybe.

Trollok kritika

A színes-szagos vizualitás persze továbbra is kiváló, ahogy a mese keretet adó stopmotion inzertek is, amelyek a kifestő mesekönyveket jutathatják eszünkbe. De megemlíthetők az egyes figurák szándékoltan bumfordi kialakítása is, még akkor is, ha nem is feltétlen hasonlítanak annyira az eredeti troll babák borzasztó arcberendezéseire. A cukiságfaktor határainak feszegetése (lásd: Kuki úr) persze továbbra is elsősorban a gyerekek számára jelenthet élvezetet 90 percen keresztül. Egyébiránt a musical betétek is überprofira sikerültek a jelenkori popzenész/színészek (Justin Timberlake, Anna Kendricst, Zoey Deschanel, Gwen Stefani) és showmanek (James Corden, akinek a briteknél van egy igencsak népszerű celeb-karaoke műsora) előadásában. Mondom ezt úgy, hogy utálom a musical-t. Viszont pocsékul hangzanak lefordítva, és ebben az abszolút mélypont a Can’t Stop The Feeling sláger Bereczki Zoltán előadásában. Persze a lelkes, magyar szinkronstúdió nem mert mindent lefordítani, így a fület leginkább az bántja, amikor a Sound of Silence –et próbálják előadni eredeti nyelven.

Az egy sima egy fordított metodikát már régóta nem követő Dreamworks, ezúttal is a sima mellett tette le a voksát. Ezt a gyerekek ugyan egyáltalán nem, de a felnőttek bánhatják.

Szerintem: 

Szerző: Varga Ádám

Hazai bemutató: 2016. október 27.

Forrás és fotó: InterCom



Olvasd el ezeket is!

11 Comments on Trollok kritika

  1. Kihűl a vacsora, Zoltán

  2. Varga Ádám // 2016-12-30 at 10:13 //

    Még szerencse, hogy ismét a leglényegesebb ponton ragadtunk fenn 😉

  3. Hát akkor fussunk neki még egyszer!
    “Be is fejezem, mert kezdem úgy érezni magunkat, mint azok a felnőttek a játszótéren vagy a fagyizóban, akik képesek döntéseket hozni úgy, hogy közben a gyerek véleményére senki sem kíváncsi.”
    Ön és én vagyunk a felnőttek, a gyerek pedig a célközönség.

  4. Varga Ádám // 2016-12-29 at 16:40 //

    Gondolom az ön által szabott feltételek mellett én volnék a gyerek, és ön a felnőtt, kedves Zoltán 🙂 És talán jól is van ez így.

    Egy jó tanácsot még fogadjon el tőlem útravalóul, amit még az egyetemen toltak belénk: érdemes mindig a filmből kiindulni és nem saját magunkból, segít az értelmezésnél 😉

  5. Volt egy pont, amikor a válaszom igen lett volna, ha nem így lenne, akkor már az elején elintéztem volna egy “Szar ez a kritika” mondattal. Bár, jobban belegondolva pont ezt tettem, csak hosszabban és nem ezekkel a szavakkal. Én a laikus fogyasztó számára is érthető szakmaiságot hiányoltam az értékelésből, na meg az érveket és az állítások alátámasztását. Ha az életre kelt Ebert írta volna ezt a kritikát, vele is szembe mentem volna, ugyanis a saját szememmel láttam, hogy a célközönségnél maximálisan betalált ez a film. És higgye el nekem Ádám, nincs is jobb dolog annál, mint mosolyogva belehallgatni két 4 ill. egy 6 éves gyerek filmelemzésébe.
    Be is fejezem, mert kezdem úgy érezni magunkat, mint azok a felnőttek a játszótéren vagy a fagyizóban, akik képesek döntéseket hozni úgy, hogy közben a gyerek véleményére senki sem kíváncsi.
    Minden jót!

  6. Varga Ádám // 2016-12-28 at 22:44 //

    Kedves Zoltán.
    Most tényleg valóban érdekelné a válaszom? 😉
    Legyünk őszinték.

  7. Így meg aztán végképp értelmezhetetlen ez a megállapítás, hiszen a mesében mindenki tökéletesen tisztában van azzal, hogy melyik csoportba is tartozik. Kibontaná Ádám, mert egyre jobban érdekel, hogy a film mely pontján csúcsosodott ki az a bizonyos “csoportközi identitás krízis”.
    Áh, mindegy, hagyjuk, hiszen a fenti kritika is arra mutat rá, hogy az állításait sosem követte egy logikus érvelés. Miért pont most térne el a megszokott menetrendtől, nem igaz?

  8. Varga Ádám // 2016-12-28 at 17:31 //

    Sejtettem, hogy személyes kötődések lesznek a háttérben Zoltán 🙂
    Szerintem itt esélyem sem lesz.
    ( legfeljebb egy apró kiegészítés – a csoportközi identitás értelemszerűen a troll-bergeni kontextusra kapcsolatra értendő, mivel értelemszerűen ez az egyetlen két csoport a filmben 😉

  9. Kezdjük egy aprósággal. “Csoportközi identitás krízis.” Bocsánat! Mi csoda? A Trollok tökéletesen egyben vannak és Ágas is pontosan tudja, hogy helye van ebben a közösségben. A baj az, hogy őt anno érte egy olyan sokkhatás, amit a mai napig nem volt képes feldolgozni, valamint, ennek a traumának a megismétlődésétől tart. “Identitás krízis”? Nem is értem, hogy miért használ olyan kifejezéseket, melyeknek nem is ismeri a jelentését.

    Első körben azt kellene megértenie Ádám, hogy ennek a mesének a célközönségét (4-től kisiskolás korig) tökéletesen sikerült kiszolgálni, és ez a lényeg. Tudom, mert 5 gyermekem van és közülük hárman látták is a filmet, és a mai napig felemlegetik azokat a cselekményeket, poénokat, karaktereket, melyeket nem Önnek kell megértenie és szeretnie, hanem a célközönségnek. Hogy ne legyen hiányérzetünk, mi felnőttek is kapunk azért valamit. Jók a plánok és a plánváltások, a vágás, a kameravezetés, a kompozíció, a látványvilág… És, bár Ön többször is utal rá, hogy a gyerekek élvezik majd ezt a képződményt, folyton folyvást kiakad azon, hogy a Dreamworks mit nem csinált jól.

    Szóval én csak azt szeretném közölni Ádám, hogy a helyén kell kezelni a filmet. Azt a filmet, amin minimum 300 ember dolgozott azon, hogy a gyerekek elégedetten távozzanak majd a moziból.

    u.i.: Lehetne egy kicsit akkurátusabb is és nem ilyen, csípőből intézzünk el egy filmkritikát típus.

    Köszönöm a figyelmet!

  10. Varga Ádám // 2016-12-26 at 22:31 //

    De, van gőze. Mi nem világos Zoltán?

  11. Már elnézést, de nem kellett volna legalább egy 1/2 órás újságíró-blogger képzésen jelen lennie a szerzőnek, mielőtt belevág egy kritika megírásába? Vagy kaphatott volna pld. egy 10 perces szociológiai alapképzést is. “csoportközi identitás krízis”, “…vagy az a fogyasztói társadalmi rémkép, amit a bergeniek világa fest lesz számunkra.” Ennek a Varga Ádámnak halványlila gőze sincs arról, hogy miről beszél. Elképesztő!

Minden vélemény számít!

UA-59689140-1
Tovább az eszköztárra