Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Tökös ötös kritika

Tökös ötös kritika
A barátság szent és sérthetetlen, kevésbé törékeny, mint a szerelem és nagyobb mozgásteret enged, mint egy családi kapcsolat. A gyerekkorban kibontakozott a felnőttkorig megmaradó barátság nagy kincs, amit nagyon meg kell becsülni. A szerelmi kapcsolatokról, és a családi drámákról számtalan filmes (és nem filmes) alkotás született, a barátságról jóval kevesebb. Ezért is hiánypótló Igor Gotesman Tökös ötös címet viselő alkotása.

Tökös ötös kritikaA filmet talán úgy lehetne röviden jellemezni, hogy szórakoztató, humoros, egy percig sem hamis, viszont nagyon rosszul felépített. (Persze arról nem szabad elfeledkezni, hogy a rendező – aki egyben a forgatókönyvíró is – nagyon fiatal, vagyis csoda lenne, ha „tökéleteset alkotott” volna. ) A történet öt főszereplője öt gyerekkori jó barát, akik húszas éveik elején járva is töretlen szeretetben és megértésben élnek, egy családként tekintenek magukra így szeretnének egy fedél alá is költözni. Ez az álmuk teljesül is, amikor Samule (Pierre Niney) bejelenti, hogy talált egy szuper lakást ötük számára. Persze drága nagyon, de nem gond, hiszen a fiú (apja révén) ki van tömve pénzzel. A problémák ott kezdődnek, hogy a dúsgazdag textilgyáros rájön, hogy a fia csak hazudja, hogy az orvosi egyetemen végez tanulmányokat, így leállítja az apai akarattal szembeszegülő fiú apanázsát. Samuel viszont ezt szégyelli bevallani barátainak, inkább más pénzszerzési lehetőség után néz, marihuánával való kereskedelemben látja meg az utat, ami kivezeti az anyagi gondokból. De ezzel csak még nagyobb problémákat zúdít a saját és társai fejére.

Tökös ötös kritikaA csapatból egyetlen egy valakit avat be terveibe, ő pedig az alapvetően aranyszívű, de komolytalan és alpári humorral „megáldott” Tim (Francios Civil). A film játékidejének nagy részét az teszi ki, amint kettőjük megpróbálnak utat találni a kábítószer kereskedelem labirintusában. A történetnek ez a része kiválóan megalkotott, a humor és az izgalom megfelelő arányú elegyét láthatjuk benne. Samuel és Tim nagyon jól kidolgozott, szerethető figurák, akiknek a motivációik és cselekedeteik teljesen hihetőek. Szerepeik jól el vannak osztva, Samuel a drámát, Tim a humort képviseli. A színésznek készülő, de otthon orvostanhallgatóként számon tartott fiú egyszerre szenved attól, hogy az apja „kitagadta”, fél attól, hogy szerelem nem teljesedhet ki a törvényen kívüli működése miatt, és bizonytalan abban, hogy barátai akkor is mellette maradnak, ha neki már nincs lehetősége mindig fizetni a közös bulik alkalmával. A néző átérezheti ezeket a belső vívódásokat, de a film soha nem csap át érzelgősségbe, vagy melodrámába. Ráadásul ott van Tim, aki túlzott egyszerűségéből fakadó otrombaságaival oldja a hangulatot.

Tökös ötös kritikaA film ezen része nagyon jól meg van csinálva, igazi élvezet nézni. Viszont ott van a másik három barát, akik igazából nincsenek beleírva ebbe a szálba, tulajdonképpen nélkülük is működne a film. Mégis jelen vannak, sőt a forgatókönyv külön szálat biztosít Julia-nek (Margot Bancilhon) és Vadimnak (Igor Gotesman – a rendező maga játsza el a szerepet), akik sok év barátság után egymásba szeretnek, de ezt titkolják a többiek elől, félnek, hogy csak zavart keltenének a „családban”. Igazából nincs baj ezzel a szállal, jól megírt és hiteles, csak éppen teljesen felesleges. A játékidőből nagyjából tized annyit vesz el, mint Samuel és Tim bénázása a törvényen kívüliség rögös útján. A film történetének a két szála igazából sehol nem találkozik, nem támogatják, nem egészítik ki egymást. A nézőben felmerül a jogos kérdés, hogy az utóbbira, a játékidőben súlytalanabbra egyáltalán miért volt szükség. (Igazából az is érthetetlen, hogy a narrátor fontos szerepét miért a „fősodoron” kívül lévő, Julia tölti be.)

A végére maradt Nestor (Idrissa Hanrot), a kinek aztán tényleg semmi szerep és funkció nem jut, azon felül, hogy a film női szereplőit kevés kivétellel (egy ósdi kifejezéssel élve) elcsábítsa. Csúnya szóval élve, ő tényleg egy felesleges szereplő.

Talán szubjektív, de nekem még egy nagy problémám van a filmmel. Az, hogy az üzenete (a barátság csodálatos, semmihez nem fogható emberi kapcsolat) nem jött át. Gondolkozom, és igazából nem tudom miért. Viszont egy valami biztos, a filmnek nem kis mértékben meg vannak a maga erényei, a rendező nagyon fiatal, ez az első szárnypróbálgatása. Szerintem következőre valami nagyon nívósat látunk majd tőle.

Szerintem: 

Szerző: Rácz Sarolta

Hazai bemutató: 2016. október 27.

Forrás és fotó: ADS Service



Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!