Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Az ember, akit Ovénak hívnak kritika

Az ember, akit Ovénak hívnak kritikaA skandináv filmeknek (és sorozatoknak) van egy sajátos és egyben utánozhatatlan hangulata, ami az utóbbi években egyre inkább utat talán az értő közönséghez. Hogy ez pontosan minek köszönhető az komolyabb esszék tárgya lehetne, mi most elégedjünk meg annyival, hogy ennek hála sok jó filmmel lettünk gazdagabbak. Bár az északi filmesek inkább krimiben erősek, de azért a többi zsánert sem hagyják magára, és ott is képesek maradandót alkotni, ilyen Az ember, akit Ovénak hívnak című film is.

Ove (Rolf Lassgard) kissé szabálymániás 59 éves özvegyember, aki egy csendes és unalmas lakóparkban lakik. Természetesen ő az egyik megbízott, aki ügyel rá, hogy minden a megszokott, nyugodt medrében maradjon. Ahogy az lenni szokott, nem örvend túl sok barátnak, de nem is vágyik rá. Sőt! Mióta szeretett felesége, Sonja (Ida Engvoll) elhunyt csak egyetlen dolog érdekli. Miután elbocsájtják a munkahelyéről, még inkább magába roskad, és megpróbál végezni magával. Ám pontosan ekkor az új szomszéd beletolat a postaládájába, pedig autóval tilos behajtani. Ove ezt nem nézheti tétlenül, így elhalasztja az öngyilkosságot és helyreteszi az új lakókat, mert rend a lelke mindennek! De az új szomszédok, főleg az asszony, Parvaneh (Bahar Pars) elég talpraesett, nem ijed meg az parancsolgató öregtől. Harmadik gyermekét várja, tudja hogyan kell bánni az önfejő, durcás alakokkal.

Az ember, akit Ovénak hívnak kritikaA film tulajdonképpen Ove kapcsolatait mutatja be. A múltját a jól bevált flashbackekben látjuk, ami érthetővé teszi, miért olyan ő, amilyen. Anyját korán elveszítette, az apja szeretetben nevelte, de ő is korán elhunyt. A nőkkel esetlen, ennek ellenére megtalálta a méltó társát, akivel sok mindent átéltek, de már ennek az életnek is vége, ő pedig egyedül maradt. És akkor jönnek az új zajos szomszédok a gyerekeikkel. Akik kedvesek, közvetlenek, vagyis teljesen mások, mint önmaga. A változás szándékának teljes hiánya ellenére valami megváltozik, Ove kezd kibújni a csigaházából. Na persze nem lesz kedves öreg bácsi, de a toleranciaküszöbe egy hangyányit azért emelkedik.

Az ember, akit hínak hívnak kritikaMindezt kellően cinikus és fekete humorral láttatják a készítők, így lesz igazán szórakoztató a morózus öreg hétköznapjait követő alkotás. Mert ez valóban egy hétköznapi történet, amit a remek színészi játék emel a többi fölé. Mindent részlete ismerős lehet mindenki számára. Az elmúló régi barátságok, a hatalmukkal visszaélő bürokraták, a házmester mentalitású szomszéd, a kibékíthetetlen ellentétek, amik gyakran csak mi nagyítunk fel, valójában jelentéktelenek. És a valóban életbevágó kérdések, amik nem hagyják nyugodni az embert, de meg kell oldani őket, mert nincs más lehetőség. Csak elszántság kérdése az egész.

A regényt sajnos nem ismerem, de a film alapján igen jó lehet. Hannes Holm nem csak rendezte, de írta is a filmet, és azt kell, mondjam a végeredményt elnézve dicséret illeti. Az atmoszféra borús, de vannak derűs pillanatai, a humora cinikus, de őszinte, a karakterei hitelesek. A fényképezést is ennek rendeli alá, akárcsak a zenét, így az összhang tökéletes, a kertvárosi hangulat szinte lemászik a vászonról.

Morcos öregekről már sok filmet forgattak, akadtak köztük jobbak is, és ez a film méltán tartozik közéjük. A sok hollywoodi produkció között örvendetes egy ilyen filmet is a hazai mozik kínálatában látni. Szerencsére a forgalmazók időnként elhoznak nekünk egy-egy ilyen gyöngyszemet is, nekünk már csak el kell mennünk megnézni, hogy lássák, erre is van igény.

Szerintem: 

Szerző: Palenyik Krisztián

Hazai bemutató: 2016. július 7.

Forrás és fotó: Vertigo Média



Olvasd el ezeket is!

A te véleményed is számít!